Someday maybe

9.rész-Élj a pillanatnak!

Reggel arra ébredtem, hogy már alig éreztem a lábam. Harry egész éjszaka szorosan magához ölelt és félig rajtam feküdt. Próbáltam lehámozni magamról, ami nagy nehezen sikerült is. Kibújtam alóla, mire nyöszörgött egyet és átfordult a másik oldalára, így göndör fürtjei belehullottak a reggeli napfény által megvilágított arcába. Azt hiszem nem csak az ágyból való hirtelen kiugrásom okozta a pillanatnyi szédülést..ez a látvány valóban szédítő volt. Sosem hittem, hogy képes lesz egyszer valaki ennyire megbabonázni és beférkőzni a gondolataim minden zugába és ráadásul ilyen gyorsan. Nem merek merengeni a jövőn, hiszen biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal rosszabb időszakaink is lesznek. De ez az érzés ami az utóbbi pár napban a hatalmába kerített szavakkal leírhatatlan. A felnőttek gyakran mondják, hogy mi fiatalok csak kalandozunk és ennyi idősen nemigen van komoly és életre szóló kapcsolat, de úgy éreztem eljött az ideje a  pillanatnak élni. Egyszer fiatal az ember és aki olykor nem kockáztat, annak nem lesznek élményei és kalandos történetei, melyeket elmesélhet majd a saját gyerekeinek és unokáinak. A hibáinkból tanulunk és biztos vagyok benne, hogy Harry akár egy hiba az életemben, akár nem, oka van annak hogy találkoztunk és már csak ezért is vállalom a kockázatot.

Miközben ezen gondolkodtam, halkan kiosontam a szobából és lementem a konyhába, hogy készítsek egy bögre almás-fahéjas teát. Fogtam a forró bögrém és úgy ahogy voltam kiültem a teraszra ami a hátsó kertre nézett. Ma reggel nem volt olyan hideg, mint tegnap este, bár azért magamra húztam a plédet, amit a széken találtam. Kortyolgattam a forró teám és figyeltem a reggeli napfényt. A kert felét megvilágította, míg a másik fele árnyékban volt. Amikor engem is elárasztott a napfény, megborzongtam a hirtelen melegségtől és rögtön ki is bontakoztam a puha plédből. Ekkor meghallottam, hogy nyílik a teraszajtó és oldalra kaptam a fejem. Em volt az egy kis trikóban és rövid naciban. Nyilván Ő sem gondolta végig, hogy már nem nyár van és 35 °C. 

- Jó reggelt Napfény! - kiáltott mire elnevettem magam.

- Neked is jó reggelt Em! - köszöntem a már reggel nyolckor is fitt nővéremnek.

- A Napfénynek köszöntem - nevetett - na jó elsősorban neked. Ritka októberben ez a tiszta idő. Olyan nyár érzésem van.

- Ne is mond..mennyire jó lenne. Strand, szabadság..

- Bulik - vágja rá gyorsan Em.

- Tudod, hogy nem vagyok egy nagy bulizós. - Már megint az jön, hogy megpróbál meggyőzni arról, hogy márpedig muszáj lenne buliba járnom, mert az a társasági élet központja.

- Látom rajtad, hogy nem akarod ismét hallani erről a véleményem. Csak azt mondom, hogy próbáld ki egyszer. 17 vagy Al és felelősségteljes is. Biztos vagyok benne, hogy tudsz vigyázni magadra. Eljöhetsz akár egy egyetemi buliba is velem, ha akarsz. De ha inkább az alapokról indulnál, akkor menjetek majd el valahova Mayával..vagy akár Harryvel.

- Még meggondolom. - húztam kicsit szűkre a szemeimet miközben belekortyoltam a teámba.

Közben Emily elkezdett egy magazint lapozgatni velem szemben és kezdtem úgy érezni magam mintha itt sem lenne. Gondolom ez miért van.

- Megint Seventeen? - kérdeztem, már tudva a választ.

-Mi? Tessék? - kapta fel a fejét, mint aki azt sem tudja hol van.

- Szóval igen. Kiről írnak már megint? - kérdeztem kíváncsian. Szeretem ezeket a magazinokat én is, de ha én vagyok az aki szereti, akkor Em egyenesen imádja.

- Áh..csak díjátadók.. - legyint a kezével - új tredek, modellek, néhány szó Mileyról és a Kardashian családról. Csak a szokásos.

- A szokásos szexi pasimodellek? - nevetek el.