Someday maybe

5.rész-Összekapcsolódó szálak

Úgy éreztem, hosszas órákon át forgolódom, végül elnyomott  az álom..

Másnap reggel alig bírtam kinyitni a szemem, a szemhéjaim elnehezedtek és úgy éreztem vissza húz az ágy. Az éjjeli szekrényemen álló ébresztőórára pillantottam ami tíz órát mutatott. Megdörzsöltem a szemem, hátha rosszul láttam, mert nem jellemző rám, hogy sokáig alszom még akkor sem, ha későn feküdtem le. Nem akartam a napot rögtön azzal kezdeni, hogy azon idegeskedem, hogy Harry már tuti felkelt, így szép lassan kikeltem az ágyamból. A folyosóra érve hallottam lentről némi mozgolódást, de gondoltam benézek Harry "ideiglenes" szobájába. Meglepődésemre még békésen szunyókált és közben pedig édesen szuszogott. Félig volt csak betakarózva, így akaratom ellenére is láthattam izmos lábait. Akaratom ellenére?! Na jó ez ellen van némi kivetnivalóm. De ezt akkor sem szabad! Semlegesnek kell maradnom! Ám ezután az elhatározásom után, ismét azon kaptam magam, hogy Őt figyelem miközben hosszú, göndör fürtjei arcába lógnak és békés arckifejezéssel, mélyen alszik, miközben ütemesen veszi a levegőt. Nem tudom mióta állhattam az ajtóban, de elmélkedésemből egy ismerős hang zökkentett ki:

-Hát te meg mit művelsz? - szólított meg lágyan valaki.

Miután megfordultam, azonnal egy hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

- Szia Em! - öleltem meg a drága nővéremet - Annyira hiányoztál!

- Te is nekem Húgocskám! - válaszolta, és még erősebben szorított.

Hétközben, amikor nincs itthon, egyszerűen hozzászokom, hogy egyedül vagyok. Anyáék dolgoznak, Emily egyetemen van. De amikor haza jön hétvégenként és meglátom, melegség tölt el. 3 év van köztünk. Ennek nem mindig örültem, mert amikor Ő már eljárhatott 13 évesen egyedül néhány helyre akkor engem még nem igazán engedtek a szüleink, de most nagyon boldog vagyok, hiszen sok mindenben tud nekem segíteni és tanácsot adni.

- Mikor jöttél? Nem tudom mi van velem, de csak most ébredtem fel, bár tegnap elég sokáig fent voltunk.

- Kb. egy órája. Na de igen..mi is ez a többesszám? Anyuék mesélték, hogy van itt egy cserediák, aki fiú!? - közben a kíváncsi nővérem az arcomat vizslatta felhúzott szemöldökkel. Néha olyan arcokat vág, hogy el tudnám nevetni rajta magam, de most nem akarom felébreszteni Harryt a vihogásommal.

- Ja igen..Ő Harry. Holmes Chapelből. Nem volt hol laknia. - mondtam kissé szaggatottan, vagy inkább kicsit idegesen. Nem tudom miért vagyok ideges, hiszen Ő a nővérem, bár..az Ő szobáját ajándékoztam el. Hupsz!

- És kiadtad neki a szobámat? Ráadásul ingyen? - nézett rám tettetett felháborodással.

- Nem..vagyis igen, de megkértek, hogy fogadjam be, anyáék nem bánták és gondoltam te sem fogod. - váltottam egy kissé halkabb hangszínre.

- Dehogy bánom! - mosolygott rám - Csak még sosem csináltál ilyet és meglepődtem. Így akkor majd hagy pakoljak már ki a te szobádban.

- Hát igen..kicsit váratlanul ért, de nagyon kedves srác. - közben besétáltunk a szobámba.

- Oh, szóval egy nagyon kedves, idegen srác alszik az ágyamban? - húzta mosolyra a száját. Kikészít a nővérem a pasimániájával. - Amíg kipakolok, addig mesélhetnél róla kicsit.

- Oké..bár csak tegnap jött, szóval nem történt sok minden. Ettünk..jó sokat! Ugyanis ez Harry kedvenc időtöltése, elmentünk a tóhoz, este pedig megnéztünk egy filmet.

-Most már értem miért vagy ilyen..öhm..hulla. Kicsit kialvatlannak tűnsz.

- Most keltem fel. Hogy lennék már az?