Bárcsak megérthetnéd... {Befejezett}

1 rész. Bárcsak máshogy alakult volna!

Rengeteget hallottam már arról, hogy is születtem meg.  Itt kezdődik az életem története.

A szüleim alkoholisták. Mielőtt én megszülettem volna, lett egy bátyám, akit mikor anyám kihordott kilenc hónapig a hasában végigitta azt a kilenc hónapot. Folyton ivott, csak a pia számított neki. Miután anyám megszülte a testvéremet, elvették tőle a nagyszülők, mondván úgysem tudja felnevelni a gyereket. Hát igen hogy is tudta volna?! Aztán rá 15 év múlva én jöttem képbe. Az egész úgy kezdődött hogy anyám egyik nap gondolt egyet, levitte a szemetet, és csak másnap jött haza. Ezt a családba mindenki elmondta, anyám mégsem így emlékszik rá. Aztán telt múlt az idő és rájöttek hogy egy kisgyermek lapul anyám hasában. Hát én magam is megszívtam azt a "pár hónapot" amit anyám hasában töltöttem. Ugyan is nálam is folyamatosan ivott, az sem érdekelte hogy éppen a magzat egészségét veszélyezteti, az én életemmel játszik. Cigizett ivott, mint egy kamasz. Egy rossz kamasz! Jobb lett volna ha meg sem születek, de hát valaki odafent azt akarta hogy éljek.  Az volt a legrosszabb, hogy amikor én megszülettem, apám be sem jött hozzánk a kórházba. Megünnepelte otthon hogy megszülettem és hogy létezem. Nagyszerű nem igaz? Hát igen így kezdődött az életem.  Anyámék rengeteget marták egymást, volt hogy anyával mint aludtunk a konyhába mert apa annyira be volt rúgva hogy azt sem tudta ki merre hány méter! 
Három éves voltam, amikor elszakítottak a családomtól! Nevelőszülőkhöz kerültem. 
Itt kezdődtek a bonyodalmak. 
Már kicsit nagyobbacska lehettem amikor először elvertek. Volt olyan is hogy amikor kiszakítottam a konnektort a helyéről, akkora pofont kaptam hogy a föld adta a másikat. Vagy amikor nem tanultam meg egy verset a templomi misére, vájlingal ütötték a fejemet. Pontosabban a nevelő anyám. Ó hogy hányszor kaptam én már akkor is verést, a tíz ujjamon nem tudom megszámolni. 
Emlékszem többen voltunk nevelt gyerekek egy családnál, volt közöttünk egy szellemi fogyatékos kisfiú, aki egyik nap be dobta a macskát a kádba, mert úgy gondolta tud a macska úszni, és  az ott jó helyen van. Jött a nevelőanyám és a gyereket szó szerint a nyakánál fogva belenyomta a vízbe a fejét. Szegény gyerek kapálózhatott össze vissza, nem segített rajta semmi. Próbáltunk segíteni de ez is feleslegesnek bizonyult. Aztán nagy nehezen elengedte, a gyerek prüszkölve vizet köpködve, emelte ki a fejét a kádból. Ha ez a gyerek nem szenvedett lelki traumát, akkor nem is tudom...