Bezárva.

Maradjunk a jelenben.

-Ugye jól vagy? Sétált felém a nővér. Én még mindig nem tudtam megszólalni, ezért csak a fejemet ráztam, higy nem vagyok jól.
-elektro sokk.suttogta maga elé és ezzel együtt el is sétált az ágyam mellől egyenesen a gép felé. Már kezdtem magamból hangokat kiadni.
-mi..mit...akar vele tenni? Nyögtem ki.
-Hogyan tudsz beszélni? Közeledett felém a nővér, tágra nyílt szemekkel.
-miért ne... tudnék? Pasziroztam ki magamból.
-az elektro sokk után senki sem tud már soha megszólalni.
-Hát úgy látszik én igen. És most eresszenek el! Kezdtem el újra a mocorgást.
-azt lesheti őrültkém. Mondta, majd kisétált az ajtón. -Valamint, hogy legyen valami jo Is, holnap már körbe nézhet e csodás helyen. A nyomoromban.. az utolsó mondatot már száját elharapva bökte ki.
-segítség !! Én nem csináltam semmit!! Engedjen el!! Üvöltöttem.
-pszt! Te! Ott az ajtó mögött. Húzta el Valaki azt a kis kukucskálót az ajtón. -segíthetek neked.
-Hogyan?
-kinyitom az ajtót és elkötözlek. Mondta majd elszaladt.
-ne!! Várj!  Kérlek ne menj még! Kiáltottam utána, de már sikertelenül. Sírtam. Sőt inkább bőgtem. -örökre itt fogok megrohadni. Gondoltam magamba, de aztán vissza jött az Idegen.
-Itt vagyok! Ne sírj!  Mondta az ajtó túl oldaláról. -csak a kulcsot hoztam. Tette hozzá. Pár percig még az ajtót bügykölte, de aztán kinyílt. Egy kisebb növésű, férfi állt előttem.
-segíts!  Kiáltottam rá.
-jó jó megyek már. Gyorsan szedte a kicsi lábait és oda szaladt hozzám. -na akkor ezt ki, meg ezt és ezt na és végül ezt is. Kicsatolta a szíjakat amivel le voltam kötve, majd fel ültem.
-Nagyon köszönöm. Te nem tudod véletlenül, hogy hogyan kerültem ide? Néztem rá.
-véletlenül ki hallgattam, amikor Penelope és Frankie beszélgetett.
-hogy kik? Frankie? George Frankie?
-azt hiszem igen. De a kereszt nevében nem vagyok biztos..
-f*szom.. George Frankie az anyám!  Csaptam az ágyra.

Ha tetszett nyomj egy vote-ot és jelezd nekem egy kommenttel😜