Bezárva.

élet a nyomorban

-álljon fel! Át kutatjuk a szobáját!-nyitottak be.
-hogy mi? Ilyet tehetnek? -háborodtam fel.
-igen.-majd egy nagy mozdulattal a falhoz dobott.
-elnézést, de ez mi volt?-pofoztam fel a férfit.
-azonnal nyugodjon le!-kevert be nekem egy ezt.
-azt mondja?-majd egy gyors mozdulattal tökön rugtam és neki nyomtam a falhoz és megfojtottam. A férfi ki végzése után félre léptem. Leültem az ágyra és csak őt néztem. -mit tettem?-sutogtam.-mit tettem?-tettem hozzá már hangosabban.-te atya úr isten!-kiáltottam fel és egyből kirohantam a szobámból. Belerohantam a nővér be.
-hova hova? -fogta meg a vállam.
-el! El! Bárhová. Csak el innen!!
-mi történt?
-el kell mennem!!!
-ölt igaz?-emelte fel a hangját.
-Nem! Nem én vagyok! Valami a fejemben!
-ki az áldozat? -üvöltött.
-nem tudom! De engedjen el!!!
-na gyere te..-karolt belém és egy ismerős szobába húzott. Igen... a kínzó terembe ahogy én hívom..
-engedjen el!-ficánkoltam.
-nyugodjon meg. Mostantól minden ilyenért egy kis elektromos sokk értve vagyok?
-nem teheti ezt velem!
-igazán? -majd felrakott egy ágyra és lesokkolt.

Újra anya kocsijábam voltam.
-Anya siess!-utasítottam.
-tudod merre lakik Zoe? -nézett rám.
-meg szép. Felhívom, te meg itt fordulj balra. -egy éles kanyar és a telefonom már tárcsázta is Zoet.

-gyere ki a házatok elé azonnal!!
-mi? Miért?
-csak Gyere! Majd le raktam.

-itt vagyunk igaz?-kérdezte anya. Én csak bologattam, majd kiszálltam a kocsiból és oda futottam Zoehoz.
-na mi az? Mi ilyen fontos?-kérdezte.
-anyudhoz kell sietnünk! Kerolinet elrabolták!!-ragadtam karon és behuztam a házukba.
-Anya! -rohant fel a lépcsőn Zoe.
-igen?-nyitotta ki az ajtót.
-Kerolinet elrabolták! -folytattam.-A telefonszám meg van. Csak azonosítani kellene...
-Gyerekek ez valami játék? -ráncolta össze a szemöldökét.
-nem esküszöm! Kérem! -adtam a kezébe a telefont.
-ebben az esetben, menjetek ki a szobából és szólok mire jutottam.
-köszi anyu!
-köszönöm. -majd kimentünk az előszobába. Anyát is be hívtam a kocsiból, hogy jöjjön be. Ott mindent elmondtam nekik. A telefon beszélgetést és, hogy Keroline mennyire félt. Zoe sírva is fakadt. Nem csodálom, hisz mindenki szereti őt. Egy hosszú várakozás után, Zoe mamája sétált le a lépcsőn.
-na? Meg tudott valamit?!-kérdeztem.
-Hát, annyit hogy a Narman street 17-ről jött a hívás. Viszont, az a hely, régen egy illegális ember piac volt, ahova még mostanában is járnak emberek. Attól félek, a ti kis baránőtök már nem lesz ott...
Sziasztok!!! Végre itt a rész!!!  Ha tetszett nektek, akkor nyomjatok egy vote-ot,valamint jelezzétek nekem kommentben is !!💜💙