Bezárva.

Rongybaba

-De ugye azér utána járunk? -kérdeztem.
-Persze elmegyünk, de nem ígérhetek semmit.. -megöleltem Zoet. Együtt sirtunk.
-Na de menjünk -törölte meg a szemét anyu. Mi bólogattunk, majd beszáltunk a kocsiba. Elmentünk a piac térre. Mikor meglátták a rendőr kocsit az ottaniak, valaki elrohant, de volt olyan is aki fegyvert ragadott és felénk helyezte.
-Maradjatok itt. Én megyek. Értek a nyelvükön. -mondta Zoe anyukája akit Sherilnek hívtak. Mi bólogattunk majd Zoe vállára hajtottam a felyem és vártuk amit kellett. De ekkor minden el sötétült. És mire újra ki tudtam nyitni a szemem, már újból az asztalon feküdtem. A felyemröl éppen Patrick emelte le a rázó eszközt.
-szívesen. -nézett rám. Én a sokktol nem tudtam meg mozdulni, de beszélni sem. -Gyere vissza viszlek a szobádba. Gyere már. Itt hagyjalak?!-nem értette, hogy én most lettem lekapcsolva arról az eszközől ami majdnem megölt. Őt csak az érdekelte, hogy köszönjem meg neki. -Gyere már! -ezt már üvöltve mondta.
-Mi folyik itt? -lépett be egy orvos. Mivel fekve voltam az arcát nem láttam.
-Maga mióta dolgozik még ki? Azonnal jelentem a nővérnek.
-Azt hiszi félek? Félek egy olyan elme rokkantol mint maga? Mi is a baja? Talán...
-Ha kimeri mondani hangosan, le vágom a lábát Doktor úr....
-Ez fenyegetés. Ezért büntetést fog kapni.
-Nem fogok, mivel maga nem dolgozik már itt. - a mondat után már csak egy nagy kilátást hallottam és a doki egyre közelebb jött felém.
-jó napot hölgyem... Dolgaim vannak magával.. -majd egy furcsa arcot vetett a mocsoktol, vértől es a borostáitol hemzsegő ótvaros fejére. Fel kapott. En nem tudtam ellenkezni, csak logtam a kezébe mint egy rongybaba.
NA KINEK TETSZETT? AKINEK IGEN AZ TUDASSA VELEM KOMMEBTBE ES EGY VOTE-TAL. CSAK KIVANCSISAGBOL. NEKTEK MELYIK TETSZIK JOBBAN, AMIKOR A MÚLTBAN, VAGY AMIKOR A JÖVŐBEN VAN A STORY? 😍😘