Bezárva.

de miért?!

-gyilkos vagyok? Dehát akkor miért nem egy börtönbe kerültem?!
-nem csupán gyilkos... állt fel a nővér. -egy őrült, megszállott, bosszúra szomjazó sorozat gyilkos. Fonta össze a karját maga előtt.
-hogy mi!? Tágult ki s pupillám.
-Nem emlékszel? A rendőrre? Apádra? Kerolinera?
-apa?! Keroline?!
-mivan veled? Nem emlékszel? Jött oda hozzám a nővér.
-semmi nincs meg.... a nővér föl és alá járkált. Össze vissza kérdezgetett,de én semmire sem emlékeztem.
-amikor az a doki rá kötött arra a gépre, az eleje vissza jött. Törtem meg a csendet.
-az elektro sokkos gépére? Csillant fel a szeme.
-igen! De kérem ne kössön rá mégegyszer!! Raktam össze a kezem.
-Gyere. Ragadta meg a karom.
-hova? Mit akarsz? Kaptam ki a karom az övéből.
-Gyere!! Ragadott meg és magával ráncigált.
-segítség!!! Segítség!! Ordíbáltam Végig a folyosón, de reménytelenül.
-na gyere csak ide. Dobott neki annak a fa ágynak, amiből Patric szabadított ki.
-engedjen el! Csapkodtam a kezét, de hiába. Ugyan ott voltam, ahonnan elindultam.
-készülj, mert megtudod miért vagy itt.
-Ne! Kérem! Sírtam, de hiába. Az áram megint belém csapott. Fehérség, majd aztán egy szobában találtam magam. az én szobámban. Anya jött be.
-miért nem alszol még? És hogy hogy ilyen hamar haza értél? ült le az ágyam mellé.
-Nem volt kedvem ott maradni. Mondtam
-Történt valami?
-Hát.... semmi. nyeltem le a mondandómat.
-Oké. Ha beszélni akarsz csak gyere le. mondta majd kisétált a szobámból. Az ágyamon fekve bámultam a falat, majd elaludtam. Álmomban egy kislány állt előttem és egy szót hajtogatott végig.
-tedd meg! Tedd meg! Én elkezdtem közeledni felé, de elfutott. Majd egy kést dobott felém és én felébredtem.

Ha tetszett nyomj egy vote-ot és jelezzétek nekem kommemtekkel 😍