Bezárva.

árulók között

-Sajnálom. De hidd el, így jobb lesz. nyugtatott az emberke. -amúgy Patric a nevem. nyújtotta a kezét.

-A rohadék!! álltam fel az ágyról majd ellöktem Patric kezét. -Én biztos nem fogom egy csoport nyomorékkal leélni az életem!! fogtam a fejem

-Nyomorékkal? De hát te is akkor "nyomorék,, vagy..

-Én nem vagyok!! Én egy félre értés áldozata vagyok!! ti meg... egy semmire kellők. előttem még ott volt az élet!!

-előttünk nem? Csak úgy megsúgom. Mi még nem voltunk ebben a kinzó szobában és minket még nem láncoltak le. úgy látszik a nyomorékok nem olyan keménynek. mondta, majd kisétált.

-Ne!! Sajnálom!! Nem úgy értettem!! Kiabáltam utána, de sikertelenül. Egyedül maradtam. Miért hoztak ide? Miért nem emlékszem semmire? Miért utálnak? és még ezernyi kérdés járt a fejembe, de egyikre sem tudtam a választ. Annyira kész voltam, hogy elkezdtem sírni. Az ágyon vergődtem, majd a falnak dölve és végül az ajtónak. Az utobbinak végül is örültem, hisz Patric nem zárta vissza az ajtót, ezért ki tudtam menni. Ahogy kiléptem a folyosóra, a látvány sziven ütött.  Akkora nyomort még sosem láttam, mint azon a kis vékony helyen. Telis tele olyan emberekkel, akik örülhetnek, hogy azt megélték, hogy kijöhetnek. De mégis mindegyik közül volt egy, aki talán örökre megmaradt a fejembe. Egy kis fiú, akinek a keze hátra volt láncolva. Rövid haja az arcába lógott. Rém nézett, majd kacagva elrohant. A folyosó végén volt egy kis szoba. Fehér volt az ajtaja és tiszta volt, tehát biztos nem egy páciens "doboza" volt. A kulcs benne volt az ajtóban ezért bementem. Egyböl az ajtó előtt volt egy asztal. Barna volt és fa. Teteje tele volt mindenféle iratokkal. Keresgettem rajta, talán megtalálom az enyémet. Meg is volt. ott a legtetején ült a kis cuki :D. Felvettem és már nyitottam volna, ki mikor megláttam. Névnek az volt írva, hogy LILY GEORGE. Mikor én LILY JOHN vagyok. És a George anyának a vezeték neve.

-Hogy jutottál be. szólt hozzám valaki hátulról. Hátra fordultam. A nővér állt ott és..és..anya.Meredten bámultuk egymást. A nővér felém jött, majd kitépte a kezemből az iratot.

-Miért? böktem ki.-Anya miért? mondtam, majd lassan elkezdtem felé közeledni.

-Miss Gerorge álljon meg. utasított a nővér, de nem foglalkoztam vele.

-Látod mi lett velem? Ezt akartad? Beszéltem anya felé.

-Ezt miattad tettem. mondta anya és egy könny csepp gördült végig az arcán.

-Miattam? Látod mi ez a hely? Egy sárga ház!! Emeltem meg a hangom, majd gyorsabban közeledtem anya felé.

-Hidd el itt jobb lesz!! mondta anya.

-Tudod hol lenne jó? otthon!! közeledtem anya felé.

-Álljon meg. szólt ismét a nővér.

-Itt jobb lesz. Mosolyodott el anya.

-Tényleg ? álltam meg én is mosolyogva. -Van egy hely, ahol te is még jobban éreznéd magad! Ott ahova mindjárt kerülni fogsz!! kiáltottam, majd hiper szuper gyorsasággal anya felé futottam és fejét megfordítottam a nyaka körül. Ő össze esett és... és.. meghallt..

-Mrs. George!! szaldt felé a nővér. 

-Miért nem állított meg? kérdeztem 0 érzelemmel az arcomon.

-Hogy megtudd miért vagy itt. Nézett fel rám a nővér.

Ha tetszett nyomj egy vote-ot és jelezd nekem kommenttel💞