Bezárva.

álomból valóság

-jó jó anya elég lesz. Toltam el magamtól levegőt kapkodva.
-bocsi. Kuncogott.
-Mikor kezdem? Ültem le a székébe.
-akár ma is.
-neeem. Nyafogtam.
-najó. Pont olvastam, hogx holnap lesz egy ilyen étel osztás, valamint lakás berendezés osztás. Arra elmehetnél. Mosolygott anya
-szuper!  Felmegyek és beszélek a lányokkal, hogy "felnőttem". Néztem gunyosan anyára, majd felmentem a szobába. Újra próbálkoztam Keroline hívásával, de megint semmi, ezér inkább felhívtam Zoet.
-*kicseng* Szia zoe! Szóltam bele a kagylóba.
-helo! Kiáltott bele.
-te hülye gyerek! Nevettem. -úgy megilyedtem.
-ez van édes. Nevetett ő is. -na mi újság van!?
-képzeld, holnaptól dolgozni fogok! Festettem egy hamis mosolyt az arcomra.
-jajaj.. vége a gyerek éveknek..
-jajj! Ne is mond. Szenvedtem.
-amúgy te hallottál valamit Kerolineról? Terelte el a szót Zoe. -próbáltam hívni, de nem veszi föl...  tegnap történt vele valami?!!
-hááát.. mondta kicsit nevetve. -találkozott egy pasassal és vele ment el.
-ohhh. Hát akkor már értem miért nem veszi fel..nevettem .
-de azér hivogasd, mert aggódok érte...
-tud ő vigyázni magára. Nyugtattam meg ám belül én is nagyon féltettem...
-most jut eszembe! Még megsem kérdeztem, hogy mit fogsz dolgozni. Terelte el a szót Zoe.
-hát így segíteni fogok, olyan embereknek akikre ráfér.
-ilyen önkéntes felé?  Kérdezte Zoe.
-azaz! Csak nem jutott eszembe mosolyogtam.
-*telefon csőrgés*
-bocsi de hívnak a másikon,  köszöntem el zoetol. Majd még hívlak.
-oké szia. Mondta, majd letette a telefont.
-haliho! Ki az? Köszöntem bele a kagylóba.
-szihhihia Keke..roroline vaajhgyok.. sírt bele a telefonba.
-úristen!  Keroline?!! Hol vagy??
-ne..nehem tu..tudom.. sírt, de olyan össze törten, mint még soha.
-Keroline!  Az utcán? Házban? Vagy hol a pi*csába? Általában nem káromkodok, de most annyira ideges voltam és féltem, mint még soha..
-eh..ehgy..há.. há.. háznak a áááá!!! És utána semmi. Megszakadt a vonal.
-Keroline!!  Keroline!! Már szinte sírtam úgy féltettem. Lerohantam anyához és elmeséltem neki a hírt.
-mi? De nem mondta meg hol van?!
-egy háznak a... de itt letette és sikított egyett. Mondtam anyának. Ő is ki volt. Azonnal tárcsázni akarta keroline szüleinek a számát, de én megállítottam.
-anya! Ne! Ki tagadnák a szülei, ha ezt meghallják! Le nyomozzuk honnan jött a szám és kész. Zoe rendőrnek tanul. Biztosan vannaki ilyen dolgai.
-Ez egy jó ötlet. De az nem, hogy nem szólunk a szüleinek.
-anya!  Bízz bennem. Fogtam meg a karját, aztán indultunk is Zoeékhoz .

Ha tetszett nyomj egy vote-ot és jelezd nekem kommentbe😳