Mámor; Adam Gontier; befejezett

Ötödik Fejezet

– Azt hiszem, egy kicsit sokat ittam – állapítja meg kábultan.

– Mindig ennyit iszol? Vagy ez kivételes eset? – tudakolom, miközben a konyhában megvizesítek egy törülközőt.

– Is-is. Azt hiszem.

A törülközőt a kanapé előtt elhelyezkedő üvegasztalra helyezem, én pedig megállok a férfi előtt, aki még mindig kábán pislog vissza rám. Gondolkodóba esek, mert fogalmam sincs, mivel is kéne kezdenem. Egy mély sóhajtást követően pedig döntök.

– Emeld fel a kezed – adom ki a parancsot.

Kicsit meghökken, összeszűkült szemmel néz végig rajtam, majd amikor látja, hogy nem tágítok, engedelmeskedik nekem. Lassan emeli fel kezét, közben pedig önelégülten vigyorog rám. Eltekintek ettől, eltekintek az egész helyzettől, s megpróbálom úgy levetkőztetni őt, hogy közben nem gondolok másra, csakis arra, hogy ennek a részeg férfinak aludnia kell, mert máskülönben olyat tesz, amit nem kéne.

Miután a pólót a kanapé karfájára helyezem, leülök mellé, és a kezembe veszem a törülközőt. Az arcát kezdem el vele törölni, hátha ettől picit helyre jön, és le tud zuhanyozni. A zuhanytól pedig még inkább jobban lesz, és akkor a reggele sem lesz olyan borzalmas.

– Miért törődsz velem? – kérdezi, miközben a nyakát mosom.

– Mert... nem tudom. Csak úgy – válaszolom zavartan.

Tényleg. Miért is törődök vele?

– Még senki sem volt hozzám ilyen kedves – suttogja, közben pedig maga elé bámul.

– Ezek csak részeg szavak, Adam. – Halvány mosoly kerül arcomra.

– Nem vagyok olyan részeg, Naya. Jól bírom a piát. Illetve... lehet, hogy eddig részeg voltam, de már teljes mértékben kijózanodtam – magyarázza eltökélten, s olyan hihető szavakkal, hogy szinte elhiszem neki.

– Ugyan – nevetek fel. – Menjünk. Le kell zuhanyoznod.

Nem ellenkezik, miután felállok és megindulok a fürdő felé, ő is ugyanígy tesz. Becsukja maga után a helyiség ajtaját, és megáll velem szemben. Átható tekintetével szinte felfal, gyenge, erőtlen prédának érzem magam, miközben ő a harcias, éhes ragadozó. Igaz, hátrányos állapotban van, de még így is ő az erősebb.

– Le tudsz egyedül zuhanyozni? – Kérdésem fontolóra veszi, alsó ajkába harap, megvakarja állát, amit néhány napos borosta fed.

– Nem hinném – adja meg a választ.

– Az előbb még azt mondtad, már teljesen józan vagy. A józan ember pedig egyedül is képes lezuhanyozni – szólok, mire kisfiúsan elmosolyodik.

Nem hiszem el, hogy gúnyt űz belőlem!

– Hát lehet, hogy csak azért mondtam, mert a pia beszélt belőlem.

A szemébe nézek, megpróbálom így, szótlanul leszidni, hogy ne kelljen hangosan kimondanom azokat a csúnya káromkodásokat. De hajthatatlan. Nem tágít. Ugyanott áll, ugyanúgy figyel, és valószínűnek tartom, hogy ha megindulnék kifelé, ő nem engedné, hogy elhagyjam a fürdőt.

Pufogva adom be a derekam. Fogalmam sincs, mire vállalkozom, és teljesen szétvet az ideg.

– Ülj le – szólalok meg végül, magamat is megdöbbentve komolyságommal és határozottságommal.

Meglepetésemre azonnal teljesíti kérésem. Leül a kád szélére, s üveges tekintettel várja a további utasításaimat. Letérdepelek elé, és csak remélni tudom, hogy senki sem fog ránk nyitni. Elsőnek a cipőjét veszem le, amit gondosan a mosdókagyló szekrénye mellé helyezek. Ezután jön a húzósabb rész: a nadrágja. Mély levegőt veszek, közben pedig megpróbálok reálisan gondolkodni. Farmert visel, amelynek cipzárja és gombja is van. Még az előbbivel nincs gond, az utóbbival annál inkább. És nem, nem csak azért, mert egy férfi nadrággombjáról van szó, hanem azért is, mert ez Adam nadrágja, ami történetesen rajta van, és mert annyira remeg a kezem, hogy nem tudom gyorsan kigombolni a gombot.