Mámor; Adam Gontier; befejezett

Hetedik

Mocorgásra ébredek, s azokra a forró, nedves ajkakra, amelyek jelenleg az enyémen pihennek, és amelyek az éjszaka folyamán számtalanszor körbejárták testem minden egyes pontját. Halk sóhajom szakítja félbe mámorítóan édes csókunkat, mert érzem, ahogyan óriási tenyere bejárja meztelen oldalam. Erőteljesen a csípőmbe markol, megemel, és teljes mértékben hozzám passzírozza magát. Keménysége alhasamhoz ér, ismét felszítja azt a vágyat, ami egész éjjel tombolt bennem.

– Muszáj megérintselek – leheli kábultan a fülembe, aminek nem tudok ellenállni.

A fiók felé nyújtja a kezét, kivesz belőle egy kondomot, amit azonnal kibont, és magára görgeti. Egy szempillantás múlva már tövig bennem van, és én még lélegezni sem merek az érzéstől, ami bennem keletkezik. Őrült módjára kezd el mozogni, s úgy érzem, menten szétszakadok ettől a heves tempótól.

Egy markáns mozdulattal fordít a helyzetünkön, így én kerülök felülre. Megtámasztom a térdem a csípője mellett, elhelyezkedem férfiasságán, s mozogni kezdek. Őrjítően lassan, szinte már kínzóan emelkedek fel, majd ereszkedek rá egyre csak lüktető farkára, és elvigyorodok, mikor meglátom eltorzult arcát.

– Ó, így jó, Naya – mormogja szinte csukott szájjal.

Lehunyt szemmel tűri csapásaimat, tenyerével megmarkolja csípőm, és gyorsabban kezd el mozgatni. Hátrahanyatlott fejjel sóhajtok fel, belemarkolok vastag és feszes combjába, hogy megtartsam az egyensúlyom.

– Ó, te jó ég – kiáltom el magam, mikor az orgazmus óriási és lehengerlő csapása végigszánt rajtam.

Miután ő is elmegy, két karja, ami eddig feszesen állt az oldalamon, most erőtlenül teste mellé hanyatlik, hangos szuszogása betölti az üres szobát. Óvatosan elhúzódom tőle, mellé fekszek, fejem ráhajtom dübörgő mellkasára. Apró köröket rajzolok a hasára, puszikkal borítom be tetoválásait.

Hosszú ujjaival végigszánt dús tincseim közt, majd a homlokomra nyom egy puszit.

– El akarlak vinni valahova – jelenti ki hirtelen.

Miután sikerül felfognom ennek a néhány szónak az értelmét, felemelem a fejem, mélyen szürkéskék szemébe nézek, amely ismét olyan ellenállhatatlanul csillog, aminek nehéz nemet mondani.

– Hova? – tudakolom tőle, bár őt ismerve nehezen fog a valahovánál több infót mondani.

– Majd meglátod. Menj haza, öltözz valami kényelmesbe, és úgy négy körül utánad fogok menni – mondja, de hangjában ott cseng a parancs is.

– Milyen kényelmes ruhára gondoltál? Csak mert ha túrázni szeretnél, akkor mégsem vehetek fel nyári ruhát... – tűnődök el.

Reményeim szerint csak a gondolataimban hangzottak el ezek a butának tűnő szavak, ám amikor megpillantom Adam elképedt arcát, ami aztán kaján vigyorba, mosolygós, csillogós szemekbe vált, azonnal rájövök, hogy én bizony hangosan gondolkodtam.

– Majd ha egyszer elvinnélek hegyet mászni, akkor oda muszáj nyári ruhában jönnöd, és én majd utánad fogok menni.

Kiguvadt szemekkel meredek rá. Jól... jól hallottam? Azt a pimasz fráterét!

– Perverz disznó – ütök rá a vállára.

Hangosan felnevet, amit eleinte furcsán figyelek, ám néhány pillanat múlva megadom magam, s vele együtt nevetek. Azt hiszem, ez az első alkalom, hogy hangosan ad hangot boldogságának, és örömmel tölt el, hogy ezt a reakciót nekem sikerült kihoznom belőle.