Mr.Tökéletes

Mr.Tökéletes első húzása

Csendesen ültem órán, hiszen a világ egyik legszigorúbb tanárával voltam egy légkörben, miközben ő az érettségiről beszélt.Csak az érettségi, és az érettségi...már komolyan mondom, kívülről fújom az egészet, mi hogy lesz.Barna hajamat óvatosan igazgattam meg, figyelve a tanárt, nehogy ezért is leordítsa a fejem, hogy "hozzányúltál a hajadhoz Suzy, egyes!".Mindenki mellett ül valaki az osztályban, csak egy gyerek mellett nem.Az a gyerek pedig Robi, aki már többször megbukott, most 21 éves, és így kicsit fura vele beszélgetni.Amikor odamegyek hozzá valamit kérdezni tőle, szinte egy felnőttel beszélgetek, úgy érzem.Ő nagyon úgymond "rossz fiú", de szó szerint.Eddig már több lányt is kihasznált, akik mind bedőltek neki.Eddig velem is megpróbálkozott, de én nem hagytam magam.Vagyis először hagytam magam, de amikor azt mondta, menjek fel hozzá, visszautasítottam, amit nem tartott jó ötletnek, ezért megfogta a karom és úgy húzott hozzá.Szerencsére még a suliban voltunk, ahol legalább százan voltak.Pár kortársam meglátta, hogy ijedten nézek, így odajöttek segíteni, de ők nem bírtak Robival az erőssége miatt.Egy krémárus, Christopher segített nekem kiszabadulni Robi erősen szorító karjaiból.Azóta hálás vagyok neki.Egyébként testizmosító krémeket árul, ami számomra először kicsit érdekes volt, majd megszoktam.Utoljára 15 évesen volt barátom.Összesen két hónapot voltunk együtt.Akkor elhatároztam, hogy ő volt az első és egyben utolsó is.Még nagyon régen, körülbelül két-három éve lehetett, hogy elhívott sms-ben egy találkozóra, hogy a Gellért hegyen sétáljunk.Így aztán a megbeszélt időpontban a megbeszélt helyen ott is voltam, csak hát Steve (igen, tényleg így hívták), nem volt ott.Azt hittem, elbújt egy fa mögé, hogy utána azt kiabálhassa nekem: meglepetés!Na, hát nagyon nem így lett.Mármint eljött.Csak nem egyedül.Hanem öt, pontosan öt lánnyal, akik látszólag nem egy fiúval voltak már együtt, a külsejükből ítélve.Szerintem mindenki tudja, mire gondolok.Szőkére festett haj, iphone 6S, Nike cipő, mély dekoltázs, blablabla.A mostani nagyon eszes és okos fiúknak ez a "divat" jön be.Odaléptek mellém (én voltam az egyetlen, akin normális ruha volt), és Steve így közölte velem kapcsolatunk végét: -Nézz rájuk cica.És utána nézz magadra.Háth...nagy különbség.Szakítok veled, őket választom. -közölte hanyagul.Amikor inkább dühösen hazamentem, megfogadtam magamnak, hogy nem lesz fiúm, se férjem, se gyerekeim, se...se senkim.Attól még lehet valaki anya, hogy nem saját gyermeke van.És én ezzel a tudattal éltem, amikor is a valóság kizökkentett az emlékeimből.Egy fiú ült le a mellettem levő székre.Mellettem az előbb egy Stephany nevű lány ült, most pedig átváltozott, vagy mi?Jobban végigmértem, és barna haja volt.A szemeit nem láthattam, hiszen egy fekete napszemüveg volt rajta.Én őt néztem, ő pedig engem.Megtörve a kínos csendet, elkezdett beszélni.

-Nem hallottad, hogy bejöttem, mi? -vigyorgott.

-Hát, ezt eltaláltad.Épp gondolkodtam... -agyaltam egy kicsit tovább.

-Hát, akkor jó gondolkodást. -és ennyi.Így ismerkedtem meg vele.Nagyon nem izgatott, hogy bunkónak tart-e, vagy egy angyalnak.Bár még nem ismer.De azt biztosíthatom, hogy nem is fog megismerni.Ez első találkozós dumának egész jó.Végre nem egy sablon-duma."Szia.Szia.Hogy hívnak.És téged?"Ezek annyira idegesítőek tudnak lenni.Főleg amikor valaki rád ír, hogy "szia, mizu, hogy vagy, mit csinálsz?".Egyáltalán mi köze van az életemhez?Még a barátaimnak válaszolok, meg persze a legjobb barátnőmnek, Beatrixnak, aki már óvodás korom óta a másik felem.Akiket meg nem is ismerek, és csak rám írnak, azokat egy "SKH"-val elintézem.Már az óra vége felé jártunk, amikor is felém fordult.Pár másodpercig nézett, utalva arra, hogy mondani akar valamit, de én csak úgy tettem, mintha nem látnám.

-Figyelj, tudom, hogy látsz.Nem tudod tettetni. -közölte hanyagul.

-Mit akarsz mondani? -kérdeztem, figyelmen kívül hagyva az előbbi igaz mondatát.

-Adsz egy puszit? -mutatott az arcára, én pedig döbbenten néztem rá.

-Te megőrültél?Fúj, dehogyis!

-Naa, légyszi! -könyörgött.

-Nem.

-De.

-Nem.

-De.

-Ugye tisztában vagytok azzal, hogy zavarjátok az órámat? -nézett ránk szúrós szemmel a tanár.

-De ez a hülye azt akarja, hogy pusziljam meg! -védekeztem.

-És?

-És nem akarom megpuszilni, mert még csak egy fél órája ismerkedtem meg vele, és szerintem egy egoista barom?

-Puszild meg, és nem nyavalyog tovább.Ennyi. -egyszerűsítette le a helyzetet a tanár.

-De én nem...... -most úszott el az utolsó reményem.

-Vagy megpuszilod, vagy egyes, komolyan, 18 évesek vagytok, és ilyen gyerekes dolgokon veszekedtek?Komolyan, mint a babák...

-Ahj....istenem, miért!? -hajoltam oda a srác arcához, aki azonban eltolt magától, mert valamit még szeretett volna mondani, ami miatt még jobban felkaptam a vizet.