Mr.Tökéletes

Mr.Tökéletes negyedik húzása

Reggel izgatottan keltem fel, mert ugye kosárlabdaa!Már teljesen beleéltem magam, amikor rájöttem, hogy még csak kedd van, és én csak jövő hét hétfőn kezdek.Máris rossz kedvem lett.Tényleg nem volt kedvem semmihez, se tanulni, se zenét hallgatni, se youtubozni, se enni, se menni.Ez a viselkedésemen is meglátszott.Reggel miközben reggeliztem, apa jött le a lépcsőn hozzám.
-Szia kincsem, jó reggelt.
-Aha...
-Miért nem válaszolsz rendesen?
-Mert nem.
-Hát jó.Kérsz valamit reggelire?
-Nem látod, hogy éppen eszem!?
-Hagyd abba ezt a flegmázást!Mi ütött beléd?
-Hagyj már békén!Kösz! -azzal gyorsan betömtem a számba a reggelit, felhúztam a cipőmet, felvettem a kabátom és a táskám.Kinyitottam az ajtót, és még egy "sziasztok"-ot kiáltottam, azzal becsaptam.Mint már mondtam, nem volt kedvem zenét hallgatni, így inkább csak vártam a buszmegállóban.Na végre, jön a busz.Szerencsére azt a sofőrt fogtam ki, aki rohadt bunkó, úgy hogy ez is jól jött ezen a napon.A suliban is csak úgy levágtam magam Mr.Tökéletes mellé, aki felvont szemöldökkel nézegetett engem.
-Mi bajod van?Nem láttál még engem? -kérdeztem hanyagul.Most pont nem volt szükségem a hülye egójára.
-Ideges vagy.Bár nekem az idegesség sokkal jobban áll. -fényezte magát.
-Tudod, neked mi áll jól?Az, ha valaki bever egyet a képedbe, és megmarad a nyoma! -förmedtem rá.
-Az is jól állna?Lehet, hogy majd megpróbálom, hogy jobban szeress engem.
-Én nem szeretlek téged!Felfogtad?Megértetted?Egy napja "ismerlek", és te már arra számítasz, hogy beléd zúgok, mint a többi lány?Nézz jobbra, hogy az a csaj hogy bámul téged. -jobbra nézett, és igazam volt.Osztályunk egyik kedvenc nyomulós plázacicája épp Tökéletest figyelte. -De mi a neved?Mondjad már el!Komolyan, egy keresztnevet nem bírsz nekem elmondani!De tudod mit?Ne is szólj hozzám, csak játszd el a tökéletes egoistát, mint ami te vagy! -becsöngettek.Nekem minden dolgom gyerekes, de komolyan.És sosem növök fel.Bioszon unatkoztam, így a telefonomat nyomkodtam.Mr.Tökéletes írt messengeren, ahol ő szívdöglesztőnek írta át a nevét.Legalább 20 üzenetet küldött, de nem válaszoltam rá, csak szúros szemekkel néztem.Hagyjon már mindenki békén!Ezután földrajz következett.A francba!Át se néztem.
-Sziasztok gyerekek! -köszöntött minket Stella tanárnő. -Üljetek le.Még múlt órán ígértem egy felelőt.Na nézzük csak....-ne engem, ne engem..- Suzy, gyere ki.Mit tanultunk a múlt órán?
-Földrajzot? -ez még számomra is vicces volt így 17 évesen, nem csak az osztálynak.
-Egyes!Nem tudom, hogy sikerülni fog neked-e az érettségi!
-Jééj! -ültem le a helyemre.
A fárasztó iskolanap után eldöntöttem, hogy elmegyek a mekibe.Ahj, de oda nem mehetek!Múltkor is mi volt Petivel.Hát akkor ez ugrott.Szomorúan ballagtam hazafelé, amikor is megéreztem, hogy valaki az egyik fa mögé bújt, amikor hátrafordultam.Azért ekkora hülyét nem lehet belőlem csinálni!
-Te, barom, gyere ki onnan. -mondtam a padtársamnak.
-Jólvan már, igazad van.Aú, valami elvágta a karomat!Iszonyúan vérzik...áá..
-Így jártál..ha nem bánod, most inkább mennék haza, mint a te vérző karoddal foglalatoskodjak.Szia!
-Suz, ne tedd ezt, kérlek.Nem látod, hogy ömlik a ka-rom-ból a vér? -szótagolta, nekem pedig megesett rajta a szívem, mert hát..mégis csak egy ember, aki bajban van.Oké, oké legyen, segítek neki.Ahj!