Mr.Tökéletes

Mr.Tökéletes ötödik húzása

-Nem igaz!Gyere.Otthon ellát anya. -rendeztem le, mi fog következni.Én eszem ágában sem fogom ellátni a sebét, mert egyrészt nem értek hozzá, másrészt nem érdekel.
-Ó, hova megyünk?
-Haza.
-Mármint hozzátok?
-Hányszor kell még elmagyaráznom, hogy igen!?
-És ott van hajspray? -kérdezte, figyelmen kívűl hagyva az előző kérdésemet.
-Fogalmam sincs, de húzzunk már haza, mert elvérzel, és persze az az én hibám lesz!
Elkezdtünk futni, majd gyorsan hazaértünk.El is felejtettem, milyen bunkó voltam reggel a szüleimmel.
-Sziasztook! -kiabáltam, miközben bementünk a házba.
-Azért ne legyél ilyen lelkes, Suzy!! -jött le anya a lépcsőn. -Hát ő meg? -célzott Tökéletesre.
-Vérzik.A karja, de nagyon.Gondoltam el tudod látni. -anya hirtelen Mr. kezére nézett, és megijedt.
-Hát te meg??Hozok valamit, addig tartsd fel a kezed, nem lesz semmi baj.És Suzy, menjetek a fürdőbe, mosd le a karját!
-Miért pont én? -elvezettem Mr.-t a fürdőbe és megengedtem a hideg vizet.
-Mire vársz? -kérdezte. -Mosd le a karom.
-Miért?Miért velem?Miért???? -mostam le a karját.Elég erősen vérzett, de gondolom jólesett a srácnak, hogy hideg víz ért a sebéhez.Anya futott be.
-Hoztam betadint, és egy sebtapaszt.Ellátlak. -amikor anya rátette az iszonyatosan nagy betadinos sebtapaszt a srác karjára, láttam rajta, hogy csípi és fáj neki, ezért elkezdtem röhögni.Jólesett, hogy végre nem én szenvedek, hanem ő.
-Haha, mondhatni nagyon vicces vagy, Suzy.
-Tudom.Na, mivel megvolt minden a karoddal, mehetsz is haza.
-Suzy, még csak most jött.Apropó, mi a neved szép fiú? -kérdezte anya.Ezaz!Most megtudhatom a nevét.Innen már nincs menekvés.Mr.Tökéletest mégse mondhatott, mert egy szülővel állt szemben.Most már minden ki fog derülni...vagy mégsem?
-Engem...engem Frodonak hívnak. -várjunk..mi?Nincs is ilyen név.
-Frodonak?Milyen Frodo? -kérdezősködött tovább anya.
-Hát...öööhm....én...Csokoládé Frodonak hívnak. -ekkor a fejemre csaptam, mert az, hogy például azt mondja, hogy ő Nagy Dániel, az oké, ha nem az igazi neve, akkor is.De az, hogy egy ilyen hülye nevet találjon ki valaki, az meg milyen már!?Idióta....
A telefonomra néztem.Aztán a lépcsőre.Tökéletes kiszúrta, hogy fel akarok rohanni a szobámba, megnézni, hogy ez a "Frodo" név létezik-e.Egy "ne merd" pillantással ajándékozott meg a napszemüvegén ketesztül, amire gúnyosan rámosolyogtam, majd felrohantam a szobámba.Még hallottam, ahogy fel akar rohanni hozzám, de anya azt mondja neki, hogy még nincs kész.Feloldottam a telefonomat...na ne már, egy százalék?Oké, annyi időm biztos van, hogy feltegyem töltőre.Jó, ez meg volt már csak be kell írnom a keresőbe a "keresztnevét"....keresés...de ekkor pechemre benyitott a srác!Pont jókor!Elkezdett felém futni, és a telefont kirángatni a kezemből, csak én azt nem engedtem, ráadásul fölényben voltam, mert ő az egyik karját nem tudta használni.Épp hatásszünetet tartottunk, ami abból állt, hogy én ültem az ágyon, ő pedig térdelt rajta.Mindkettőnk kezében a telefonom fele, és egymás szemébe nézünk szúrós szemekkel.Nagyon idilli pillanat.
-Nem nézed meg. -utasított higgadtan.
-Ó, dehogyisnem! -téptem ki a kezéből a telefonomat.
-Figyelj....Suzy..tényleg nem így hívnak...
-Igen, arra nagy nehezen rájöttem, de akkor miért hazudtál anyának?Azt még megértem, hogy nekem hazudsz, mert én egy jelentéktelen senki vagyok, de egy szülőnek... -magyaráztam. -Mondd már meg a nevedet!
-Nem nem. -odahajolt hozzám, megpuszilta az arcomat, és ott hagyott.Még köszönt anyának, és váltottak pár szót.Én pedig ott ültem az ágyamon ledermedve.