-Nem igaz!Gyere.Otthon ellát anya. -rendeztem le, mi fog következni.Én eszem ágában sem fogom ellátni a sebét, mert egyrészt nem értek hozzá, másrészt nem érdekel.
-Ó, hova megyünk?
-Haza.
-Mármint hozzátok?
-Hányszor kell még elmagyaráznom, hogy igen!?
-És ott van hajspray? -kérdezte, figyelmen kívűl hagyva az előző kérdésemet.
-Fogalmam sincs, de húzzunk már haza, mert elvérzel, és persze az az én hibám lesz!
Elkezdtünk futni, majd gyorsan hazaértünk.El is felejtettem, milyen bunkó voltam reggel a szüleimmel.
-Sziasztook! -kiabáltam, miközben bementünk a házba.
-Azért ne legyél ilyen lelkes, Suzy!! -jött le anya a lépcsőn. -Hát ő meg? -célzott Tökéletesre.
-Vérzik.A karja, de nagyon.Gondoltam el tudod látni. -anya hirtelen Mr. kezére nézett, és megijedt.
-Hát te meg??Hozok valamit, addig tartsd fel a kezed, nem lesz semmi baj.És Suzy, menjetek a fürdőbe, mosd le a karját!
-Miért pont én? -elvezettem Mr.-t a fürdőbe és megengedtem a hideg vizet.
-Mire vársz? -kérdezte. -Mosd le a karom.
-Miért?Miért velem?Miért???? -mostam le a karját.Elég erősen vérzett, de gondolom jólesett a srácnak, hogy hideg víz ért a sebéhez.Anya futott be.
-Hoztam betadint, és egy sebtapaszt.Ellátlak. -amikor anya rátette az iszonyatosan nagy betadinos sebtapaszt a srác karjára, láttam rajta, hogy csípi és fáj neki, ezért elkezdtem röhögni.Jólesett, hogy végre nem én szenvedek, hanem ő.
-Haha, mondhatni nagyon vicces vagy, Suzy.
-Tudom.Na, mivel megvolt minden a karoddal, mehetsz is haza.
-Suzy, még csak most jött.Apropó, mi a neved szép fiú? -kérdezte anya.Ezaz!Most megtudhatom a nevét.Innen már nincs menekvés.Mr.Tökéletest mégse mondhatott, mert egy szülővel állt szemben.Most már minden ki fog derülni...vagy mégsem?
-Engem...engem Frodonak hívnak. -várjunk..mi?Nincs is ilyen név.
-Frodonak?Milyen Frodo? -kérdezősködött tovább anya.
-Hát...öööhm....én...Csokoládé Frodonak hívnak. -ekkor a fejemre csaptam, mert az, hogy például azt mondja, hogy ő Nagy Dániel, az oké, ha nem az igazi neve, akkor is.De az, hogy egy ilyen hülye nevet találjon ki valaki, az meg milyen már!?Idióta....
A telefonomra néztem.Aztán a lépcsőre.Tökéletes kiszúrta, hogy fel akarok rohanni a szobámba, megnézni, hogy ez a "Frodo" név létezik-e.Egy "ne merd" pillantással ajándékozott meg a napszemüvegén ketesztül, amire gúnyosan rámosolyogtam, majd felrohantam a szobámba.Még hallottam, ahogy fel akar rohanni hozzám, de anya azt mondja neki, hogy még nincs kész.Feloldottam a telefonomat...na ne már, egy százalék?Oké, annyi időm biztos van, hogy feltegyem töltőre.Jó, ez meg volt már csak be kell írnom a keresőbe a "keresztnevét"....keresés...de ekkor pechemre benyitott a srác!Pont jókor!Elkezdett felém futni, és a telefont kirángatni a kezemből, csak én azt nem engedtem, ráadásul fölényben voltam, mert ő az egyik karját nem tudta használni.Épp hatásszünetet tartottunk, ami abból állt, hogy én ültem az ágyon, ő pedig térdelt rajta.Mindkettőnk kezében a telefonom fele, és egymás szemébe nézünk szúrós szemekkel.Nagyon idilli pillanat.
-Nem nézed meg. -utasított higgadtan.
-Ó, dehogyisnem! -téptem ki a kezéből a telefonomat.
-Figyelj....Suzy..tényleg nem így hívnak...
-Igen, arra nagy nehezen rájöttem, de akkor miért hazudtál anyának?Azt még megértem, hogy nekem hazudsz, mert én egy jelentéktelen senki vagyok, de egy szülőnek... -magyaráztam. -Mondd már meg a nevedet!
-Nem nem. -odahajolt hozzám, megpuszilta az arcomat, és ott hagyott.Még köszönt anyának, és váltottak pár szót.Én pedig ott ültem az ágyamon ledermedve.
VOUS LISEZ
Mr.Tökéletes
AventureSuzy és Mr. Tökéletes történetei!Suzy egy 17 éves lány, aki hamarosan betölti a 18-at, aminek nagyon örül, ugyanis azt csinálhat, amit akar.Mármint, nem egészen Mr.Tökéletesnek köszönhetően, aki csakúgy belép az életébe, ráadásul nagyon sok káoszt c...