Mr.Tökéletes

Mr.Tökéletes tizenegyedik húzása

-Persze, persze segítek, gyere........ -egy 18-19 körüli fiú volt.Valószínűleg megsérült valahol, mert mindenhol vér borította a testét.Nem hagyhattam ott egy haldokló embert.Nem hagyhattam meghalni bármennyire is féltem tőle.Behurcoltam a "szobámba", feltettem az ágyra, és jól szemügyre vettem.Szőke haja volt, amit most egy kis vörös folyadék díszített.Ahogy nézett engem szótlanul, mogyoróbarna szemekkel találkoztam.Izmos test, de mégis vékony.A felkarján egy tetoválást láttam, ami egy írást ábrázolt, de még nem mertem megkérdezni, mit jelent pontosan.Ránéztem a vádlijára.Még innen is lehetett látni a fekete színű golyót.Odamentem hozzá, fel is emeltem a lábát, hogy kiszedjem, de a sebesült nem engedte.
-Ne.... -ezek után egy nagy vértócsát hányt ki az ágy mellé.
-Úristen.....hozok egy lavort, jó? -bólintott egyet, amit igennek vettem.Kifutottam egy külön konyhába, ami a "lakásom" része, kinyitottam minden szekrényt, majd persze hogy az utolsóban találtam egy zöld lavort.Visszamentem, és egy újabb vértócsát láttam az ágy másik szélén.Odanyújtottam neki, mire ő halkan megköszönte, majd egy újabb adagot hányt, de mostmár az ételt is, amit megevett.Fél óra múlva már kijött belőle minden, így nekikezdhettem a beszélgetésnek.
-Hogy hívnak? -kérdeztem az ágy másik szélén ülve.Nagyon finom illat volt, hányás keverve vérrel.Nyami...
-Egon.Igen, így hívnak.....bocs, hogyha, izé, tudod....-mutatott körbe a szobán, a hányástócsákra gondolt, mire akaratlanul is kitört belőlem a nevetés. -Mivan, szerinted ez vicces?
-Inkább furcsa, fogalmazzunk úgy.Kivehetem a lábadból a golyót? -kérdeztem meg őt félénken.
-Próbáld meg.De arra készülj fel, hogy ordítani fogok.Már így is nagyon fáj.
-Kiveszem, rendben?Egy, kettő, három! -a két ujjammal elkezdtem bökdösni a golyót, hogy lazuljon meg.Közben Egon iszonyatosan ordított, nem csodálom, ez nekem is fájt volna.Én eszes, nem az, hogy felhúztan volna valami kesztyűt, vagy esetleg zsepivel húztam volna ki, nem én, Suzy a két csupasz ujjammal túrkáltam egy ismeretlen lábában.Minél gyorsabban próbáltam kihúzni, 2-3 perc alatt sikerült is.Igaz, Egon nem szüntette meg az ordítását, de legalább kiszedtem.Az egész kezem véres volt, ugyanúgy neki a golyó helye is.Megmostam a kezem, lefertőtlenítettem a sebét, tettem rá ragtapaszt, majd elláttam a többit is.Volt a fején, a hasán, a mellkasán, a combján.Húha, ő valami kém, vagy mi?Lemostam a véres részeket, és máris emberileg nézett ki.Le kellett volna fotózni, hogy "Before-After", biztos elterjedt volna a közösségin.
-Én szerintem takarítok.Addig aludj nyugodtan. -bólintott, elterült az ágyon, majd már aludt is.Gyorsan megvolt a kitakarítás, és máris isteni illat volt a szobában.Odaültem Egon mellé, néztem, mire kinyitotta a szemét.
-Hogy sebesültél meg? -kérdeztem tőle.
-Láttad már a górét?
-Ig-igen...-dadogtam.
-Ő nem egy kedves ember, aki lányokat rabol el, arra kényszeríti őket, hogy énekeljenek, és cserébe mindent megkapnak.Ő kétszínű.Azaz ahogy veletek bánik, azaz egyik oldala, de viszont van egy másik.Ismeretlen fiúkat fog el, éhezteti őket, minden nap 8-10 órás edzések vannak, éhesek, büdösek vagyunk, még fogat mosni se tudunk.A szüleink halálra aggódhatják magukat. -erre a mondatra felkaptam a fejem.Hát igen....anyáék most mennyire félhetnek...-A hideg földön alszunk izzadt, poros ruhákban.Egy nap egyszer kapunk kaját, az is egy hányás.Szóval ő milliárdos.Minket azért dolgoztat, hogy teszteljen valamit.Egy ember mennyi ideig bírja ki ott.Páran már elmentek közülünk...szóval nem fogadtam szót, és a biztonsági mindenhogy belém ütött, ahogy csak tudott, azt hiszem, gyomorvérzésem lett, és egy idióta "véletlenül" meglőtt az elcsent fegyverével. -úristen...nem lehet neki könnyű ez az egész...tulajdonképpen az életéért küzd abban a, miben is?Szobában?Tisztára börtön.Egy pillanatra belegondoltam, milyen lehet így élni, majd elsírtam magam. Először csak könnycseppek folytak le az arcomról, aztán zokogni kezdtem.Egon átölelte a vállamat, úgy vigasztalt.Majd az is eszembe jutott, hogy nem törhetek meg.Fel kell állnom, hogy tovább juthassak.
-Egon....-kezdtem.
-Hm?
-Meg kell szöknünk.Bármi áron is.