Mr.Tökéletes

Mr.Tökéletes hatodik húzása

Besokalltam.De szó szerint.Annyit gondolkodtam, hogy elaludtam.Csütörtök vaan!Már csak 4 nap van hétfőig, beleszámítva ezt a napot is.Az ébresztőórám keltett 6-kor.Már akartam is nyúlni érte, hogy lekapcsoljam, de valami, vagy inkább valakitől nem tudtam, mert a kezem beleütközött annak a valakinek a vállába.Irtóan megijedtem, nem is vettem észre, hogy ott fekszik mellettem.Mégis mióta?Néztem, ahogy alszik....cuki volt...mit beszélek?Egy féreg, fel is keltem.
-Te meg mit keresel itt?Mássz ki az ágyamból, most! -szóltam rá csendesen.Kinyitotta a szemét, látszott rajta, még nem fogta fel úgy igazán, mi történt, majd leesett neki, és elmosolyodott...sőt, már vigyorgott. -Hozzád beszélek Mister!
-Tudom, Misis!
-Nem vagyok Misis, főleg nem a tiéd!És szállj már ki végre az ágyamból!
-De ez így olyan kényelmes! -nyújtózkodott.
-Najó, elég! -azzal a mozdulattal lelöktem az ágyról, egy kicsit koppant, de végül is vitte a takarómat, úgyhogy nem fájhatott neki...annyira.Rögtön felállt, és először azt hittem, ő is lelök majd engem, de egészen mást csinált. Ő fölényben van, mert izmos és erős, én viszont annál inkább gyengébb és erőtlen.Ültem az ágyon törökülésbe, majd ő feltérdelt az ágyra.Egy darabig nézett, gondolom a hatás kedvéért, majd egy hirtelen mozdulattal hátradöntött, így fekvő pózba kerültem.Ő rám feküdt, és elkezdtem félni.Mi van, ha...ha meg akar fojtani?Az is egy lehetséges opció, nem?Csak azért itt aludt, hogy megfojtson...Suzy, talán túl sok horror-sztorit hallottál!Lefogott, így meggátolta a mozgásomat.
-Öhm....khm...mit csinálsz? -kérdeztem bizonytalanul.
-Megmutatom neked, hogy engem nem lehet csak úgy lelökni álmomban az ágyról. -olyan hirtelen történtek az események, hogy még máig nem tudom felfogni.Nem vettem észre, hogy egy tejszínhabbal teli tányér van a kezében.Akkor már tudtam, mire készül.Egyszer csak belenyomta az arcomba, majd röhögésben tört ki.Én nem csináltam semmit az arcomon lévő tejszínhabbal, csak beszéltem.
-Nagyon vicces vagy.Ha ha ha... -motyogtam.Ő már ekkor mellettem ült.Éreztem, hogy vigyorog azon, hogy szenvedek. -Ezért, mondd meg a neved.
-Nem, mert az úgy nem lenne fair.Te lelöktél engem az ágyról, én pedig visszaszivattalak.Így vagyunk egyenlőek. -magyarázta.
-Tudod, hány órát töltöttem azzal, hogy gondolkodtam a neveden?Tudod, hányszor néztem meg az összes magyar fiúnevet a googlen?Tudod, hányszor maradtam fent hajnalig, hogy kiderítsem a neved? -teljesen kiakadtam.
-Szóval érdekellek téged.Egy csókért elárulom. -mutatott a szájára.
-Idióta...hát akkor sohase fogom megtudni a neved..ennyi..ez van..feladom.Na, menjünk reggelizni. -hirtelen olyan nagy bánatom lett, mint még soha.Nagyon szomorú voltam, csupán emiatt.Ezt nem értem.Nem zúgtam bele.Vagy mégis?
-Hé, valami baj van? -szólított meg.
-N-nem.....
-Akkor jó.Csináljak reggelit? -ő és a reggeli?Nem jó összeállítás.
-Hagyd rám, jobban járunk, ha én készítek, nem akarom hívni a tűzoltókat..-nevettem. -Szereted a bundáskenyeret?
-Kakaóval? -kérdezett vissza kíváncsian.
-Naná! -kacsintottam rá.
Gyorsan elkészítettem, majd megettük.
-Akkor én most felmegyek átöltözni, sietek, jó?
-Veled mehetek?
-Azt te csak hiszed! -szaladtam föl a szobámba.Még csak 6:30 volt, úgyhogy van még időm.Pár perc alatt el is készültem, majd a srác is elkészült a szobámban.Anyáék lejöttek, és teljesen természetesen néztek minket, mintha ez normális lenne, hogy egy fiú nálam van.
-Anya, én...és ő... -kezdtem.
-Ne aggódj kicsim, mi hívtuk. -mondta anya.
-Hogy mii?