Mr.Tökéletes

Mr.Tökéletes második húzása

-Mi van? -kérdeztem.
-Van nálad szájspray? -hát ez tiszta hülye.
-Igen, képzeld minden nap tartogatok magamnál szájsprayt az ilyen esetekre!Melyiket kéred?Epres, almás, vagy vaniliás?
-Hát...őőő..-gondolkodott erősen. -Legyen az...almás, az jó, de milyen?Zöldalmás, pirosalmás, vagy esetleg..
-Te hülye!Nincs nálam szájspray!Minek nézel te engem?Na, haladjunk!Én megpuszillak, túlleszünk ezen, és folytathatjuk az órát, oké? -hajoltam oda az arcához, de...
-Nem! -válaszolta, és elhúzódott.
-Mi nem?
-Szájspray vagy szájillatosító nélkül nem!
-Hát akkor egyest kapunk, vagy mi..mind ketten!Figyelj, tudod, lehet, hogy neked ez az egész egyáltalán nem ciki, hogy az egész osztály, vele együtt a tanár is minket bámul, de nekem nagyon is az!Úgyhogy told ide azt a retkes arcodat, hogy megpuszilhassam! -hajoltam oda immár harmadszorra, de megint elhajolt.Mostanra már elegem lett belőle, így a két kezemmel lefogtam a fejét, és megpusziltam az arcát. -Na, végre, kössz!Most pedig befejeznétek a bámulást? -szóltam oda az osztályhoz, mert már nagyon idegesített a bámulásuk.Mindenki motyogott valamit magában, majd elfordult. -Ezt is igazán köszönöm!Folytatódhat az óra! -az óra leginkább azzal telt, hogy folyamatosan gondolkodtam.Miért velem történik ez?
Suli után úgy döntöttem, megeszek a mekiben egy sajtburgert, mert a sulis koszt elég rossz volt.Igen, még mindig a suliban eszek.Bármennyire is furán hangzik ez ennyi idősen.Leültem az egyik két személyes asztalhoz, és leült mellém egy srác.De nem az a srác, akit a suliban úgy nagyon "megismertem", hanem egy olyan, aki itt is dolgozik.Sokat gondolkodtam már azon, hogy a mekiben dolgozni milyen lehet, és bármennyiszer, bármennyi szempontból, arra jutottam, hogy rossz.Nagyon nagyon rossz.És mellesleg mindig azt gondoltam azokról az emberekről, akik a mekiben dolgoznak, hogy sültkrumpli, vagy esetleg hamburger szagúak.De ez a fiú nem volt az.Sőt, inkább annál finomabb illata volt.Pár másodpercig figyeltük egymást, majd megszólaltam.
-Szia. -ez egy igazán jó beszélgetést indító szó volt.
-Szia, mi a neved?
-Suzy vagyok, és te?
-Péter.Nem baj, hogy leültem melléd?
-Nem, dehogyis.Igazából azért jöttem ide, mert a suliba valami undorító kaja volt az "ebéd".Amúgy...milyen itt dolgozni? -mutattam körbe.
-Hát...az most mindegy..elmegyünk sétálni?
-Persze, de miért hívsz el sétálni?
-Mert..az az igazság, hogy tök szép vagy, jófej és kedves, valamint megértő. -ettől a mondatától megijedtem.Nagyon.Mert nem akartam, hogy összetörje megint valaki a szívem.Féltem, hogy megint rosszul választok majd.Bár..nem tűnik olyannak, aki minden lány szívét összetöri, de na, akkor is.Az első volt barátomon se látszott.Mégis, mit tett.Szóval, ott tartottunk, hogy válaszolnom kellett, de sürgősen.Nem akartam menni vele sétálni, de ugyanúgy nem akartam megbántani.
-Bocsi, de..de dolgom van, és tudod, a dolgok nem várhatnak, vagy mi...mert..
-Tudom, hogy nincs dolgod. -a kis gondolatolvasó.
-Ezt nem tudhatod.
-De.Nem akarsz jönni.Megértem.De akkor mond ki, ne találj ki mindenféle hülyeséget.Na, megyek vissza dolgozni. -állt fel, de visszarántottam.
-Jó, igen, tényleg hazudtam.De az azért volt, mert...mindegy, az nem lényeges.Szóval nem az, hogy nem volt kedvem menni, csak inkább az, hogy félek, hogy összetörsz.
-Ó. -ült vissza. -Nyugalom, nem törlek össze, ezt megígérem.Na, akkor megyünk?
-Hát...
-Akkor jó, öltözök is át. -ment a pulthoz, és kinyitott egy ajtót, amin bement.Én pedig ott ültem, egyedül, sokkot kapva, hogy mi lesz most.Már régen "randiztam", úgy 2-3 éve, és el is felejtettem, hogy akkor mit érez az ember.Peti kijött az ajtón, teljesen más öltözetben.Fekete-piros ing volt rajta egy fekete nadrággal, nike cipővel, és rendezettebb hajjal.Hm.Nem is tudtam, hogy egy dolgozó személy simán csak azt mondhatja a tulajnak, hogy elmegy, és majd holnap jön, és a tulaj meg simán beleegyezik.Peti tök jól nézett ki, úgy átlagosan, aki randizni megy, vagy egyszerűen sétálni valakivel.Megfogta a kezem, és elkezdődött a sétánk.
-Kérsz egy fagyit? -kérdezte.
-Most nem, köszönöm, de légyszi, kicsit engednél a kezem szorításán?Mert már szó szerint fáj. -kérleltem.
-Persze, bocsi.És...ha megkérdezhetem, van barátod?
-Nem, nincsen.
-És senki se tetszik neked?
-Nem.
-Biztos??
-Igen.
-És ki a padtársad? -még mennyit akar tudni a nem létező kapcsolatomról?
-Eddig egy barátnőm volt, de ma jött egy új srác, akit mellém ültettek.
-És?Milyen?
-Egy hülye, megnyugodhatsz.
-Milyen színű haja van?
-Barna, de beszéljünk másról.
-Milyen a szeme színe?
-Najó, elég.Én haza megyek. -téptem ki a kezem az ő kezéből, mert már kezdtem unni a féltékenységi rohamát.
-Hallod, ne menj már.Direkt miattad kértem ki egy fél szabadnapot.
-Akkor azt majd ledolgozod.Na, csááá...áúúú...-lökött el, én pedig a földre estem. -Mi van, meghülyültél?
-Még mindig haza akarsz menni?
-Igen, de akkor, ha hagyod hogy haza menjek, anélkül, hogy ellöksz, azt megköszönöm.
-Nem mehetsz haza. -jelentette ki egy egyszerű mondattal.
-Csak a szabadidődet félted, mi? -álltam fel röhögve.
-Elegem van belőled!Az enyém leszel minden képpen, és kész!
-Na végre, hirtelen témaváltás! -nem szabadott volna beszólnom neki, mert egy hatalmas pofont lekevert nekem, mellesleg ki is gáncsolt.Nem tudtam felállni, mert nagyom fájt a lábam.Körbenéztem, valaki jött felénk.Mellettem állt, én pedig felnéztem rá.Az a srác volt a suliból, aki ma jött, és aki a padtársam.Na, szuper.Egy szívószálas üdítőt ivott, és lazán állt mellettem.
-Hé, te, ne bántsd Suzyt. -vetette oda Péternek.
-Honnan ismered?
-Padtársam, nyomorék.
-Szóval te vagy az.
-Szóval ja.Úgyhogy engedd meg neki, hogy hazavigyem.
-Te?Hazavigyed?Többet ér egy hintóval, minthogy te hazavigyed.Az előbb is tök lazán sétáltál ide.
-Hogy minden lány egy "ahw" felkiáltással megfigyelje gyönyörű személyemet. -azzal a mozdulattal felkapott a derekamnál, én csak a hátát láttam, mert átlógatott a vállán, és úgy vitt haza.Persze azért a mérges és feldult Petinek még valamit oda kellett szólnia.
-Rohadj meg, te fiú, vagy ki vagy!Suzy, te pedig ezt meg fogod bánni, ajánlom. -de jó.
A "srác" a házunk előtt lerakott, és engem egyre jobban furdalt a kíváncsiság.
-Mi a neved? -kérdeztem.
-Az titok.
-Titok?Naaa, mondd el.
-Mr.Tökéletes.