Mr.Tökéletes

Mr.Tökéletes tizenhatodik húzása

-Gyertek, menjünk! -kiabáltam.Valamelyik ember a sok közül kinyitotta az ajtót, amin mindenki kifutott.Jó volt újra érezni a szabadság ízét.Kint süvített a szél, és nagyon hideg volt.Dávid látta rajtam, hogy mindjárt egy nagy jégdarabbá változom, ezért hozzámbújt.Éreztem a finom illatát, ami megnyugtatott.Csak futottunk a társasággal, míg végül egy városban kötöttünk ki.Mit ne mondjak, nem egy szegény nép.Viszont mellette volt egy falu.Az összes ember odafutott, valószínűleg legtöbben onnan származtak, vagy ebből a faluból.Hárman maradtunk: Dávid, Egon, és Én.
-Na, akkor most mihez kezdünk?Itt vagyunk egy városban, úgy nézünk ki, mint a hajléktalanok, így semmire se megyünk. -magyaráztam.
-Állj, állj...itt csak Te és Nyomi néz ki úgy, mint egy hajléktalan.Én szokásom szerint tökéletes vagyok. -fényezte magát, nálam pedig betelt a pohár.
-Nem tudnál egy kicsit csendbe maradni, basszus?Értem, hogy egy baromi nagy egoista vagy, de értsd már meg, hogy TE.NEM.VAGY.TÖKÉLETES! -ordítottam, nem tudom, mi ütött belém, de megkönnyebültem.Olyan nagy csend támadt mint a sivatagban.Egy pillanat alatt bűntudatom támadt, amiért lelkileg megbántottam azt, akit szeretek. -Elnézést, én csak.. -dadogtam, aztán elfutottam.Semelyikőjük sem próbált utánam jönni, ami valljuk be, elég rosszul esett nekem.Sétáltam az emberekkel teli utcákon, akik megbámultak, vagy kiröhögtek.Lehajtott fejjel sétáltam tovább, egy sikátorban.Komolyan, lassan vérbeli csöves leszek.Az értelmes gondolatmenetemből egy mellkas zökkentett ki, miközben ilyedve elhúzódtam tőle.
-Bocsánat, nem akartam. -motyogtam, mire ő megfogta az állam, és kényszerítette, hogy a smaragzöld szemeibe nézzek.
-Semmi gond, viszont...hajléktalan vagy? -komolyan, még neki is el kellett rontania ezt a csodás pillanatot.
-Mi?Dehogy vagyok, csak..bonyolult helyzetben vagyok, és nem ebben a városban élek.Szóval a szüleimmel élek együtt, de elfogtak, és bedobtak egy helyre, ahol énekelnem kellett, mert ha nem teszem, bántanak.Végre sikerült majdnem mindenkinek megszöknie, és a hazafelei rohanás közben elég sáros bogaras bűzös és ragadós helyeken mentünk, és az ottani "lakásom" sem volt valami tiszta.Modern, de piszkos.Így hát itt vagyok egy ismeretlen helyen, egy ismeretlen városban. -hadartam el egy szuszra.Úgy látszik, az ismeretlen srácnak egy fél perc kellett, hogy felfogja, mert csak álltunk egymással szemben.
-Huh. -nyögte ki végre. -Ha elfogadod, aludhatsz nálam, amíg gondolod, és amíg nem tudod, hogy találj haza.Van itt nálam minden.Zuhanyzó, kaja, üdítő, wifi, tiszta ruha, minden, ami kellhet.
-Tényleg befogadnál pár napra?De tényleg csak egy kettőre, ha nem lenne gond...biztos nem az? -aggódtam.
-Nyugi már, nem gond, úgyis egyedül élek, legalább lesz egy kis társaságom. -mosolygott.
-Köszi köszi kösziii!! -ugrottam a nyakába, egy pillanatig ő is viszonozta az ölelésem, majd eltolt magától, amire kérdőn néztem rá.
-Majd ha letusoltál, viszonzom jobban az ölelésed. -röhögött.
-Ó, tényleg, bocsi..menjünk.
~~~~~Mr. Tökéletes szemszöge~~~~~
-Hallod, mindjárt behugyálok. -szólalt meg nyugodtan Egon, amint átmentünk egy zebrán.Komolyan, hogy lehet valaki ekkora seggfej!?
-Ahj istenem, veled mindig csak a baj van? -kérdeztem tőle ingerülten, majd beletúrtam a hajamba.
-Ha nem zavar, elintézhetem itt is... -már a járdán voltunk, körülvéve emberekkel.Esküszöm ez egy őrült.Már nyúlt is a nadrágja cipzárjához, hogy elvégezze a dolgát, mire bosszús tekintettel odasúgtam neki.
-Nehogy ide merj nekem hugyálni Nyomi.Ráadásul mindenki minket néz, szerintem menjünk innen. -fogtam meg a vállát, és arrébb húztam.
Út közben mindketten elvégeztük a dolgunkat egy benzinkúti vécében, majd valami alvóhelyet is kellett biztosítani magunknak.Suzy eltűnt, azt sem tudom, hol van és hol alszik.Egy baromi nagy állat vagyok, hogy nem mentem utána.Bár akkor besértődtem...én TÖKÉLETES vagyok.
Egy szórakozóhely mellett mentünk el, ahonnan szólt a "tuc-tuc" zene.
-Hé, bemegyünk? -pöcköltem meg Egont.
-Ja.De nálad van lóvé..izé, inni?
-Te most komolyan be akarsz piálni? -vontam fel a szemöldököm.
-Akkor legalább jó kedvem lesz.Na, gyere.
-Előre szólok én nem fogok inni.Az árt a tökéletes májamnak.De te kérhetsz nudizásért koktélokat a csajoktól. -röhögtem.Egy pillanatra elgondolkodott, pedig én ezt viccnek szántam.
-Rendicsek. -kacsintott. -Let's go!
Ahogy bementünk, diszkófény csillogtatta meg a padlót és a falat.Egész jó zene szólt, és ahogy jobban szétnéz az ember, rájön, hogy mindenki fullrészeg, kivéve a pultosok.Egon elhúzódott mellőlem, majd megvalósította az "ötletemet".Komolyan, letagadom, hogy ismerem.Leültem egy kanapéra, és elgondolkodtam Suzyn...ő is hülyén viselkedett és én is.Gondolom ezt ő is bánja.És ha nem?És ha neki egyáltalán nem vagyok fontos, és most egy másik fiúval enyeleg?Nem, ő nem olyan.Tényleg, ha legközelebb még látom az életben, sosem engedem el.Szeretem, így még senkit sem szerettem, de tényleg.És.........
-Helló, szingli vagy? -jött oda hozzám egy szőke hajú színtiszta józan lány.
-Hm...fogjuk rá. -válaszoltam a fejemet csavargatva.
-Na és meghívhatlak egy italra? -elfintorodtam, és válaszoltam a kérdésére.
-Nem, köszönöm.
-Naaa, ne legyél már olyan búús. -túrt bele a hajamba, ami amúgy nekem a gyengém, ezért dühösen néztem rá, ami miatt megijedt, és gyorsan elkapta a kezét onnan.
-Figyu cica.Mint látod baromira nincs jó kedvem, szóval szépen megkérlek arra, hogy távozz el szent légkörömből..
-Az nem lesz egyszerű. -tartott fegyvert a fejemhez.Irtóra megijedtem, mégis mit képzel magáról!?
-Ohó, dehogyisnem. -mondta mögülem egy lányhang, ami nagyon ismerős volt.Suzy.Suzy az emberek!Nem pattanhattam fel, mert meghúzta volna a ravaszt a csaj. -Engedd el, most, vagy lövök. -Ó, szóval nála is van pisztoly?De honnan szerezhette?
A lány továbbra is állt ott, figyelve minket.Suzy a lábára irányította a fegyvert, és meghúzta a ravaszt.A lány sírva a földre rogyott, majd mondta Suzy, hogy futás.Én közben felkaptam a részeg Egont, aki (bár fogalma sem volt, valójában mi történik) futott velünk.A lány úgyse tud minket beperelni, mert Suzyn maszk volt.Kifutottunk a helyiségből a hűvös utcára.Suzy levette a maszkot majd szembeállt velem.Mindketten lihegtünk a futástól és a lelki adrenalintól.Egymásra mosolyogtunk.
-Édesem. -lihegtem fáradtan és még mindig remegve, a két kezemmel közrefogtam az arcát, majd hevesen megcsókoltam, és ő ezt viszonozta.

Sziasztok!Tudom, tudom, irtó régen volt már rész, egy hónapja.De nem volt ihletem sajna, és belekezdtem egy másik könyv (?) írásába, aminek megírtam sok részét, és már nem bírtam kivárni, hogy ne tegyem fel.Így a Mr.Tökéletes kicsit hanyagolva lett, amiért nem dícsértem meg magam.Ahogy észreveszem, nektem a Mr.Tökéletes nyerőbb (Dávid mindenkit puszil).
Szóval kérlek titeket, hogy írjátok meg KOMMENTBEN, melyik storyt szeretitek jobban.Mert amire a több szavazat jön jelenleg azt folytatom de mindegyik előbb-utóbb publisolva lesz.
Mr.Tökéletes vs Depresszió avagy felszabadulás?