Mikor anyuék haza értek, egyből elújságoltam nekik, hogy meghívtak a szembe szomszédék ismerkedni.
-Jól van Barb hány körül mehetünk, mit mondott az a fiú? – Kérdezte.
-Nem mondta, de szerintem olyan hat óra ideális lenne. Majd átkukucskálok az ablakból. – Vágtam rá boldogan és szaladtam is fel a szobámba.
Kinyitottam a szekrényajtót, hogy mit is vegyek fel az alkalomra. Mivel február van így valami meleg és egyszerű öltözékre gondoltam. Egy fekete hosszú ujjúra és egy farmer csőnadrágra esett a választásom.
-Tökély. – Kiáltottam el magam a tükröm előtt állva. -Jah, csak aztán nehogy lekerüljön. – Gúnyolódott Niall mögöttem. Észre sem vettem, hogy nyitva maradt az ajtó és itt áll.
-Haha nagyon vicces vagy. – Feleltem neki flegmán.
-Én csak vigyázok a hugocskámra. – Mondta fél oldalas mosollyal az arán.
Szóváltásunk után a fürdőbe igyekeztem, hogy valamit kezdjek a hajammal. Nem szeretek sminkelni, sőt, nem is szoktam. Kifésültem szőke mellig érő loboncomat, és egy kevés parfümöt fújtam magamra. Mire elkészültem, anya szólt fel az emeletre, hogy 5 perc múlva hat óra és jó volna nem üres gyomorral oda érkezni. Bekaptam gyorsan 3 kekszet, mire mindenki sikeresen elkészült. Lazán magunkra vettük a téli öltözetet és indultunk is a tőlünk pát méterrel lakó szomszédékhoz. Gyönyörű szép ház, nagy és az udvarról ne is beszéljünk. Anya hármat csengetett mire egy aranyos kinézetű nő nyitott ajtót.
-Oh helló, ti vagytok Patric-ék, ugye? Bújjatok beljebb. – Mondta kedvesen, mire mind az öten mosolyogva beléptünk. Szépen berendezett előszoba fogadott minket. Levettük a kabátjainkat és a cipőinket.
-Jajj a cipőket nem kellett volna. – Mondta nagy mosollyal az arcán. Mi csak felnevettünk. – Gyertek, gyertek. Én Anne vagyok. - Bemutatkozása után kezet nyújtott majd mi is így tettünk mire megjelent, egy kedves külsejű férfi és Harry. -Én Des vagyok. A fiamat pedig már talán ismeritek. – Nyújtotta ő is a kezét.
-Én pedig Harry. – Mondta féloldalas mosolyra húzva a száját, majd apával és a tesóimmal lekezelt. Hirtelen nagy csörtetésre lettünk figyelmesek a nappali irányából. Egy lány szaladt felénk, élénk vigyorral az arcán.
-Elnézést. Én Beverly vagyok. – Lihegte a gyors léptek miatt. Amikor Niall és Beverly egymásra néztek úgy elpirultak mind ketten, hogy én voltam zavarban tőlük.
-Gyertek foglaljatok helyet a nappaliban. – Mondta Anne és beinvitált a nagy és szépen berendezett szobába. Apa Dessel kezdett élénk beszélgetésbe (biztosan valamilyen férfias dologról), Anya a konyhában Annevel társalgot. Én pedig Beverlyvel kezdtem ismerkedésbe.
-Te Harry tesója vagy? – Kérdeztem mosollyal az arcomon.
-Igen. Hihetetlen, mi? – Válaszol kedvesen.
-És hogy- hogy ide költöztetek?
-Hát eddig bérházban laktunk így nem igazán fértünk már el benne. Jött ez a csodás lehetőség, és ide költözünk. Hallottuk, hogy csendes, jó környék, közel van a város, a szüleim munkahelye illetve az új iskolánk is. – Mondta mire mindketten elmosolyodtunk.
-Melyik iskolába fogtok járni?
-West High – Mikor kimondta nem hittem a fülemnek.
-Az nagyon jó. Én is oda járok. – Mondtam neki teljesen boldogan. – Te hanyadikos is vagy?
-10. Miért? – Kérdezte érdekes vigyorral az arcán.
-Akkor osztálytársak leszünk. – Válaszoltam neki. – Leszünk barátnők? – Kérdeztem érdeklődve, mire ő igennel válaszolt, és megöleltük egymást.
-Gyere Barb megmutatom a szobámat és ott folyatassuk a dumcsizást. – Kacsintott rám, majd megfogta a kezemet és magával húzott az emeletre.
Beléptünk egy élénk lila, tökéletesen berendezett szobába. Minden a helyén volt, semmi nem hevert szanaszét mint nálam.
-El képesztő a szobád. – Mondtam gyönyörködve, mire hangosan felkuncogott.
-Hát köszönöm. De ne a szobámról beszélgessünk hanem valami izgibbről..... a fiúkról. – Jelentette ki. Összerezzentem egy kicsit. Nekem senki nem tetszik úgy igazán, az osztályomba nagyon jó fej fiúk járnak, de nem olyanok akikbe bele lehet szeretni. Az egyetlen akit meg említhetnék az Harry, már első látásra belehabarodtam. ÉS pont a húgának mondjam el?! Mindegy rossz úgysem jöhet ki belőle. Remélem.
-Öhmm... Van aki tetszik, de nem nagyon ismerem még. – Közöltem vele félénken.
-Nah, és ki az? – Olyan vigyorra húzta az ajkait, hogy szinte hátra estem a fogai csillogásától.
-A a bátyád, Harry nagyon helyes srác, de..... – Nem tudtam befejezni, mert sikítva felpattant az ágyról.
-Nekem pedig a te tesód tetszik. Micsoda furcsa egybe esés. – Villantott ismét egy mosoly. Alapos leírást adtunk a tesóinkról, de csak azokat beszéltük meg amik valóban fontosak. Véletlenül sem akartuk el venni egymástól az ismerkedés lehetőségét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
