Másnap reggel arra keltem, hogy Harry lep el puszikkal. Mosolyogva nyitottam ki a szemem.
-Jó reggelt Picim. – Mosolygott édesen.
-Jó reggelt. – Válaszoltam reggeli, kómás hangomon. – Mióta vagy ébren?
-10- 15 perce. – Mondta, majd megsimította az arcomat. – Gyere, menjünk le reggelizni. – Nyújtotta felém a kezét, amit én szívélyesen el is fogadtam. Felhúzott, én pedig felálltam az ágyra.
-Leviszel a hátadon? – Kérdeztem vigyorogva. – Persze csak ha elbírsz.
-Naná, hogy elbírlak. Alig lehetsz 55 kilo. – Viccelődött, majd háttal felém fordult. Én ráugrottam és megkapaszkodtam a vállába. Ő a fenekem alatt tartott meg. Teljesen hozzá simultam a hátához. Mikor leértünk nem nagy meglepetésünkre lent volt mindenki, és Anne is átjött, nem tudtuk miért.
-Jó reggelt. – Köszöntünk szinte egyszerre Harryvel.
-Jó reggelt. – Köszöntek vissza anyáink félelmetesen egyszerre, kicsit leblokkolva. Mint akik szellemet látnak. Kevin és Niall hangosan felröhögtek.
-Mi az? – Néztem körbe mindenki, miközben lemásztam Harryről.
-A... a nyakatok. – Mondta Anne, mire gyorsan összenéztünk Harolddal.
-A nyakad. – Vettük észre egyszerre a dolgokat. A tegnapi kis szívás nyomok reggelre teljesen belilultak. Harry közelebb jött hozzám és megsimogatta a sebet. Egyfajta "bocsi" arckifejezéssel nézett rám. Én csak lehunytam a szemem, egyáltalán nem bántam.
-Niall, Kevin felmennétek egy kicsit? – Emelte fel a hangját kicsit anyu, Anne ezt lesütött szemekkel hallgatta.
-Dehogy megyünk. – Mondta Kevin.
-Ezt mi is hallani akarjuk. – Folytatta kissé felháborodva Niall.
-Jól van. – Ment bele anya. Tudtuk mi fog következni, ezért Harry keze után nyúltam és összekulcsoltam az enyémmel.
-Gyerekek. – Kezdett bele Anne. – A szerelem nagyon szép dolog. De néha kicsit veszélyes...
-Semmit nem szabad elsietni. – Egészítette ki anyu. –És most nem a csókolózásra gondolunk. – Néztek össze, majd ránk. Mint két jégcsap álltunk megszeppenve Harryvel. Most tényleg a szexről próbálnak felvilágosítani?!
-Öhöm anya, Anne. – Kezdtem el a mondandómat és Haroldra néztem. – Nem feküdtünk le egymással. – Fejeztem be kissé zavarban nevetve.
-Hála a jó égnek! – Lélegeztek fel egyszerre. Niall és Kevin is egy kicsit megkönnyebbültek.
-Akkor megspóroltatok egy ciki szent beszédet. – Röhögött fel Kevin.
-Ne röhögj öcsi, mert veled is lesz ilyen. És az még kínosabb lesz, hidd el. – Néztem rá megöllek fejjel.
-Szóval anya, Susan... nem történt semmi. – Mondta Harry engem megerősítve. Elindultam a konyha felé készíteni valami kaját, így Ő ott állt karba tett kézzel.
-MÉG! – Húztam kissé perverz vigyorra az arcomat, mire mindenki meglepődött, kivéve Harryt. Pontosan tudta Ő is és én is, hogy már nem kell sok. – Ahj anya nincs kedvem suliba menni. – Omlottam a nyakába Harry felé pucsítva (ez teljesen véletlen volt) .
-Akkor ne menj! – Mondta röhögve.
-Komolyan? – Emeltem rá tekintetem. Még soha nem mondott ilyet, hogy akkor ne menjek iskolába.
-Teljesen. – Mosolygott rám.
-Anne! Nem bánnád, ha a fiad sem menne iskolába csak ma? – Nézetem rá boci szemekkel.
-Úr Isten! – Kiáltott föl. – Ezeknek a gyönyörű barna szemeknek nem lehet ellenállni. – Mondta, majd magához húzott és megölelt. – Egyébként nem bánom. Legyetek csak kettesben.
-Köszönjük. – Nyomtam puszit mindkét "mamám" arcára. Ezt Harry csak büszkén mosolyogva figyelte. Mikor kiszabadultam anyáink karjai közül, H felé rohantam és az ölébe ugrottam. Mindketten hangosan felnevettünk, majd megpörgetett. Olyan boldogok lettünk. Még csak 1 hete ismerjük egymást, de számomra éveknek tűntek.
-És mit szeretnél csinálni? – Nézett rám Harry csillogó szemekkel.
-Hát... Nem is tudom... Maradhatnánk itthon és nézhetnénk filmet, süthetnénk valami sütit meg amit még akarsz. – Vigyorogtam rá pimaszul.
-Jól van akkor. – Vigyorgott Ő is rám. Beletúrtam a hajába, majd kissé meghúztam azt. Vette az adást és megcsókolt. Ott mindenki előtt, mondjuk egyikünket sem zavarta, hogy Kevin fütyülget és ujjong, Niallnek majd' ki esik a szeme, anyáink, pedig csak mosolyogtak ránk.
-Annyira édesek. – Mosolyogta Anne. Miután Niall és Kevin befejezték a reggelit, Beverlyhez mentek. – Egyébként Susan! Mi is mehetünk? – Kérdezte anyát.
-Persze- persze indulhatunk. – Vágta rá anya.
-Hová mentek? – Néztem rájuk értetlenül.
-Elmegyünk wellness- ezni egy napot. Apádék meg horgászni mentek szóval majd holnap találkozunk Kincsem. – Nyomott egy puszit az arcomra anya, utána pedig megölelte Harryt, majd Anne is így tett.
-Mit szeretnél enni? – Kérdeztem Harryt a konyha pultnak támaszkodva, mikor már senki nem volt itthon.
-Ami te! – Mondta egy élénk vigyorral a képén.
-Jól van. – Kuncogtam fel. – Akkor gofri?
-Azt szeretem.
-Akkor az lesz. – Zavartuk le a reggeliről szóló kis megbeszélést. Elkezdtem elővenni a hozzávalókat és a tálat, amibe elkészítem, és persze a sütőt is beizzítottam. Harry eközben megpróbált segíteni, de inkább nem engedtem neki. Ezért leült a pulthoz és beszélgettünk.
-Egyébként Barb, te jársz valamilyen foglalkozásra a suliba?
-Igen. Kosarazom kedden és pénteken, meg énekkaros vagyok. – Mondtam mosolyogva.
-Te kosarazol? És énekelsz? – Vágott értetlen fejet, mire felröhögtem. Mindenki ezt csinálja.
- Igen. – Válaszoltam szórakozottan. – Senki nem hiszi el, hogy kosarazom és, hogy énekelek. Anyáék sok meccsemen kint voltak már és szerintük ügyes vagyok. Énekelni, még csak az énektanárom hallott, meg néha a tesóim a zuhany alatt. De ők sosem említették, hogy milyen a hangom.
