Az élet útja ~Harry Styles~

19. rész

-Mi ilyen vicces? És ti miről beszéltek? – Kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-Ahj Harold. – Bújtam oda hozzá. – Sokat kell még tanulnod. – Kuncogtam a mellkasába. – Egyébként Niall imádja a sült krumplimat, én viszont elfelejtettem neki szólni.

-És ebből kell ekkora ügyet csinálni? – Nézett rám kérdőn. Elszörnyedtünk Niallel.

-Naná, hogy nagy ügy haver! – Kezdett bele a bátyám. – Még nem kóstoltad Barb krumpliját, látszik. Vegyél egyet. – Mutatott a tálra. Harry kivett egy szeletet és megkóstolta.

-Basszus. Most már mindent értek. – Csámcsogta, mire felnevettünk. A nap további része gyorsan telet. Harrynek haza kellett mennie, hogy tudjon készünk holnapra. Nekem nem volt mit készülnöm, mivel nem adtak házit (szerencsére). Észbe sem kaptunk és a csütörtök is elrepült, persze Harryvel voltam és kosaraztunk suli után. Egészen jól tanul. Péntek reggel az ébresztőm csipogására keltem. Már Március van, így a redőnyömön a Nap kissé még csípős sugarai sütöttek be. Feltápászkodtam és belebújtam a mamuszomba. Kivágtáztam a fürdőbe, hogy készülődjek. Szinte megijedtem magamtól. Ezért utálok kiengedett hajjal aludni, viszont, ha össze gumizom elnyomja és az Istennek nem tudom kifésülni. Nem mintha most megúsztam volna kitépetlen szálakkal. Fogat mostam, mosakodtam, majd a szekrényemhez igyekeztem. Kivettem belőle egy szürke farmert, egy hosszú ujjút és egy véknyabb pulcsit. Gyorsan felkaptam magamra, majd bepakoltam a cuccaimat a táskámba. Mivel még csak háromnegyed hét volt, lementem reggelizni. A fiúk egy száll alsóban rohangáltak és bömböltették a zenét, mikor elegem lett.

-Nah jó! Niall James Patric igyekezzél már, mert nem fogod látni ma Beverlyt, Kevin Thomas Patric, te pedig Ingridet, ha így folytatod! – Rivalltam rájuk, mire mindketten gyorsan felrohantak készülni.(Egyébként Ingrid Kevin nagy szerelme már másodiktól, egy általánosba is jártak, és benne van a kosár csapatban így egész jól ismerem.) Egyszer csak nyílt a bejárati ajtó és Beverlyt, majd Harryt pillantottam meg.

-Mi ez az ordibálás itt már kora reggel? – Kérdezte Bev.

-Picim ez belőled jött ki? – Nevetett fel Harry, majd szorosan magához ölelt.

-Uhum. – Fúrtam homlokom a mellkasába. – És még nem hallottál meccsen. De majd szombaton. Ugye jösztök szombaton. – Emeltem fel hirtelen a fejem, tekintetem Harry és Bev között cikázott.

-Naná. – Vágták rá egyszerre.

-Reggiliztetek már? – Kérdeztem a konyhába szökdécselve.

-Már igen. – Mosolygott Bev

-Jól van akkor. Ha nem haragszotok én most látnék hozzá. – Leültem az asztalhoz és neki kezdtem az előttem lévő kakaós csigának, amit a végén egy kis tejjel öblítettem le. Eközben Harry és Bev beszélgettek valami régi játékról. Mikor végeztem beraktam a koszos tányérokat a mosogatógépbe és elindítottam. Hirtelen nagy csörtetét hallottam fentről. Én már tudtam, hogy a fiúk marháskodnak fent, de a Styles testvér pár forgolódva kapkodta a fejét, ami engem nevetésre késztetett. – Várjatok. Elintézem. – Mondtam, majd megindultam a lépcső felé. – Hé! Ti idióták! Nem lehetne halkabban? – Ordítottam fel a lépcső aljáról. Meg sem hallották, mert már dübörgött az az idegesítő zene. Nem sok kellett, hogy ne verjem meg őket. Mit sem foglalkozva a "vendégekkel" felmentem az emeletre. (Eközben Bev és Harry a lépcsőhöz jöttek, hogy mindent jól halljanak és lássanak.) Mikor felértem Niall és Kevin még mindig alsóban voltak. Az ágyamon ugráltak ezzel tönkre téve a beágyazást. Nagyon ideges lettem. Nem csak azért, mert tönkre tették az ágyamat, hanem mert nem csak mi voltunk itthon és eléggé ciki volt. Egyébként egy kicsit azért vicces is volt. – Háromig számolok, ha nem fejezitek be nem tudom mit csinálok veletek. – Fenyegetőztem, sikertelenül.