-Nancy. Cseszd meg! Te is játszol, csak te nem az elejétől. Érted? Mindegy. – Fordultam el, meg sem várva a válaszát. – Mi veszünk fel lila mezt. – Jelentettem ki, majd magamra kaptam az említett színt. A játék javában elkezdődött Talia és Nancy nélkül. Aztán Mr. Colins sípolt, ami azt jelentette, hogy feljönnek a cserék és lemegy valaki. Hannah, Susyt küldte le, én Janettet. Folytatódott a játék és mi álltunk nyerésre. Félpályánál kaptam egy paszt és mivel nem volt rajtam védő elindultam a palánk felé. Éppen az utolsó lépéseket tettem mikor Nancy belém jött vállal a mellkasomnak így engem felborított. A földön feküdtem és nem kaptam levegőt. Nagyon rossz érzés volt, úgy kapkodtam a levegőért, mint valami idegbeteg. Persze mindenki lefagyott, és nem tudta mit tegyen. Hirtelen egy erős szorítást éreztem. Alig voltam magamnál. A fejemet is beüthettem egy kicsit.
-Harry. – Néztem rá, hiszen Ő termett ott és emelt fel. – Neked focid van. Mit keresel itt?
-Már végeztünk, de ne beszélj Picim. – Csitított, majd jött Mr. Colins is. Ő eddig beszélgetett a foci edzővel.
-Mi történt? – Kérdezte megdöbbenve.
-Semmi. Jól vagyok. – Akartam felállni, pontosabban kimászni Harry karjai közül, de Ő visszatartott.
-Nancy fellökte. – Mondta Hannah. – De nem akárhogy.
-Styles vidd be az orvosiba. Azonnal megyek én is. Hannah kísérd el őket és meséld el a nővérnek mi történt. És senki ne zavarja, pihennie kell. – Dühöngött. – Nancy! Azonnal ide! Megyünk az igazgatóhoz. – Ordította. Edző bá nagyon ritkán visz akár kit is igazgatóhoz. Mikor bementünk az orvoshoz Harry letett az egyik ágyra, leült mellém az egyik székre és szorosan fogta a kezem. Hannah addig mindent elmesélt a nővérnek.
-Most pihenned kéne. Aludnod kell, hogy minden rendben legyen. A szüleidet értesítettük, nem sokára itt lesznek érted. – Közölte a nővér.
-Köszönöm. – Szólaltam meg halkan. – És szombaton már játszhatok is?
-Ha nem fáj már a fejed, akkor természetesen. Fájdalom csillapítót kellene bevenned alvás előtt. – Mosolygott, majd a kezembe nyomta a gyógyszert.
-Hogy van az én sztár játékosom? – Jött be az edzőm mosolyogva. Gondolom látta, hogy már felültem és Harryn röhögtem, ahogy próbált szórakoztatni.
-Főnök. – Kiáltottam. – Szúr a mellkasom egy kicsit, meg fáj a fejem, de túlélem.
-Remélem is. Kapitány nélkül nem sokra mennénk. – Kacsintott, majd megveregette a vállamat és kimet a szobából.
-Kapitány lettél? – Vigyorodott el Harry.
-Meglepetés! – Rebegtettem a kezem.
-Istenem, de ügyes vagy. – Nyomott csókot a számra. – Akkor a lány kosárcsapat kapitánya a barátnőm?
-Ezek szerint. – Öleltem meg.
-Sziasztok! – Köszönt ránk anyu. Mire mi gyorsan szétszéledtünk. – Mehetünk? – Vigyorodott el, látva a reakciónkat. Mi csak bólintottunk. Harry segített felkelni, majd kimentünk a kocsihoz. Szerencse, hogy anyu a nagy kocsival jött, mert Niall és Kevin is kint álltak, gondolom anyát várták, míg kihoz. Egyszer csak Bev is csatlakozott.
-Barb! Úr Isten. Minden rendben veled? Hallottam, hogy az a ribanc kibuktatott. – Hadarta.
-Persze jól vagyok. – Nevettem fel. – Semmi nem történt. Már megszokott.
