-Mi történt Barb? – Figyelt aggódóan.
-Semmi- semmi, csak megvágtam az ujjamat. Semmi... semmi komoly. – Mondtam akadozva mikor megláttam, hogy csurom vér a kezem. – Az Isten Szerelmére! – Szitkozódtam, majd a csaphoz léptem és bő vizet engedtem rá.
-Ne káromkodj, kérlek. – Csitított el Harry. Sajnos néha mondok cifrábbakat is jobb, hogy most vissza fogtam magam. – Mutasd. – Oda nyújtottam az ujjamat, amiből még mindig csöpögött a vér. – Segítek. Csak tartsd itt szépen a víz alatt. Hozok papírtörlőt. – Így is tett. Kihúzta a kezemet a csap alól. Kicsit megnyomta, az érintett terület mellett, hogy mennyire vérzik még. Kibuggyant egy kis csepp a vágásból, Harry a szájához emelte és lenyalta az ujjamról. Nem találom egyáltalán undorítónak, én is ezt csinálom, ha vérzik valamim, a nyál fertőtleníti. Rányomta a papírtörlőt a vérző részre, majd egyre kisebb foltok jelentek meg a törlőn. Mikor már egyáltalán nem vérzett, nyomott rá egy puszit. – Na, fáj még? – Kérdezte mosolyogva.
-Dehogy. Köszönöm. – Adtam puszit a szájára. – Segítesz le venni onnan a ragtapaszt? – Mutattam a polcon lévő kis dobozra. Szó nélkül nyúlt fel Harry érte. Kivett belőle egy megfelelő darabot és az ujjamra ragasztotta.
-Innentől átvenném. Te csak ülj le szépen ide, pihengess, kapcsold be a zenét. – Mondta kissé gondoskodóan.
-De hát a krumpli... Ha anya meglátja, hogy te csinálod helyettem kapni fogok. – Kuncogtam.
-Majd ki magyarázom. Nem tud nekem ellenállni, hidd el. – Lenyomott a székre és rám kacsintott.
-Te mekkora egós vagy! De így imádlak. – Pirultam el.
-Tudom. És én is imádlak. – Fogta kezébe az arcom és megcsókolt. – Csinálom a kaját, majd később folytathatjuk. – Kapta el a fejét és hangja perverzzé változott. Nem tudom mi fogott meg benne ennyire, de az nagyon. Már mikor először megláttam akkor tudtam, hogy különleges. Egyszer csak nyílik az ajtó és anyu lépett be rajta Anne-vel.
-Sziasztok! – Köszöntem nekik először én, mivel ők nem figyeltek Harry pedig háttal volt.
-Oh Sziasztok! Azt hittük a szobában lesztek. – Csodálkozott Anne.
-Neem. – Mosolyodtam el. – Kaját csinálnék, csak Harold nem enged. – Mutattam a magas, göndör fiú irányába, aki tett- vett a konyhában.
-Persze, hogy nem engedem! – Csattant fel. – Még csak az hiányzik nekünk, hogy levágd azokat a szép ujjacskáidat. – Jött oda hozzám, majd nyomott egy puszit a ragtapaszos ujjamra.
-Édes Lányom. Mit csináltál már megint? – Kérdezte anyu kissé felkuncogva. Tudja mennyit szoktam bénázni, és most is simán kinézhette belőlem.
-Krumplit pucoltam és megszaladt a kés. – Röhögtem fel.
-És jól vagy? – Nézett aggódva Anne. Komolyan anya fetrengett a röhögéstől és ez engem is arra késztetett. Harry és Anne értetlenül néztek ránk.
-Tudjátok – Kezdte anya. – Ha Barb beszabadul a konyhába, igen ritka mikor megússza sérülés nélkül. – Törölte le a szeméből elő buggyanó könnycseppet. – Legtöbbször megégeti magát, de van, amikor folyik a vér az ujjából. Gondolom Harry te kötötted be neki és láttad el.
-Igen. – Mosolygott büszkén. – Baj? – Nézett anyára ijedten.
-Jajj nem, dehogy is. Csak Barb nem szokta bekötözni a sebeit. – Mondta kedvesen Harryre nézve. – Azokat egyáltalán nem amiket a konyhában szerez, csak elöblíti esetleg megmossa és annyi. Inkább a sportsérüléseket.
-Mit sportolsz? – Kérdezte Anne tágra nyílt szemekkel. Most megint jön a tipikus nem néztem volna ki belőled szöveg.
-Kosarazom. – Mosolyogtam
-Nem is hittem volna. – Csodálkozott. Ugye én megmondtam. – Azt hittem balett vagy valami ilyesmi, nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kis törékeny lány ilyen durva sportot űz. – Kacagott fel. A kosár valóban durva, főleg a lányoknál. Tudnék mesélni.
-Nem is durva. – Vont vállat Harry. Majd felénk fordult a nagy főzés közepedte.
-Mert még nem voltál meccsen. – Nevetett anya. – Nem sokára úgyis lesz. – Lépett a hűtő ajtóra kifüggesztett naptárhoz, amiben a meccseim dátuma szerepelt.
-Általában Hétfőnként van edző meccs a suliban a fiúk ellen, Szombaton egyik héten itthon, másik héten idegenben játszunk. – Egészítettem ki anyát. – A következőre eljösztök? – Néztem Anne-re boci szemekkel.
-Persze. – Nevetett fel. – Az egész család ott lesz és szurkolunk neked. – Vigyorodott el. –Nem leszünk sokan, ha az egész család jön igaz?
-Dehogy. – Mondtam. – Tőlünk is mindenki ott lesz. Még apa is. – Nevettem fel. – Na, de segítek Harrynek, mert nem igazán halad az ebéddel és már lassan 3 óra. – Jegyeztem meg halkan, hogy a mögöttem "ügyeskedő" fiú ne hallja. Felpattantam a székről és Harry mellé álltam. Láttam,hogy nem igazán meg neki a krumplisütés, mert már mindene tiszta olaj volt.
-Had segítsek. – Vettem ki a kezéből a szűrő eszközt és félre löktem a csípőmmel.
-Ahogy akarod. – Tette fel a kezét. A krumplik már majdnem készen voltat, ezért már csak kicsit kellett várni. Mire készen lettem a sütéssel Kevin is haza ért. Egyszer csak durva ajtónyitást hallottunk és annak csapódását.
-Barbara Helena Patric! – Csörtetett végig Niall a nappalin a konyhába. – Miért nem hívtál fel? – Nézett rám kissé idegesen, kissé pimaszul.
-Niall James Patric! – Kezdtem bele durván. – Miért is? – Halkultam el, majd felkuncogtam.
-Tudod, hogy imádom. És nem szóltál, lehet, ha nem sietek nekem már nem marad. – Biggyesztette le az ajkait.
-Ahj tesó. – Öleltem meg. – Teljesen elfelejtettem. Ne haragudj. – Nyomtam meg a pofiját.
-Semmibaj, de! Ugye nekem is akartok adni? – Nézett rám és Harryre, mivel az Ő kezében volt a tál, amiben a sült krumpli volt. Harold arcán teljesen látszott az értetlenség. Niallel összenéztünk és felnevetünk.
