-Kérdezhetek valamit? – Néztem fel rá kérdőn.
-Persze.
-Hány barátnőd volt eddig? – Sütöttem le a szememet a cipőmre szégyenemben. Már rég óta meg szerettem volna ezt kérdezni, de nem mertem. Aztán most jött a remek alkalom.
-Nem sok, 4-5. Miért? – Kérdezett vissza.
-Csak érdekelt.
-Neked is volt tuti már több. Hiába mondtad azt szombat este, hogy nem volt még senkid. Olyan szép és kedves vagy. Biztosan tolonganak érted. – Kacsintott rám, mire én teljesen elpirultam.
-Nem tényleg nem volt senkim. Vagyis általánosban, de akkor is 3.-ban. Úgyhogy az semmi sem volt. – Mondtam neki kétségbe esetten. Ő tapasztaltabb, mint én. Mi van ha nem leszek jó neki?
-Akkor tényleg én vagyok az elsőd? Minden értelemben? – Nézett rám önelégülten.
-Igen Styles. Te vagy az első... minden értelemben. – Mikor ezt kimondtam, a kezét az enyém mellett éreztem, majd a következő pillanatban össze is kulcsolta ujjait az enyémmel. Kicsit zavarba jöttem, amit Ő is észrevehetett, mert felmosolygott. Így sétáltunk egészen hazáig.
-Holnap reggel is jösztök kelteni? – Vettette rám pillantását, mire én is elmosolyodtam.
-Szeretnéd?
-Nagyon is. – Amikor ezt kimondta, már a házunk előtt voltunk. – Hát itt is volnánk... akkor majd... holnap. – Kezdett búcsúzkodni, én szavak helyett inkább megöletem, majd a pár perces szorítás után, nyomtam egy puszit az arcára.
-Holnap találkozunk. – Majd megfordultam és bementem a házba. Mi után bezártam az ajtót elkezdtem táncolni, mint egy idióta. Nem fogalakoztam azzal, hogy ki van a szobában. Az nevetséges előadásomból egy dörmögő hang szakított ki:
-Mi lelt téged Édes kislányom? – Szólalt meg apa, teljesen váratlanul.
-Jah semmi- semmi. – Mondtam nevetve.
-Igen látjuk. – Röhögött fel Kevin. Nem foglalkozva a gúnyolódásával odamentem apához és üdvözöltem, majd felsprinteltem a szobámba. Mikor felértem leöltöztem és bevágódtam a Tv elé. Elő vettem a kishűtőmből egy jégkrémet és keresetem egy vígjátékot. A filmből egy pittyogás szakított ki. Harry irt:
Harry: Remélem, jól érezed magad Picim. ♥
Barb: Igen nagyon.
Harry: Akkor jó! Legközelebb is elmenjünk?
Barb: Persze! Az lesz a mi kis fészkünk. J
Harry: Az bizony. Szép Álmokat!
Már nem írtam vissza Harrynek. Beszélgetésünk után elmentem lefürödni, majd behuppantam az ágyikómba és elfogott az álom.
Másnap az ébresztőm csipogására ébredtem. Egyből kipattantam az ágyból és kötöttem fel a hajam. Kimentem a szobából és egyből a fiúk szobája felé vettem az irányt. Először Kevinhez mentem:
-Jó reggelt Öcsi! –Ugrottam rá. – Hét ágra süt a nap! – Ordítottam az arcába. Erre ő csak magára húzta a takarót, amit én egy könnyed mozdulattal lerántottam róla. Leszálltam az öcsémről és elkezdtem felhúzni.
-Jól van már. Felkeltem. – Hadart álmosan. Elengedtem és Niall szobája felé indultam.
-Meg ne próbáld! – Dörmögte mikor beléptem az ajtaján. Én már csak azért is ráugrottam. Elkezdett letolni magáról, de már csak azért is visszamásztam rá.
-Jó reggelt Nialler! – Mondtam neki nevetve. Elkezdtük lökdösni egymást, mire Kevin is ránk vettette magát. Az egész ház tőlünk zengett, mivel anyáék feljöttek megnézni, hogy mi folyik az emeleten.
-Ti mi az eget csináltok? – Nézett ránk anya meglepődve, apa csak elnevette magát. – Na, elég legyen! Szálljatok le egymásról! Készülődni iskola! – Állított le minket anya. Nevetve leszállunk egymásról és Kevinnel visszamentünk a szobáinkba. Tíz perc alatt el is készültem. Lementem a földszintre, bekaptam gyorsan pár kekszet majd, felvettem a bakancsomat és lazán a kabátomat. Ekkor már Kevin és Niall is lent voltak.
-Mentem. Majd odaát találkozunk! – Mondtam nekik, mire ők csak bólintottak egyet. Néhány másodperc múlva már csengettem is a szemben lévő házba. Nem meglepően Harry nyitott ajtót.
-Jó reggelt! – Ugrottam a nyakába és adtam az arcára egy puszit.
-Jó reggelt Picim. – Köszönt Ő is a reggeli dörmögős hangján. – Gyere beljebb. Reggeliztél már? – Kérdezte gondoskodóan.
-Igen. – Válaszoltam mosolyogva.
-És mit? – Tette fel az újabb kérdést.
-Hát, öhm... kekszet. – Sütöttem le a tekintetem a cipőmre.
-Nagyon jó. Akkor gyere, ülj le. – Tolt az étkező felé. – Mit szeretnél enni? Van kenyér, felvágott, kakaós csiga, csinálhatunk pirítóst is, és ne merj szerénykedni! – Szegezte nekem mondatát, amitől kicsit meglepődtem.
-Hát ohm, nem szeretném megenni a kajátokat, és ami azt illeti, éhes sem vagyok. – Húztam oldalra a számat.
-Nem baj! Nah akkor pirítós, kakaóval? – Nézett rám mosolyogva.
-Ahhj. Legyen. – Nevettem el magam. Hirtelen nagy hangzavart hallottam az emelet felől. Beverly rohant ismét.
-Jó reggelt Barb. – Ölelt meg.
-Neked is. – Mosolyogtam.
-Tudunk majd beszélni egy kicsit? – Kérdezte ragyogó vigyorral.
-Persze. Csak a bátyád éppen kajával töm. – Mutattam a konyhában munkálkodó Harryre.
-Jól teszi! Úgy is olyan vékony vagy!
-És ezt pont te mondod. – Mondtam Bev-nek, majd csengetésre lettünk figyelmesek.
-Nyitom! – Kiabált Beverly. Niall és Kevin álltak az ajtóban, mire Bev teljesen lefagyott. Beengedte őket, majd leültek a kanapéra.
-Tessék Barb. Jó étvágyat! – Rakta elém Harry a vajas pirítóst és a gőzölgő kakaót.
-Köszönöm szépen! – Mosolyogtam rá. Leült mellém mivel Ő is ezt evett.
-Segítesz ma is kiválasztani, hogy mit vegyek fel? – Vigyorgott rám Harry.
-Ahha. – Nevettem fel. Miután végeztünk az evéssel Harry elvette előlem a tányért, ami miatt rosszul éreztem magam. Megfogta a kezem (amit mindenki megdöbbenve figyelt) és magával húzott az emeletre. Mikor beértünk a szobájába kinyitotta a szekrényét és leült az ágyra.
