10. fejezet

166 8 0
                                    

Másnap már az ébresztőm idegesítő csipogása keltett. Na meg persze Kevin és Niall ordítozása. Gondoltam kimegyek megnézem. Megindultam az ajtó felé, de ők hamarabb nyitottak be. A látvány felettébb szórakoztató volt. Niall egy alsógatyában Kevinnel (akin szintén csak egy alsó volt) rohangál és az öcsém csapkodja a bátyámat akár csak egy lovat. Betörtek a szobámba és elkezdtek ordítozni, mint az idióták. Erre én csak hangosan nevetni kezdtem. Minden reggel ki tudnak találni valami hülyeséget. A kis jelenet után kitessékeltem őket a szobámból, hogy nekik is készülni kéne. Fel vettem a kedvenc farmeromat és a kedvenc pulcsimat majd a fürdőbe igyekeztem. Megmostam a fogam és kifésültem a hajamat. Kifelé menet felkaptam a táskám és megindultam lefelé. Általában nem reggelizek itthon, inkább a suli büféjében veszek valamit. Magamra kaptam lazán a kabátomat, majd a bakancsomat is. Mire ezzel készen lettem már a tesóim is elkészültek. Mindennap együtt megyünk suliba.

-Várjatok meg. – Mondtam nekik, ők értetlenül néztek rám. Harryék háza felé vettem az irányt és csengettem. Harry nyitott ajtót álmos fejjel.

-Jó reggelt Álomszuszék! – Mosolyogtam rá, mire Ő karjaiba vont. Meglepett egy kicsit, de viszonoztam.

-Jó reggelt! – Morogta a fülembe. Hirtelen megjelent mögöttünk krákogva Kevin és Niall. Harry azonnal el is egedett.

-Nah! Mi lesz már?! Suli van. – Lelkesítettem, hiszen még sehol nem járt a készülődésben. Egyszer csak nagy dobogást hallunk. Beverly rohan le a lépcsőn teljesen útra készen. Annyira robogott, hogy nem vette észre a hatalmas előszoba küszöbét. Megbotlott és egyenesen Niall karjaiba zuhant. Hatalmasat nevettem rajta. Bár Harrynek annyira nem tetszett. Ki gondolta volna?!

-Harold! – Szóltam rá, mielőtt neki esik Niallnak. – Nem kéne készülni? Elfogunk kési. – Vágtam hozzá.

-Első: Ne hívj Haroldnak! Azt nem szeretem. Második: Segítesz? – Nézett rám pimasz mosollyal.

-Miben is? – Léptem közel házzá.

-Kiválasztani,hogy mit vegyek fel az első napomon. – Nézett a gyönyörű szemeivel az enyéimbe.– Beverly már választott ruhákat, de azok nem tetszenek. – Elpirultam majd bólintottam. Megragadta a csuklómat és magával húzott a szobájába, amit Kevin nagyra nyílt szemekkel figyelt. Niall éppen Beverlyvel volt elfoglalva. Mikor felértünk Harry szobájába ámulva néztem szét. Nagyon szépen volt berendezve és fiú létére nagyon tiszta. Sehol egy alsógatya vagy zokni. Gyorsan meg mutogatta a cuccokat amiket Bev választott neki.

-Hát ezek valóban rémesek. – Nevettem el magam.

-Ugye! – Kiáltott fel Harry. – Barb te vagy az egyetlen reményem! – Nézett rám, mint egy kisfiú.

-Jól van- jól van. – Kacagtam, olyan édes. – Hm... mondjuk ez az ing azzal a nadrággal? – Mutattam egy fehér ingre mellyen szürke pöttyök voltak és egy fekete szűk nadrágra.

-Tetszik. – Mondta mosolyogva, engem is erre késztetve. Bement a fürdőbe és gyorsan fel is vette a ruhadarabokat.

-Nagyon jól áll. – Bókoltam neki lány létemre.

-Köszi. – Mondta rá pimaszul. Megfogta a cuccát és elindultunk lefelé. Bev, Niall és Kevin már csak ránk vártak.

-Mehetünk? – Kérdezte lelkesen Kevin.

-Persze. – Vágtuk rá mind a négyen szinte egyszerre. Mikor a sulihoz értünk a Styles testvér pár csodálkozva figyelt minden kis részletet az iskolán. Titkon féltettem őket Paristól. Főleg Harryt. Paris nagyon szép lány és jobb, mint én. Nem akarom, hogy elvegye tőlem Haroldot. Körbe néztem, hogy nincsenek- e a megszokott helyükön. Szerencsére nem voltak, ami egyet jelentett: Nem jöttek iskolába. Kissé fellélegeztem. Niall elvitte Harryt, én pedig Beverlyvel maradtam. Össze futottunk Lorival és Wandával is, majd együtt mutattuk meg a sulit Bev- nek. Az órák elég izgalmasan teltek, mert csak Beverlyről beszéltünk minden órán, hogy meg ismerhessék a tanárok. Mikor vége lett a tanításnak elmondtam Beverlynek, hogy randim lesz a bátyával. Ő csak megölelt és a fülembe súgott egy bátorító:"Sok sikert!" –et. Pontban fél kettőkor kiléptem az iskola ajtaján, és Harry már ott várt. Hozzá futottam és a nyakába ugrottam.

-Nagyon örülök, hogy ennyire vártad. – Mondta kissé dörmögve. Erre csak elpirultam. Majd megindultunk egy számomra ismeretlen úton. (16 éve élek itt, de még sosem jártam erre)

Az élet útja ~Harry Styles~Donde viven las historias. Descúbrelo ahora