Luna-átírás alatt

Mindennek a kezdete

Régen azt hittem hogy semmi különöset nem érhetek el az életben.Csak egy lány aki elvan a fantáziája ölelésében ,aki majd valahogy megél a világban.Semmi érdekes az életemben,a környezetemben.Ha bárkivel találkoznék aki ezt olvassa két perc után nem is emlékezne rám és nem sértődnék meg rajta.Egy lány nagy fantáziával.Ahhoz képest a történetem a végére messze áll más emberek valóságoságától.Közben pedig úgy éreztem magam mint Alice mikor követte a nyulat Csodaországba,ahol minden a feje tetején táncol,ahol még a kalapból is tea folyik.

Elmesélek egy keveset magamról, azt a keveset amit kevesen tudnak rólam.A szüleim eltűntek mikor még kicsi voltam.Annyira hogy alig maradtak róluk emlékeim.5 éves koromban történt. Mia néniéket sokszor kérdeztem.Ritkán voltam olyan szerencsés hogy végig hallgathattam a történetet miszerint házasságuk évfordulóján elindultak egy a hegyekbe tartott vakációra.Engem Mia néniéknél hagytak hogy vigyázzanak rám mivel nem voltam akkor még olyan egészséges állapotban hogy magukkal vigyenek.Még kicsi voltam,nem mertek vinni.Mindig is koromhoz képest visszamaradottabb volt a szervezetem és könnyen beteg lehettem mint kortársaim.Elmentek egy romantikus hétvégi kirándulásra és soha nem jöttek vissza.Mindenhol keresték őket rendőrök,nyomozók de sehol sem találták meg sem őket sem semmit a nyomukból.Én ebből semmit sem vettem észre,semmit mást csak a pánikot éreztem de nem jutott el az agyamig mi történik a környezetemben.Az újságokban az ő neveiket tüntették fel:Maisie és Andrew Silverman.Mikor idősebb lettem és fel tudtam fogni a hallottak komolyságát,elmesélték a teljes történetet.Azóta eltelt 13 év és beletörődtem a dolgokba úgy ahogy ma állnak.Anyukám huga nevelt fel Mia Wilson és a férje Rodger Fraser. Befogadtak és nem hagytak magamra.Akár kerülhettem volna a nagyanyámhoz is de mégse így történt.Ők velem voltak mindig akár akartam akár nem.Ezért ők tudnak mindent rólam és őket tekintem igazi szüleimnek habár ezt még nem mondtam ki hangosan soha,de annak is eljön az ideje egyszer.Addig is élem mindennapjaimat,mást már úgyse tehetek a dolgok állása ellen.Barátaim nem nagyon vannak csak egy olyan személy akit barátomnak lehet nevezni Apryl Scott.Rajta kívül nem barátkoztam senkivel valahogy ez a barátkozás messze áll tőlem.Ahogy teltek az évek beleolvadtam a hétköznapok unalmába,megszoktam a mindennapok szürkeségét.
Aztán történt valami,ami színeket vitt az életembe.
Minden a születésnapomon kezdődött.