Luna-átírás alatt

Nincs visszaút

Ahogy megmondta Mark ez az utazás már nem volt olyan rossz mint az előző.Már nem zavart annyira a rosszullét.Habár nem lehet azt mondani hogy felhőtlenűl utaztam.A szédülés és az émelygés kerülgetett.De legalább nem a hányinger.

Ahogy megérkeztem és kinyitottam a szemem homályosan láttam.Keresni akartam valami biztos pontot a szobába de pechemre nem találtam így ismét elvágódtam a padlón és közelebről is megvizsgálhattam a laminált padlón végigfutó szép erezetet.Vagyis az arcom közelebbről is megismerhette ugyanis ahogy elvágódtam lefejeltem.Az első amit megláttam( a padlón kívűl)egy pár fehér topánka tartozékként egy pár lábbal.

Mielőtt önszántamból magamhoz tértem volna megtette ezt Mia néni.

-Hol  a fenébe voltál és mi ez a rendetlenség?Bulit tartottál?Vagy egyáltalán itthon voltál?Valaki betört?-jól rámzúdította a legfontosabb dolgokat de tudom hogy van még jó sok kérdése ezeken az ominózusokon kívül.

Tőlem csak egy nyögés futotta ugyanis próbáltam saját magamat felvakarni a padlóról amivel most szereztem magamnak egy kevés tapasztalatot.

-Luna válaszolj az ég szerelmére.Merre voltál és mi történt a házzal?-ilyen idegesnek és egybe dühösnek még nem hallottam.Jobb lesz ahogy tudok úgy válaszolok.Lehet nem is látták hogy csak úgy a semmiből feltüntem és hogy teleportáltam vagy mit is csináltam.

Ahogy csak tudtam összesűrítettem az egész dolgot.Sikerült egy szóval megértetni a helyzetet.-Helennél.-A név hallatán Mia néni arcáról leolvadt minden düh és idegesség és átvette a helyét a rettegés aztán elsápadt.Barna bőréhez képest elég szépen be tudott volna olvadni a falba.

-Értem.-rekedten ejtette ki ezt az egy szót.Furcsa hogy Helennek a neve hallatán már mindent meg is érterttek.-Akkor jobb ha segítek.Nem láttam ahogy érkeztél.Milyen volt az út?-mintha átkapcsoltak volna a fejében egy kapcsolót úgy változott a beszélgetés kínosból udvariassá.

-Elégg....nehezennn..birom az...utat.-ez a kis visszaút felidézte miért is fogom a jövőben utálni ezt az utazási módot.

-Tudom.Én sem bírtam az elején.Mindig hányingerem volt és szédűltem.Egyszer még viszont is láttam az ebédemet a cipőmön ugyanis sugárba hánytam ki a...

-Kérlek..ne.-úgy éreztem ha tovább folytatná a mondaton én is biztos megtenném amit elmondott.Megértette hogy még nem tudok olyan stabilan utazni hogy ilyenekről lehessen beszélni.Vállamnál fogva felsegített és úgy ahogy sikerült elbotladoznunk a kanapéig ahol szó szerint ráborultam a kanapéra.Azt akartam hogy megálljon az émelygés és normálisan el tudjam mondani a dolgok állását de mire kinyitottam a szemem Mia néni egy gyógyszert tartott a kezében és egy pohár vizet.

-Hányinger ellen de vagy egy mellékhatása és elaltat de gyorsan hat hányinger ellen.Holnap majd mindent megbeszélünk de szerintem te is kiegyensúlyozottabb vagy ha teljesen jól vagy.-A kezembe nyomta a gyógyszert én pedig jobbnak láttam hogy beveszem és még segít is elaludni egy ilyen szar és kimerítő nap után.Gyorsan bevettem és vártam hogy mikor hat ami be is következett körűlbelűl tíz perc múlva.A szemhályam majd leragadt.Elterűltem a kanapén és hamar el is nyomott az álom.

Azon az este nyugodtan aludtam.A történtek ellenére is.Pedig nem hittem volna hogy iylen hamar megy .Mondjuk rásegített a gyógyszer is.Túl sok  dolog történt velem.Még most is nehéz ezeket felfognom de ez az egyetlen módja hogy túléljem ebben a világban.

Mire felkeltem egy másik embernek éreztem magam.Egy másik világban.Tudtam már hogy a normális életem soha nem fog visszatérni és bele is kellett törődnöm.Hogy ez az élet lesz a jövőm.