Luna-átírás alatt

A rémisztő igazság

Ahogy benyitottam csodálatos látvány tárult elém.Minden ragyogott a fehér és a bézs egyvelegétől.A falak itt is bézs színben csillogtak de láttam néhány bútort fehér színben.Csak az a gond hogy mostanság nagyon is érzékeny a szemem a fény hatására de nem tudom hogy miért.Rendesen nem tudtam megnézni magamnak a szobát mert rögtön elkaptam a szemem a nagy világosságtól.A folyosó semmi volt ehhez képest.

A szemem elé kaptam a kezem mielőtt (szó szerint) kiégetné az erős fény a retinámat.Még így is csukott szemmel láttam minden fénycsóvát.Szerintem tényleg megvakultam.A szememet égette.

Aztán csodák csodájára minden sötétebb lett.Nem tudom miért de nem mertem még kinyitni a szemem.

-Te lennél akkor Luna.-szólt egy bársonyos női hang.-Elnézést a kellemetlenségért.Ide a nappali tagozatra estiek nem nagyon jönnek fel.Kivéve ha áthágást követnek el.-folytatta.-Most már kinyithatod a szemed.Ha baj érte idehívathatom Margaret-et.

Eleget tettem a kérésnek és lassan kinyitottam a szemem.A szoba már kissé sötétnek mondható volt.Elhúzták a sötétítőt de még így s minden rikított.A falak színében tévedtem.Nem voltak fehérek.Csak a könyvek visszaverték a fényt.Egy centi sem látszott ki a falak színéből.Mindenütt könyvek helyezkedtek el.Gyönyörű elegáns polcokon.A talpazata a könyvespolcoknak kanyaros mintákba végződtek pont ahogy a tetejüknél de a minták különböztek minden polcon.Személyre szabottak voltak.Volt egy másik ajtónak mondható bemélyedés a könyvespolcok között.Egy barna ajtó törte meg a nagy világosságot.Nem értettem miért van egy csupa fehér szobába egy barna ajtó.Ezt is hozzáadom a kérdések listámhoz.

A szoba közepén egy hatalmas asztal terpeszkedett.Nem szokványos téglalap alakkal.Egy kőr alakú asztal ami meg volt nyújtva és oldalt le volt kerekítve.Az asztalnál pedig ült.

Szőke hajú harmincas éveibe lehető nő.Stílusa eleganciát mutatott de ugyanúgy tiszteletet is követelt.Világosszőke haja kiengedve hullott szögegyenes tincsekben a vállára.Azt saccoltam hogy a háta közepéig ért vagy lehet hosszabb is volt.Szeme szürke volt bőre pedig világos.Körülbelül olyan világos bőrrel rendelkezett mint én.Fehér blézert és bézs színű felsőt hordott.Rákönyökölt az asztalra és azt tette amit én.Végigmért acélszürke szemeivel.-Nem is tagadhatnád.-finom vonalú arcán megjelent egy halvány mosoly a szeméből mégis mintha aggodalom sugározna..Most vetem csak észre hogy az arccsontja kicsit kiugrott az arca finom vonalából.Kicsit hasonlított is rám.Vagy talán nagyon is.Nem hittem volna hogy tudna csúnyán nézni ilyen elegánsan szép arccal(hát nem tudtam még mindent).

-Mit nem tagadhatnék?-kérdeztem mert azért figyelek ahogy nézelődök a szobába.

-Hogy Miranda lánya vagy.-felelte.Nem tudom hogy lehet de akaratlanul is görcsbe rándult a név hallatán a gyomrom és úgy éreztem most azonnal kihányom azt a chipszet amit még otthon este ettem.Nem sok de nem szeretném akkor se visszalátni.A szívem felgyorsult a név hallatán.

Miranda.Rég hallottam ezt a nevet.Még Mia nénikém mesélt róla.De már arra sem emlékszem mikor volt az legutóbb.Mikor még az anyámról tudott is egy keveset mesélni.Hogy mennyire hasonlítok rá.Hogy teljesen úgy nézek ki mint ő.

-Miért hozza fel az anyámat?-a hangom akaratlanul is megremegett.Nem menta normális beszéd.-Honnan ismeri?Tudja mi történt velük?Tudja hogy mi történik velem?-rázúdítottam kérdéseim azon halmazát amit a legfontosabbnak tartottam.De ha ezekre válaszol még van jó sok.Dögivel.

-Próbálok majd válaszolni a kérdéseidre de nem fogok mindent rád zúdítani.-Intett hogy üljek le az egyik fehér székbe a három közül ami az asztal előtt volt.Ez is tükrözte az elegáns stílust.A háttámlán vonalak kacskaringóztak.Hurokba végződtek.Pont olyanok voltak mint amilyen minták tarkítják a nagy könyvespolcokat.Leültem a középső székbe.Velem szembe pont ott ült Helen.Mintha egy torz tükör lenne ami megmutatja hogy néznék ki szőkén,szürke szemekkel.Nem tudom hogy hasonlíthatok rá ennyire de remélem végre minden kiderül.Erre vártam már hetek óra.