Luna-átírás alatt

7.Fejezet

Nehéz elmagyarázni milyen volt.Utolsó emlékem az volt hogy lefeküdtem aludni,puha takaróm biztonságába vissza és engedtem hogy magával húzzon a fáradtság,a biztonság és a meleg.Nem tudom mit álmodtam,meddig is aludtam.Csak arra emlékszem hogy tisztul a kép,már nem az ágyamban voltam és biztosra mertem venni hogy nem alszok.Ahogy a szemem elől eloszlott a feketeség vakító fényességre lettem figyelmes,az fülemet csípte a hideg,a lábamat fagyasztotta a hó.Ahogy már tisztán kitudtam venni a kertünk fűzfájának sziluettjét az utca fényében rájöttem hogy kedvenc helyemen a fűzfa alatti padon  ülök amely januárhoz mérten hóval volt lefedve,lábamat hó és hideg mardosta.Ha ez álom lenne akkor nagyobb a fantáziám mint azt hinném.Vagy ami hihetőbb magyarázat már alva is járok.Nem volt elég az eddig átélt őrület most még ezzel a problémával is törődhetek.Valahogy ez a gond nem keltette fel a figyelmem az eddig történtekkel szemben.Sok ember jár alva,vagy beszél álmában.Teljesen normális probléma.Ugye?

Már fel is kecmeregtem jeges ülőhelyemről ahol a fenekem felolvasztotta a havat a padon,a nadrágom vizes,talpamat szúrni kezdte a két napja leesett nem éppen friss hó,felszíne összefagyott.Próbáltam nem törődni a lábamat szurkáló kemény hóval és befelé vettem az irányt a házba.A szél is kezdett erősödni így gyorsabban kezdtem venni a lábamat,így is örülök ha nem fáztam meg ennyitől ugyanis fogalmam sincs meddig ülhettem kint.Valami szúró érzést kezdtem érezni a hátamba,mintha valaki figyelne.Az érzés amikor hideg futott végig a gerincemen izzadság futott végig a halántékomon csak annyit tudtam minél hamarabb be kell érnem a házba.Úgy éreztem mintha egyébként kis kertünk háromszor akkora lenne mint amekkora.-Nyugodt meg  Luna.-mondogattam magamba.-Nincs itt senki,nincs itt semmi.-ezeket mondogattam amíg végre az ajtónkig nem jutottam el,rekord idő alatt nyitottam ki az ajtót és csaptam be magam mögött,gondosan és gyorsan zártam be még a biztonsági hevederzárat is zártam.Nekidőltem az ajtónak háttal próbálva hevesen dobogó szívemet kicsit megnyugtatni,észre se vettem hogy ennyire felgyorsult.Miután nyugodtabbnak éreztem a szívemet és az agyamat felsiettem a szobámba,nem lenne jó ha anyáék csurom vizesen az ajtó előtt találnának az éjszaka kellős közepén.Bár ez az eset sokkal jobban megmagyarázható.

Vizes pizsama alsómat átvettem egy elnyűtt hosszú szürke melegítő nadrágra,felsőmre felvettem egy pulóvert nem nézve hogy az pontosan melyik csak arra gondoltam hogy felmelegítsen,csupasz lefagyott lábaimra bundazoknit húztam ég mielőtt tényleg megfagynának.

Már sétáltam volna vissza az ágyikómba habár tisztába voltam vele hogy tuti nem tudok majd aludni és hogy végig olvasom az egész éjszakát nem törődve azzal hogy holnap iskola.DE meg szerettem volna nyugtatni a lelkem hogy tényleg senki nem volt ott,hogy csak bemeséltem magamnak az egészet.Ezért mint bármely normálatlan paranoiás ember tenné a helyemben odasétáltam az ablakhoz az udvart kémlelve a sötétben félve hogy tényleg megpillantanék bármit is.Már fordultam volna amikor a fűzfa ágainak biztonságába megmozdult valami.Nem láttam sokat még úgy se hogy mostanság elég jól látok a sötétbe.A szél feltámadt megrebegtetve a fűzfák ágait így ki tudtam venni egy árnyékot,egy sötét foltot.A pulzusom az egekbe szaladt ismét levert a víz,éreztem ahogy az izzadság végigcsorog a gerincemen.Annyira nem akartam oda nézni de nem bírtam a szemem levenni az árnyékról.Próbáltam jobban megnézni de mire pislogtam egyet el is tűnt.Ez kicsit se nyugtatott meg,sőt ha eddig nem lettem volna teljesen kibukva akkor ezt az állapotot annak nevezném.

Ha eddig bírtam is volna aludni már biztos hogy nem fogok,.