Luna-átírás alatt

Kudarc

Minden kivilágosodott.A padlón feküdtem.A suliban.Ott ahol megtámadtak.És nem volt senki mellettem.Még a szörny sem.Az is eltűnt. Vagy elment vagy megölték.

A második lehetőség lehet az igazi.Ki lehet olyan nagy hatalmú hogy meg tudja ölni?Egy olyan lényt ami álmunkba is kísért mindet.felkeltem a földről ami elég nehezen sikerült.Rettenetesen lüktetett a fejem.Nekidőltem a szekrényemnek,nem bírtam megtartani az egyensúlyom.Mintha kalapáccsal ütnék a fejem.Végtagjaim fájtak.Elhagyott az adrenalin.Biztos csak ezért.

Le kell jutnom a terembe.Minél hamarabb.Vagy a nővérszobába.Inkább az utóbbi nem tudnék végigülni egy órát így.Lassan de biztosan haladtam le a lépcsőn,végig kapaszkodtam nehogy leessek.Egyszer meg is csúszott a lábam.Így nem maradhatok itt.A folyosón próbáltam megmakacsolni magam.

-Ne menj úgy mintha részeg lennél.-parancsoltam magamra.

A földszinti folyosó bal oldalán van a suliorvos.Elég furcsa látvány lehettem,mindenki bizonytalan járásomat nézte a folyosón.Eltelhetett egy kevés idő elájulásom óta ugyanis elég sokan lettek az épületbe.Persze ahol én voltam egy árva lélek sem volt sem a folyosón sehol.

Már csak egy méter.Megbicsaklott a lábam.Ha nem támaszkodok meg az ablak párkányán akkor úgy esek földre mint egy zsák krumpli.Remek!Most már igazán felhívtam magamra a figyelmet.

-'Anorexiás?Nem azok nem ilyen kövérek.Lehet berugott'-kuncogták a hátam mögött és ahogy ez lenni szokott a szavak belehasítottak a szívembe.Miért sebez ennyire meg mások szavai?Miért kell ilyen undok szavakkal illetni?Pedig én senkinek sem ártottam.Még csak nem is ismerem azokat akik ezeket mondják.Nem most nem törődhetek ezzel akármennyire fáj.Most fontosabb hogy eljussak az sulidokihoz.Elengedtem a biztonságos támaszt nyújtó párkány és tovább haladtam.Véletlenül nekimentem egy srácnak vállal.

-Húzz az utamból!-harsogta.Félreálltam az útjából de ismét meginogtam.Nagy nehezen eljutottam az ajtóig és bekopogtam.A fehér ajtó kitárult előttem és a zöld csempézett megnyugtató látványával hatot rám.

-Bejöhetsz-szólt egy fekete hajú férfi.A kisebb méretű szobában nem volt más rajta kívül csak egy ápolónő.A szobában mindössze egy vizsgálóasztal volt,egy asztal amin papírok és vizsgálati eszközök tornyosultak.Volt még a szoba jobb oldalán egy üvegszekrény amiben injekciók,spatulák és egy csomó gyógyszeres flakon,nevüket nem lehetett a cimkét elolvasni annyira elmosódtak.Állt a szekrény mellett egy kézmosó felette egy tükör.Nem valami fejledt vizsgáló de a sulitól jó mivel semmire nem költöttek.Örűlhetünk hogy van egyáltalán.Beljebb léptem az orvos pedig becsukta mögöttem az ajtót.Legalábbis remélem ő asz orvos mert abból a platinaszőkére festett műkörmös ápolóból nem sok értelem sugárzik.Arcán lehetett vagy két kiló vakolat.Olyan több a festék mint a természetes bőr tipúsnak tűnik.

-Ülj le kérlek az asztalra és mond meg milyen panaszaid vannak.-mondta gyorsan a doki.

Gondolkoztam hogy is fogalmazzam meg mi történt mert ha nekiállnék szörnyekről beszélni igencsak az elmegyógyon kötnék ki.-Felmentem az emeletre és elkezdett fájni a fejem.Egyre csak erősödött végül elájultam.Még az időt sem néztem meg,azonnal idejöttem ahogy magamhoz tértem.-mondtam-Jobb ha nem teregetem ki az összes szennyest.Vajon a karmolás még ott van a torkomon?Nem érzek semmit ott.Még fájni se fáj.Vajon tényleg kébzeltem?Vagy halucináltam?

-Oké ülj fel ide,megvizsgállak.-engedelmeskedtem és felültem az asztalra.Vagy fél méterre van tőlem balra a tükör.Muszáj megnéznem ott van-e még a karmolás.Megnézte a szemem,szemkoordinációm aztán pár egyensúly teszt és kész is volt a vizsgálattal.-Hát úgy látom van egy zúzódás a fejeden de csak egy kisebb nem kell aggódni,egyensúlyod rendben van nincs egyéb bajod de azért kiírlak mára nehogy rosszul legyél valamelyik órán.-íratott egy igazolást az ápolóval én meg gyorsan megnéztem az arcom(pontosabban a nyakam)a tükörben.Ez nem lehet!!Semmi.Semmi nem volt a nyakamon a felsértett bőrfelület amiből még csöpögött a padlóra az emeleten a vér hibátlan.Még egy heg vagy egy karcolás se látszik.