Nem akartam felébredni,olyan szép volt álmomban.Egy Hold által megvilágított tisztáson,habár nem is tudtam hogy hol vagyok de ott akartam maradni,nem akartam elmenni.Sötét volt de mégis számomra barátságos.Hideg de nem eléggé nekem.Más lehet fázott volna de én valahogy nem fáztam.A nagy sötétségbe fel-felfénylett a telihold a felhők mögül,szentjánosbogarak világították meg zöld fényükkel a számomra ismeretlen virágokat.Feketék,kékek,szürkék.,ilyen színű virágokat nem lehet látni még csak hasonlókat sem.Különleges,számomra nem látott fák vettek körül.A kérgük nem hosszant voltak repedezve hanem köröket,spirálokat írtak le a fákon.Lilás fekete árnyalatokat láttam a Hold fehér fénye ellenére.Tisztában voltam hogy ilyen színű fák,virágok nem léteznek,az agyam ezt hitte a szemem pedig teljesen mást látott,a két dolog ellentmondott egymásnak.Ilyen színek nem léteznek a természetben.Mintha negatív szemmel láttam volna a világot méghozzá élesebben is mint ahogy életbe láttam volna valaha a dolgokat.
A hosszú fűszálak takarásában egy tó tükőrsima felszíne húzódott meg.A kis tó vizébe világítottak a kavicsok a szivárvány minden színébe.
Valahogy valami azt súgta bennem hogy merűljek meg a vizébe.Azt se tudtam megmondani hogy honnan jött az ötlet de halgattam rá.Elindultam a tó felé,az avar csiklandozta mesztelen talpamat,a hosszú fűszálakaz rendületlenűl tapostam míg oda nem értem a tó kristálytiszta felszínéhez.Nem bírtam levenni a szeme szivárvány színű kavalkádjáról.Emlékszem hogy a lábujjaim már a víz tetejéhez értek.
Félbeszakított Mia néni ordibálása.A nevemet ordította .Mia néni itt van?Még a hátborzongatóan gyönyörű tisztáson voltam.Ennek ellenére hallottam Mia nénit.-Luna mit kérsz reggelire?Van palacsinta.-mondta.
Nem tudom hogy mikor de már nem a tisztást láttam.Elhomályosult előttem minden.Többé nem a szép tisztáson álltam a víz mellett hanem a szobám kék színű plafonjára váltott a kép.Most tudatosult bennem hogy ez csak egy álom volt.Olyan gyönyörű de csak egy álom pedig annyira nem annak tűnt.
Reggel még azt gondoltam hogy egy szép álommal jól indulhat a nap.Most viszont azt kívánom bárcsak ki se szálltam volna az ágyból.Hogy bár el se mentem volna a házból.De persze ez nem így megy.Nem mindig sőt ritkán alakulnak úgy a dolgok ahogyan azt az ember szeretné,vagy épp eltervezte viszont változtatni nem lehet a történéseken.
Mit is kéne csinálni?-kérdeztem magamat.Lassan körbenéztem a szobámra.A színek megegyeztek az álmomban lévőkkel bár bem teljesen.Kék,szürke,nyugodt,hűvös.Más ilyen közegben rosszul érezné magát de én itt érzem magam leginkább otthon.Furcsa egy izlésem van azt mondja azon kevés ember akiket közel engedtem magamhoz.A faltól a könyvespolcig mindent hideg színek kompozíciója uralt.Letettem lábam a szürke szőnyegre körbenézve a szobámban mintha nem hinném el hogy itt vagyok.Az álmom kábulata még mindig hatott rám.A fehér keretes ágyam hamvaslila lepedővel bevetve,szürke párnám és lepedőm megtépázva mintha harcot vívtak volna benne.Szegény lila lepedőm már nagyon az utolsókat rúgja,még festék és filcpacák is kirajzolódtak rajta,Mia néni akárhányszor is próbálta kimosni,kihipózni belőle.Ennek ellenére nem ez tűnt most fel hanem inkább a látványa az ágyamnak.Ennyire nem szoktam forgolódni álmomba.
Mellette egy kis fehér komód.Itt kéne tárolnom a könyveimet mégis itt van a legkevesebb könyv az egész szobába.A sulis könyveimet pedig az iskolatáskámba szoktam hagyni.Ritkán veszem őket kézhez a normál könyveimmel szemben.Mögötte egy konnektor,így legtöbbször itt tudom tölteni a mobilomat,még az ágyhoz közel is van.
Megláttam fekete könyves szekrényemet a falhoz szorítva.Annyi könyvvel megtömve az ember azt hinné mindjárt összeszakad de bírta a strapát.A föld minden sci-fi,fantasy,könyvétől kezdve a pszichológiai könyveken át a csillagászkönyvekig minden található volt itt.Könyves szekrényem mind a hat polca oly mértékben megtelt,ha be szeretnék paszírozbi egy füzetet nem férne el.Mellette egy fehér puff lett dobva,hogy valamin tudjak kényelemben olvasni,bár az évek során úgy elhasználódott,már inkább szürke mint fehér. Látszik nem tudok ágyon olvasni.
YOU ARE READING
Luna-átírás alatt
Fantasy„Milyen törékeny is lehet a világ.Sokkal törékenyebb mint a legtöbb ember hinné.A hétköznapi emberek szeme előtt fátyol húzódik eltakarva a fátyol másik oldalát,bármi is legyen ott.Régen is ezt hittem bár akkor inkább csak azért mert a legtöbb ember...