Luna-átírás alatt

Meridian insulae

A dombon nem is tudtam belátni az egész tájat.Ahogy tovább sétált a farkas nézelődtem.A fák ritkulnak lefele menet.Jól látszik hogy dombos hegyes a táj.Az ősvény egy ritkább erdőféleségbe vezetett.Több gyönyörű viktoriánus stílusú kastély tornyosult a fák lombjai felé.Nem ugyanolyan stílusba lettek kialakítva.Volt sötét,melankólikus hangulatú de láttam fehér fényben játszó csúcsokat is. az ősvény tovább vezetett minket a taposott ösvényen.Hűvös szél játszott fekete hajszálaimmal,borzolta a farkas szőrét,Mark hajat.Hidegebb van mint az erdőbe.A hideg szél ellenére ragyogott az égen a Nap,igazi tavasz hangulatát érezteti.Kisebb fák vettek körül ritkábban mint az erdőben.Egyre csak közeledtünk egy kastély felé.A farkas kezdte gyorsabban szedni lábait,annyira hogy ismét bele kellett kapaszkodnom Markba nehogy lessek az állatról(vagy igazából emberről).Kivételesen nem zavart hogy belé kapaszkodtam,jobban érdekelt az oldalamból terjedő fájdalom.Lehet felnyílt a seb?Valószínű.De azt biztosra tudtam hogy ég mint a napon hagyott ember.A fájdalom elviselhetetlen volt.Sose voltam nagy fájdalom tűrő de ilyen fájdalmat még nem éreztem.Elvonta a figyelmem a csodálatos tájról.Elhomályosította a látásom.Csak suhanó árnyakat és formákat láttam semmi mást.Mikor próbáltam kilesni Mark széles válla fölött ismét belenyilalt a fájdalom a nyújtózkodástól.

-Maradj nyugton.-szólt hátra Mark.Többet nem is szólt az út végéig a farkastól meg végképp nem vártam.Az állat ismét futótempót vett fel így ha akartam volna akkor sem tudok semmit látni a környezetről.

Nem mertem levenni a karok Markról nehogy leessek de aggódtam a vérveszteség miatt.Attól szédülhetek.De már azt hittem hogy be fog gyógyulni a vágás.Most viszont már egyáltalán azt sem hiszem hogy túlélem.Gyengülök,annyira hogy már nem is érzem Mark dereka köré font karomat.Nem érzem a kezem sem mindkét karom.A lábam még így is hogy nem én megyek ólom nehezek.Nem érzékelem a világot.Mintha egy homályos álom lenne minden.Nem tudom meddig bírom még ki.Lehet mielőtt segítséghez érünk elájulok és elveszek.Azért küzdöttem hogy megtudjam az igazam ami kijár nekem.Hogy mi történik körülöttem.De nem biztos hogy megélem én azt.Szédülök és nincs erőm.Nem sokáig tudok küzdeni a hívogató sötétség ellen.Homályos foltokat látok.Nem tudom kivenni az alakokat.Eltompulnak a hangok.A meglévő zsibbadás tovább terjed a testemen.A lábam zsibbad és terjed tovább.Nem tudom kivenni Mark szavait.Messzinek tűnik maga Mark is.Egyszer csak megáll az állat.Fejem nekiütődik Mark hátának.

Nem látom ki a dolgokat.Mark leszáll és próbálna húzni a talajra.Én pedig próbálok lábra érkezni.Nem érzem ahogy a talpam landolna a földön.A térdem megcsuklik és összesek.Fejem a földnek ütődik nem látok semmit csak foltokat.Azt még érzem hogy valaki felszed a földről.Nem soká vége.Nyugtatom magam.Nemsoká minden elmúlik.Szelet érzek az arcomba fújni.Homályos foltok ismét.Semmit nem érzek sem a végtagjaimat sem a kűlvilágot.Mintha egy cérnán lógna az egész életem.És a cérna nemsoká elszakad én pedig a semmibe fogok zuhanni.

Meleg kezek állítják meg az oldalamon a zsibbadást és a fájdalmat.Ezek a karok visszarángatnak a valóvilágba.Hangokat hallok nehezen kivehetők a tág teremtől.

-Működik?-egy ismerős hang.

-Azt mondom amit az előző húsz kérdésednél várjál kérlek a hatásra.-ez viszont nem ismerős hang.Egy türelmes lányhang.Vagy húsz kérdés?Mi történt?Ismét megszólal a türelmes nyugodt hang.,-Az ájulás szélén volt.Valószínűleg már hallhat minket.

-Komolyan nem én voltam.Csak összeesett.-Ez Mark volt.Gyorsabban mondta mint bármikor beszélt ezelőtt.

-Ide kéne hívni Alit.Neki biztos van plusz vértartaléka.Szólj hogy nullás és jobb ha sietsz.-nem sok mindent értettem ebből de annyit igen hogy akkor elég sok vérveszteségem van.Azt nem is tudtam hogy nullás vagyok.Mik kinem derülnek?