Choice

Josh

Az elmúlt 15 év kimondhatatlanul fárasztó volt, még nekem is egy olyan örökmozgó kislány "szolgálatában", mint Izzy. Már a megszületésében is segédkeznem kellett, bár az orvosok szerint minden rendben ment, DE csak azért, mert ott voltam oké?

A születése után minden egyes napot vele töltöttem. Megnyugtattam, ha késő éjjel felsírt. Ott voltam vele, még ha nem is látott, rám mindig számíthatott. A fülébe suttogtam, hogy jó döntéseket hozzon, valamint ép eszűen és tisztán gondolkozzon. Természetesen nem mindig hallgatott rám, de utána mindig kimentettem valahogy.

Ott voltam vele az oviban, vigyáztam, nehogy leessen a mászókáról, vagy felbukjon valamiben.

Vele jártam az általánosba. Ott voltam, amikor 13 évesen először szerelmes lett, és megvigasztaltam, amikor az rosszul sült el. Igaz, nem adhattam neki tanácsot, mert az emberek közti szerelmi kapcsolatba tilos beleszólnunk.

A családi körében is ott voltam, hogy el tudja kerülni a konfliktusokat és ne legyen beteg.

Végül pedig, ott voltam ma vele az első napján a gimiben. Minden jól is ment, amíg meg nem jelent az a fiú. Valami nem stimmelt vele. Olyan érzést keltett, mintha látott volna engem... Bárcsak Izzy is látna engem, és igazából, tudatosan is beszélgethetnénk, nem csak úgy hogy sugdosok valamit a fülébe, ami aztán 50 %, hogy hallgat rá. Ráadásul kezdem idiótának érezni magam attól, hogy csak én beszélek...

De nem baj, legalább láthatom...fú, ez de csöpögős megfogalmazás. Azt hiszem, már 3 éve érzek valamit iránta. Ha látom, megdobban a szívem és olyan izgatott vagyok, hogy azt nem lehet szavakba önteni. (Remélem megértitek, hogy azért írok így, mert a 15 év alatt nem sok emberrel beszéltem, és egy tinilánnyal éltem, aki mellesleg él- hal a romantikáért...Igen, tudom ciki, de azért még angyali vagyok. ) Na igen, szóval azóta, ha lehet még többet figyelem (persze fürdés közben nem, hisz nem vagyok pedofil, hogy meztelen kiskorúakat bámuljak...ki is rúgnának, az tuti.)

Azt kell hogy mondjam, nem tudom, mi van velem. Még soha nem éreztem ilyet egy védencem közelében sem.. Lehet ez kapcsolatban azzal, hogy mind férfiak voltak? De komolyra véve a szót, van bennem valami rettentő előérzet, ami szerint nem szabadna azt éreznem, amit most. Ezért senkinek sem mondtam el, szóval kérlek, te is feltétlenül TARTSD TITOKBAN!