BETTER ♡ RÁCZ GERGŐ

EPILÓGUS

a fenti zenét hallgassátok hozzá, szerintem hatásosabb lesz :)

Öt év múlva...

Viola

A hatalmas tükör előtt állva nézem magamat. Felsőtestemre karcsúan simul a fehér anyag, míg lent szétterül. Kezeimmel igazgatom a gyűrődéseket, miközben Kata a fejtetőmre helyezi a fátyolt. Örömkönnyek gyűlnek a szemembe – egyszerűen bele sem tudok gondolni, hogy egy óra múlva összekötöm életemet azzal a férfival, akit mindennél jobban szeretek.

- Gyönyörű vagy – suttogja a mellettem álló barátnőm.

Életem legjobb döntése volt visszajönni Győrből. A kezdetek igen nehezek voltak, mert apáék rengeteget kerestek és vissza akartak hívni, de én ellenálltam és nem engedtem, hogy újra elszakítsanak tőle. Talán ennek köszönhetjük nem csak a kapcsolatunkat, hanem Gergő karrierjének beindulását és az én barátságomat Katával, aki abban a kávézóban dolgozott, ahová régen mindig jártam.

Azóta pedig gyökerestől megváltozott az életem; elmúltak a rémképek, boldog voltam és rettenetesen szerencsés.

Nyílik az ajtó és Nándi, Kata barátja lép be. Szmokingot visel, alatta egy fehér inggel. Zsebre dugott kézzel közelít felénk, miközben gödröcskés mosolyt villant.

Először Katához lép és egy forró csókban részesítik egymást. Mikor elvállnak Nándi felém fordul és végigmér.

- Hűha, - jegyzi meg. – nem semmi, Viola. Gergő el fog ájulni.

Nevetek a megjegyzésén, majd ölelésbe húzom őt. Izmos karjával óvatosan karol át, nehogy összegyűrje a fehér ruhakölteményemet, eközben a vigyor levakarhatatlan az arcáról.

- Amúgy azért jöttem, hogy szóljak, mert öt perc és kezdünk – jelenti ki nyugodtan, mire nekem kikerekednek a szemeim.

- Ennyire elment volna az idő? – kérdezem, majd megfordulok, hogy ránézzek a falon lógó, fehér szélű órára, aminek mutatói csakugyan azt mutatják, hogy öt perc múlva lesz délután négy óra.

Megemelem ruhám szoknyarészét és elindulok. Kata és Nándi követnek engem, de be is érnek és két oldalról átkarolnak.

- Izgulsz? – kérdezi Kata tőlem. Lépteim egyre magabiztosabbak és mosoly kúszik ajkaimra.

- Érzem, hogy tökéletes lesz.

Ez volt az igazság. Ez a nap varázslatos lesz, hiszen itt lesznek azok, akiket szeretek és az a férfi, aki megváltoztatta az életem. Senki és semmi nem ronthatja el a boldogságom.

Átsétálunk a templomkerten, ami üres. Valószínűleg már mindenki bent ül és várja, hogy megkezdődjön a ceremónia.

Kata besiet a templomba, Nándi pedig kint marad velem, mert ő fog az oltárhoz kísérni Gergő mellé.

Az előző kijelentésemet megcáfolva, az idegesség kezd elhatalmasodni rajtam. Szaporán veszem a levegőt, szívem gyorsan ver, lábammal önkéntelenül dobolni kezdek.

A videós éppen engem vesz fel, így próbálok kevésbé türelmetlen és határozatlan lenni.

Ekkor minden és mindenki elcsendesül. Nándi belém karol, mire rámosolygok és lépkedni kezdünk. Szívem a torkomban dobog, néha-néha lassítok, de a mellettem álló férfi erőszakosan húz maga után.

Mikor beérünk a templomba minden tekintet ránk szegeződik; végigvezetik rajtam tekintetüket és elismerő pillantást küldenek felém, ezzel önbizalmat adva.

Gergő a kisebb zsivajra - amit az érkezésem váltott ki – megfordul. Végigméri testem minden pontját, majd megállapodik tekintete boldogságtól ragyogó arcomon és elmosolyodik. Ajkai elnyílnak egymástól egy pillanatra, majd össze is zárulnak.

Öltönyt visel és fehér inget, fekete szövetnadrággal. Kezére pillantok, amit esetlenül a teste mellett lógat; remeg. Épp annyira fél ettől, mint én is. De épp annyira örül is neki.

Csupán öt lépés és ott vagyok mellette. Nándi észreveszi, hogy mennyire tartjuk a szemkontaktust, így vigyorogni kezd, mint általában.

A mellettem álló férfi elveszi a karját és eltűnik mellőlem, én meg ott állok a vőlegényem – lassan férjem – mellett. Újra végigmér, tüzetesebben, mint az előbb.

- Csodaszép vagy – csak ennyit mond, semmi többet. Nem köszön, nem dicsér agyon és nem tesz semmi más mozdulatot. De nem is bánom.

A pap előttünk áll és halvány mosoly kúszik ajkaira. – Kedves egybegyűltek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megünnepeljük eme ifjú pár, Gergő és Viola egybekelését...

Abban a pillanatban úgy érzem, igazán szárnyalok.

Minden sokkal, de sokkal jobb...

Tudom-tudom, ígértem hetedik részt, amiben a visszautazás lett volna, meg stb., de azt majd a könyvben olvashatjátok, addig nem lövöm le a poént :3

És... Ha nem túl nagy kérés leírnátok a véleményeteket? Mármint, hogy mit jelentett számotokra, vagy azt, hogy tetszett-e vagy sem. Fontos lenne, mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy még mindig érdemes-e kiadatni könyvben. :)