BETTER ♡ RÁCZ GERGŐ

HATODIK

Gergő csak írt az ágyán ülve. A cigaretta mellett ez nyugtatta meg igazán. Nem érdekelte, hogy hajnali kettő körül van az idő és hatkor kelnie kell. Nem érdekelte semmi, csak Viola.

Gitárja az ölében pihent és azt pengette, amikor pedig megvolt a dallam leírta a füzetbe.

Ekkor valami nagyon jó ötlet jutott az eszébe. Könnyáztatta arca felvidult, amikor átgondolta az egészet. Ajkait halvány mosolyra húzta, majd tovább írta azt a dalt, amit megkezdett.

02:30

Immár fél órája, hogy Viola megérkezett abba a faluba, ahol felnevelkedett. Édesanyja szerencsére aludt érkezésénél, így zavartalanul tudott a szobájába sietni és pakolni.

Olyan üres volt itt minden. Csend uralkodott az apró szobában. Az ágy rendbe volt téve, mintha már várták volna a nőt. Letette bőröndjeit a szekrénye mellé és leült rá. Egész úton alig tudta abbahagyni a sírást. Másfél óra sem volt elég neki, hogy feldolgozza Gergő hiányát.

Gondolt arra, hogy felhívja. Hogy elmond neki mindent és kéri, hogy jöjjön érte. Elsírná neki mit csinált két évvel ezelőtt. De ebbe egy bökkenő van. Ha megtudja, akkor undorítónak fogja érezni Violát. Csalódni fog benne, el fogja ítélni, mint mindenki. Nem is hibáztatta volna, ha így lett volna.

Magára húzta a takarót és elfeküdt az ágyon. Olyan más volt egyedül lenni. Már hozzászokott, hogy azok a védelmező karok átölelik.

A párnába fúrta a fejét és gondolkozóba esett. Vajon Gergőnek is ugyanúgy hiányzik? Vagy már el is felejtette?

Feláll, és az ablakhoz, sétál. Bukóra nyitja, mire a kellemes, hajnali szellő megcsapja az arcát. Csak nézi a kihalt utcát, amit csak a lámpák fényei világítanak meg. Mindenki alszik, ami érthető. Normális esetben ő is aludna, hiszen munkába kéne mennie.

Az úton írt egy üzenetet a főnökének, hogy költözés miatt egy ideig nem fog tudni bemenni. Nem akart felmondani. Reménykedett benne, hogy érte jön Gergő és visszamennek együtt.

Sóhajtott egyet, majd visszafeküdt a puha ágyba. Nem érezte biztonságba magát, mint otthon. Nem ölelte át senki hátulról.

03:00

A férfi eközben kész lett a dallal és azt tanulgatta, javítgatta át. Pulóvere ujjába beletörölte verejtékező homlokát. Nagyon sokat szenvedett ezzel a zenével. De megérte. Így, hogy kiírta a fájdalmát, könnyített a helyzetén.

A kutyájának kaparása hallatszott a faajtón. Gergő kinyitotta a szobaajtót és beengedte az állatot, aki felugrott az ágyára csaholva.

03:30

Viola csak bámult a sötétbe, ami úgy érezte lassan elnyeli.

Akaratlanul is csak Gergőre tudott gondolni, akivel lehet, többet nem is találkozik. Ez a pár nap ráébresztette arra, hogy mi is a szeretet.

Világosság szűrődött be az ajtó mögül, valószínűleg édesanyja vagy húga felkelt. A parkettán tisztán hangzottak valakinek a léptei, majd lenyomta a szobája ajtajának a kilincsét.

A fény beszűrődött, Viola pedig akaratlanul is összehúzódott.

Édesanyja lépett be a helyiségbe, majd az ágyához sétált és leült a szélére. – Hogy érzed magad?

Mégis hogy érezné magát, mikor elszakították attól, akit szeret?

- Miért... Miért kellett, hogy visszaköltözzek? Miért nem maradhattam ott? – kérdezte rá se nézve.