BETTER ♡ RÁCZ GERGŐ

második évad ;; negyedik

Lorde – Perfect Places

Mit is tudna tenni egy elveszett tinédzser, ha a családi háttere nem a legjobb?

Barátokat szerezni. Olyanokat, akik mindig mellette állnak és segítik, még, ha minden reménytelennek tűnik is.

Hobbit találni, amiben örömödet lelheted és elfeledteti veled a külvilág fájdalmait. Csak te vagy és azt csinálod, amit szeretsz... A világ legjobb érzése lehet.

Partikból partikba csapódni, csakúgy ahogyan én is tettem. Leinni magad a sárga földig, még, ha tudod is, hogy nem ez legjobb megoldás és semmit nem old meg. Pár órára kikapcsol és elengedheted magad tőle, de amikor reggel felkelsz, akkor a problémáid mellé még egy kisebb rosszullét is társul.

Igazság szerint én mindent megtettem azért, hogy ne legyek otthon és ne kelljen tovább hallgatnom a szüleim vitáit. Nem túlzok azzal, hogy sokszor azt se tudtam, hogy hol van egy jó buli, hanem csak becsapódtam egy szórakozóhelyre.

Viszont ez sajnos nem csak a tinédzserkoromra volt érvényes.

És épp egy ilyen alkalommal találkoztam vele is.

Nem volt benne semmi különleges, még csak a korosztályom sem volt. Nem az tetszett, amit mondott, hanem ahogyan mondta. Üldöztem a szerelmet, pedig akkor már nem voltam tinédzser, hanem egy harminc éves felnőtt nő. Talán pont ezért éreztem szükségét annak, hogy végre engem is szeressen valaki. Hiszen a testvérem is már megtalálta a szerelmet, én pedig senkit nem tudtam pár hónapnál tovább magamhoz láncolni.

Azon az estén nem csak hazakísért és tett róla, hogy jól érezzem magam. Végleg elvette az otthonomat azzal, hogy nem árulta el, hogy anya főnöke. Talán nem értette, hogy miért és hogyan tudna tőlem elvenni valamit, ami nincs is?

A tetteinek – akkor rosszak, akár jók voltak – következménye volt, amik alól nem bújhattunk ki.

Miután kiderült a titka, abban bíztam, hogy ez nem áll majd közénk. Mennyire naiv voltam! Minden egyes lépése sántított valamiben, én pedig nem vettem észre, mert azt hittem, hogy végre boldog leszek és megtalálom az igazit.

Egy kapcsolat lényege viszont nem az, hogy túléld a másik mellett az életet, hanem, hogy megéld.

Ő viszont nem adott, hanem elvett.

Ezután évekkel később pedig az életembe lépett Gergő, aki már abban a pillanatban más volt, amikor először találkoztunk, mint a többi férfi.

Lassan sétálok végig a folyosón, újra és újra bekukkantva a helyiségekbe. Bízok benne, hogy egyszer csak meglátom kislányom mosolygós arcát és szőke fürtjeit, ám ezek csak ábrándok; Lili még mindig nincsen sehol, én pedig teljesen céltalanul botorkálok egy ismeretlen helyen. Pár pillanatra azt kívántam, hogy bárcsak én is eltűnhetnék.

- Hogyan tudtad szem elől téveszteni? – kérdeztem halkan Gergőtől, aki pont annyira ideges volt, mint én.

- Nem tudom, Viola... Hiszen gyerek, persze, hogy megszegi a játékszabályomat, miszerint 'ezen az emeleten kívül máshova nem mehet'.

- Veletek kellett volna mennem.

- Feleslegesen már ezen rágódnod. Biztos vagyok benne, hogy Lili rendben lesz, messzire úgysem mehetett. – nyugtat, miközben tenyerével végig simítja az alkarom.

Tudom, hogy valószínűleg igaza van és csak túlreagálom az egészet, hiszen a strandon és környékén nagyon jó biztonsági rendszerek vannak, így nem érhette nagy baj. Mégis idegessé tesz az a gondolat, hogy az a kis test, amit én hoztam világra, én pólyáztam, én takargattam be a hideg téli éjszakákon, az most valahol egyedül van és fél. Biztos vagyok benne, hogy Gergő is hasonlóan érez és bármit megtenne, hogy visszatekerje az időt.

A szobánkba érkezünk, én pedig csak ledobom magam a fotelre és tenyerembe temetem az arcomat. Nagy levegőt veszek és szaggatottan kifújom azt. Ezt még párszor megismétlem, majd hallom, hogy megcsörren Gergő telefonja.

Azonnal felkapom a fejem, ő pedig kihalássza a zsebéből a készüléket.

- Ismeretlen szám – suttogja felém, majd elhúzza az ujját a képernyőn. – Igen?

Azonnal kihangosítja a telefont, hogy én is halljam, ki van a vonal végén. Először csak egy köhögést hallok, majd egy ismerős, női hangot.

- Lilit keresitek? – a szívem hatalmasat dobban, mikor meghallom a nevet és azonnal felállok a fotelből. A telefonhoz hajolok és a legnagyobb higgadtsággal szólok bele.

- Anya?! Hol van a lányom? Hova vittétek őt? – Próbálok nyugodt maradni, de aggaszt a tény, hogy valószínűleg a kislányom velük van.

- Ugyan már kislányom. Csak játszunk vele. – jelenti ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. – Győr felé visszük, megmutatjuk neki, hogy hol is élhetne most.

- Hozzátok vissza a lányom! – emelem meg a hangom. Nem hiszem el, hogy a saját szüleim rabolták el azt az embert, aki ezen a világon a legfontosabb számomra, Gergő mellett.

- Gyere érte – Már épp készülök arra, hogy mondjak valamit, de a vonal megszakad, én pedig fáradtan estem a padlóra és hangos zokogásba kezdtem.

Éreztem, hogy Gergő leguggol mellém és átölel. A vállába fúrom a fejem és próbálom elhitetni magammal, hogy ez csak egy rossz álom és fel fogok kelni. Ám minden egyes percben rá kell döbbennem, hogy ez a kegyetlen valóság.