BETTER ♡ RÁCZ GERGŐ

második évad ;; második

Mikor kiszállok a járműből, a szél a hajamat a szemembe fújja. A szellő játékosan a homokot sodorja, a nyaralók pedig baljósan szállnak ki a tóból és szitkozódva szaladnak be a fedett részre. Csak a legmerészebbek tartózkodnak még a vízben, annak ellenére, hogy szürke felhők takarják az eget és csúnya vihar várható valószínűleg.

Becsapom a kocsi ajtaját, majd segítek kiszállni Lilinek is, aki álmosan és nyűgösen dörzsöli a szemét.

- Jól kezdődik a nyaralásunk, mondhatom – lép mellém Gergő. – Annyira sajnálom. Nem számítottam erre.

- Emiatt nem kell bocsánatot kérned – nézek rá. – Így is csodálatosan fogjuk érezni magunkat.

- De... - kezdene magyarázkodni, mire csak megrázom a fejem és a szavába vágok.

- Zenész vagy, nem meteorológus.

Úgy látszik, végre elhiszi nekem, hogy nem ő a hibás, mert csak aprót bólint, és a csomagtartóhoz siet, majd felnyitja.

Lili egyre nyűgösebb és már pólóm alját húzza, hogy vegyem a karomba. A világ legédesebb látványát nyújtja fáradtan, pufók arccal, kócos hajjal és a szemét dörzsölve. Az én kiskori énemre emlékeztet, de már most szebb, mint én voltam régen.

Felveszem a karomra. Apró arcát belefúrja a vállamba, szőke haja pedig csiklandozza az orrom, amit én csak egy nevetéssel reagálok le. Hallom apró szívének a dobbanását és érzem, hogy a nyakamba liheg.

Gergő kiemelkedik a csomagtartóból és egyből ránk néz. Azonnal hatalmas mosolyra húzódik a szája, majd kiveszi a cuccainkat. Legszívesebben én is segítenék neki, de így, hogy Lili a kezembe került nem igazán tudok. A csöppség ficánkol a karjaim között, próbál helyezkedni, amin én csak újra jóízűen nevetek, és mellém érkezve Gergő is követi a példámat.

- Mi a terv? – fordulok felé, bár az autópályás dolog után, nem nagy válaszra várok.

- Elmehetnénk körülnézni – ajánlja. – A tervemet a vihar tönkretette.

- Nyugi, még pár napig biztos itt leszünk – nyugtatom. – Még bőven lesz időnk mindenre.

Nagyot sóhajt, majd ajkait az arcom bal részére nyomja és hosszú csókot hagy ott. Beleborzongok az érintésébe, kiráz a hideg. Felperzsel ez a mozdulata, és arcom lángba borul. Hihetetlen, hogy milyen érzéseket képes kiváltani belőlem.

- Neked van valami javaslatod? – kérdezi, miközben beérünk a szálloda épületébe. A válaszomat még meg akarja várni, mielőtt odasiet a recepciós pulthoz.

- Nincs – rázom a fejem, és nem is hazudok. Sosem voltam a szervezkedésben jó, ellentétben vele, aki még a saját koncertjeit is elképesztő pontossággal megtervezi, nem beszélve a hosszabb útjairól.

Bólint, majd a recepciós pulthoz lép, ami mögött egy fiatal, huszonéves lány áll. Haja kontyban felfogva, arcán kevés smink található. Szélesen mosolyog ránk, barátságosnak tűnik.

- Rácz Gergő, ugye? – kérdezi, mire a férjem csak vigyorogva helyesel. Gondoltam, hogy a nyaralásunk alkalmával, még ezren meg fogják ismerni, hiszen őt lehetetlen nem észrevenni, még ha nem is feltűnősködik. – Gratulálok az albumodhoz, az anyukám imádja.

Muszáj nekem is mosolyognom ezen. Elképesztő, hogy mennyien szeretik őt, és ezzel nem él vissza, sőt igyekszik viszonozni.

- Köszönöm, aranyos vagy – mondja a férjem, de látom, hogy zavarban van. Nem is csodálom, hiszen nem számított ilyenre, pedig milliószor elmondtam neki, hogy az ilyeneken ne lepődjön meg, hiszen elképesztően tehetséges.