Here We Are...- Itt vagyunk...

Válogatás 3. Fejezet

A szoba bámulatos volt, két egyszemélyes ágy állt a két falnál, középen egy üvegasztal volt található, alatta egy fehér szőnyeg. Egyből balra egy ajtó, a fürdő rejtőzködött mögötte, gyönyörű fehér csempével volt végig kirakva. Ezzel szemben volt a konyha, középen egy bárpult állt, a szekrények sokaságában meglapult a hűtő és a sütő.

Elfoglaltam egy szekrényt a jobb oldali ágy felől. Kipakoltam az összes cuccomat, majd elmentem a hűtőhöz. Amint kinyitottam az ajtaját, azt hittem hanyatt vágom magam. Összefutott a számban a nyál, kerestem egy tányérat majd máris kentem magamnak egy kenyeret, raktam rá szalámit, sajtot, paradicsomot, majonézt, salátát. Pár ilyen szelet kenyeret még megettem, majd teljesen tele éreztem magam, ezért zsebre tettem egy szál cigarettát és elindultam ki az erkélyre.

Cody is odajött mellém.

- Jól laktam! –jelentettem ki igazán boldogan.

- Örülök neki, én is... Amúgy Alan.!

- Igen? – kérdeztem kicsit meglepődve.

- Kicsit hülye próbán mentünk ma át, nem!? Mi lenne, ha megünnepelnénk? – nem teljesen értettem hogy mire gondol, amíg elő nem húzott egy üveg rumot a háta mögül.

- Most hülyéskedsz? – kérdeztem hatalmas mosollyal a számon.

Azzal bementem a házba, levettem két kristálypoharat és kivittem az erkélyre.

- Ezek baszott gazdagok! – monda Cody valami köszöntőként majd ráhúzott a poharára.

Követtem a példáját. Elképesztően finom volt, selymes ízéből mégtöbbet akartam. Megnézegettem az üveget, 1968-as rum.

- Cody?? Ugye ezt nem kell kifizetnünk? – kérdeztem kicsit komolyabbra fordítva az eddigi poénjainkat.

- Nem tudom, miért?

- Mert ez rohadt drága lehet.

Elkerekedett a szemem, mennyibe kerülhet egy ilyen. Bementem a szobába és felhívtam a recepcióst, és érdeklődtem egy kicsit. Azt mondták hogy ingyen van minden ameddig benne vagyunk a programban. Elfogott a gazdagság érzése, muszáj bentmaradnunk.

Egész este italoztunk, Cody már az ágyat nyomta, én pedig kimentem az erkélyre még egy cigire.

Meleg idő volt még mindig, a nap már régen lement de a levegő még meleg volt. Néma csendben álltam az erkélyen és csak néztem a nyüzsgő várost, még ilyen este is annyian mentek valahova, mindenkinek megvolt az úticélja. Nem is sejtik hogy figyelik őket, figyelem én, a kamerák, és még ki tudja, hány ember.

Elpöcköltem a csikkemet, néztem, ahogy közeleg a föld felé, azonban egy idő után olyan picike lett, hogy már nem láttam szabad szemmel. Lefeküdtem én is aludni, elképesztő sebességgel el is aludtam.

Másnap reggel a kávé ismerős illatára ébredtem fel, kimentem a konyhába, a pulton egy kávéfőző gőzöket eregetett magából. Kettő hatalmas kakaóscsiga volt mellette. Megfogtam az egyiket, majd a hűtőből elővettem egy dobozos kakaót. Elfogyasztottam mindent, közben Cody jött ki a fürdőből, és ő is nekilátott a reggelijének, azonban ő kávé mellé ette a csigát.

Miután végeztünk mindennel és le is tusoltam, valami nagyon kellemes tusfürdővel, csak TV-t néztünk.

Dél körül valaki kopogott, kinyitottam az ajtót, egy pincér állt előttem. Az arcán egy csúnya vágás volt, a füléből mintha hiányzott volna egy darabka. Megpróbáltam nem sokáig nézni, nehogy kellemetlenül érezze magát.