My trainer

3.

Ismeretlen szám:

"A pót edzéseid időpontjai: kedd-péntek, a rendes edzésed után egy órával. Megfelel?"

Egyből leesett, hogy Cameron az. Persze teljesen jókor ír! Éjfél múlt öt perccel, én meg majdnem elaludtam.

"Köszi, hogy felkeltettél! Amúgy megfelel!"

Öt percig ültem az ágyon, de semmi válasz nem jött. Fejemet visszahelyeztem a párnámra és elnyomott az álom.

"Bocsi! Nem volt szándékos! Ha akarod átmegyek és elaltatlak! ;)"

Komoly?? Aludtam durva tíz percet! De, hogy érti az, hogy elaltat?? Mindegy is, lépjünk!

~~~~

Reggel tizenegykor ébredtem. Ma nincs suli mivel a tanárok ilyen csapatépítő túrán vannak ettől a naptól kezdve.

Persze a mi ofőn nem ment, mert valami "sérülése" van. Kitalálta, hogy a három napos szünetben az osztály jöjjön össze egy esti sütögetésre. Szuper mondhatom.

"Akkor ma is jössz pót edzésre?"

Azt hiszem Cameron a zaklatómmá vált! Mondjuk nem zavar, csak fura.

"Persze!"

"Nekem viszont a mai délután nem jó! Bocsi!"

"Én szabad vagyok egész nap!"

"Rendben, fél óra múlva a teremben!"

Várjunk csak! Fél órám van arra, hogy leérjek és átöltözzek! Nekem ez most túl gyors! Miért pazarolja rám az idejét mikor így is alig ha van neki?? Érthetetlen ez a srác!

Hála az égnek már fel voltam öltözve. Csak felszaladtam az edző cuccomért és már futottam is a terem felé. Gyorsan átöltöztem és tíz perces késéssel beértem a terembe.

-Itt vagyok!- fújtam ki magam.

-Késtél!- hangja színtelen volt.

-Tudod, nem fél óra mire egy lány leér ide és átöltözik mellette!- mondtam mérgesen.

-Azt hittem már kész vagy és azért írtad!- felállt a padról és tett felém pár lépést.

-Nem értem miért csinálod ezt?- néztem rá és neki dőltem az egyik asztalnak.

-Mit?- felém tett még egy lépést.

-Hogy miért pazarlod rám az idődet, mikor így sincsen sok?- még egy lépést tett felém és már csak egy lépés volt köztünk.

-Tudni akarod?- megtette azt az egy lépést is és csípőjét az enyémnek nyomta. Csak bólintani bírtam. Barna szemeit zöld szemembe fúrta.- Szerintem kezdjünk el bemelegíteni!- elállt előlem és az asztal másik oldalára ment.

~~~~

Egész végig szó nélkül játszottunk. Utána villámsebességgel átöltöztem és hazarohantam. Pár perccel később csöngettek. Hazafele úton áthívtam Lizt, hogy elmeséljem neki eddig mi történt. Felmentünk a szobámba pár chipses zacskó és csokitábla kíséretével. Letelepedtünk az ágyra és elkezdtem mondani mi is történt.

-Tuti tetszel neki!- jelentette ki hatalmas mosollyal az arcán.

-Ugyan miért?- emeltem az ég felé a kezem.

-Talán azért, mert egy srác nem nyomja a csípőjét ide-oda! Plusz szerintem teljesen egy szinten vagy a többiekkel! Nem kellene neked korrepetálás!- megrántottam a vállam.

-Én kételkedem! Hisz hozzám se szólt egész végig!- érveltem magam mellett.

-Hagyd már abba! Nem hisz...- imádom mindenki időzítését. Mindig megmentenek a kisregényektől. A telefonomra néztem, amely csörgött. Mikor megláttam a nevet inkább kívántam volna azt, hogy hadd halljam a kioktatást!

-Vedd fel!- utasította a barátnőm.

-Halló!- szóltam bele remegő hangon.

-Szia! Cameron vagyok!

-Tudom!- mondtam flegmán, mire Liz combon csapott.

-Szeretnék bocsánatot kérni a délelőtti viselkedésemért!- hangja teljesen olyan volt, mint aki ténylegesen megbánta.

-Semmi baj!

-Biztos?- kérdezte reményteljes hanggal.

-Igen!-mondtam minél komolyabban.- De most mennem kell! Pár óra múlva találkozunk! Szia!

-Szia!- leraktam a telefont és Lizre pillantottam, aki teljes izgatottsággal nézett rám.

-Na, összejöttetek?- nézett rám csillogó szemekkel.

-Liz, hogyan?? Értsd meg, hogy nem tetszem neki!- lassan mondtam, hátha felfogja.

-Ha ezt akarod legyen! Na de most! Sipirc fürdeni, majd megyünk az edzésedre!- szemet forgattam és elmentem fürdeni.

~~~~

Edzésre Liz nem tudott elkísérni. Beléptem az öltözőbe és előpakoltam az edzőruháimat. Pechemre Liz míg fürödtem kicserélte a normális edzőruhámat a nyárira. Kínok között átvettem, pont utána kopogtak az ajtón.

-Bejöhetek?- halottam meg Cameron jellegzetes hangját.

-Gyere!- szóltam ki. Cameron bejött és megállt velem szemben.

-Mit szeretnél?- kérdeztem tőle. Eléggé észrevehetően mért végig. Felém indult és neki nyomott a falnak, kezeimet pedig fejem fölé fogta. Tekintette a szemem és a szám között járt ide-oda. Szemeiben vágy csillogott. Hirtelen számra tapadt. Alig bírtam felfogni mi történik, de mikor visszacsókoltam volna elhúzódott és szélsebesen kirohant az öltözőből.

🙊Fanny❤