My trainer

27.

-Mehetünk játszani?- kérdeztem csillogó szemekkel, miután megittam a pohár tartalmát.

-Persze!- kezemet megfogta és a szobájába vezetett.

-Cam, én úgy értettem ping-pongot játszani!- mondtam bizonytalanul. Camen csak egy vigyor jelent meg.

-Én is! De ha szeretnéd, mást is játszhatunk!- rám kacsintott, én pedig megráztam a fejem.- Gyere!- a szobájában vezetett az ajtó mögé, melyre azt hittem, hogy a fürdőbe vezet. De nem, egy nagy szoba volt és középen egy ping-pong asztal. Jobb sarkában pedig egy lépcső és a kettő között egy kanapé. Tátott szájjal néztem Cameronra.- Csukd be a szád! Belerepül egy labda!

-Egy galamb!- javítottam ki.

-Nem, egy labda, mert ha nem figyelsz, már passzolok és belerepül!- megforgattam a szemem.

-A lépcső hova vezet?- mutattam rá.

-Egy edzőterembe!- bólintottam egyet és elvettem egy ütőt.- Mehet?- megint bólintottam egyet.

~~~~

Vagy két órán át játszottunk. Közben eszembe jutott mit mondott Dave. Cameronnak nem szabadna játszani.

-Cam, neked nem úgy van, hogy nem szabadna játszani?- húztam fel a szemöldököm, miután már leültünk inni valamit.

-De, úgy van! Csak nem törődőm vele!- mosolygot rám csábosan.

-Még bajod lesz! Vagyis gondolom, mert nem tudom mi történt, de csak úgy nem tiltanák el tőled!- megrántotta a vállát. Ölébe emelt és kezét derekamnál összekulcsolta.

-Neked ezzel nem kell foglalkoznod Soph!- puszit nyomott orromra.- Minden rendben lesz és van!- bizonytalanul bólintottam és egy csókra húztam magamhoz.

-Elfáradtam!- motyogtam, míg a vállára hajtottam fejem.

-Akkor most mit csináljunk?- végigsimított oldalamon.

-Nézzünk valami filmet?- bólintott egyet.- De előtt eszünk?- mosolyogtam rá kérlelően.

-Persze!- éppen készültem leszállni róla, de ő velem együtt felállt.

-Tudok egyedül is menni!

-Nem, túl fáradt vagy hozzá!

-Mert te már csak jobban tudod!- nyújtottam rá a nyelvem.

-Ismerlek már annyira!- a konyhában lerakott a pultra és onnan néztem hogyan sürög-forog.- Muszáj ennyire nézned? Lyukat égetsz a hátamba!- csak elmosolyodtam.

-Bocsi, a jó dolgokról nehéz levenni a szemet!- mosolyogtam rá még mindig. Megfordult és elém lépkedett.

-Szóval jó vagyok?!- mosolygott rám most ő.

-Én azt mondtam a jó dolgokról! Te pedig nem vagy egy tárgy!

-És ha nem engem néztél, akkor mégis mit?

-A pólód! Tetszik a színe!- a vállát megböktem. A pólója igazából csak egy egyszínű, szürke póló volt.

-Aha, persze!- levette a pólóját és kezembe nyomta. Szemem pedig végigsiklott felsőtestén.- Akkor megtarthatod!- rám kacsintott és visszafordult az ételhez. Csak csendesen bámultam izmos hátát és merengtem azon, hogy ezt is észreveszi-e.

-Mikor lesz kész?- nyavalyogtam és lemásztam a pultról.

-Mindjárt, türelem!- bólintottam egyet és felindultam a szobájába. A szürke pólóját leterítettem az ágyára és a szekrényéből elővettem a kedvenc szürkéskék színű pólóját.

-Jól gondoltam, hogy nem az a kedvenc pólóm!- karolta át hátulról a derekam Cameron.

-Nem!- adtam egy puszit arcára.- Mióta néztél?

-Azóta követtelek mióta a lépcső tetején jártál!- motyogta vállamba.

-Kész a vacsi?- érdeklődtem. Cam csak morgott egyet.

-Igen, kész! Kis éhenkórász!- elengedte a derekam és kiment a szobából. Utána mentem, de a konyhában semmi nyoma nem volt sem neki, sem az ételnek. Tovább mentem a nappaliba, ahol meg is találtam az ételt és Cameront is, aki egy filmet rakott be.

-Mit tettél be?- ültem le a kanapéra.

-Legyen titok!- rám kacsintott és ölébe húzott.

-Így nem lesz nehéz enni?- néztem rá.

-Nem! Jó étvágyat!- ölembe rakott egy egész tányér palacsintát.

-Kösziii!- pusziltam meg arcát.- Milyen?

-Nutellás!- mosolygott rám. Kezembe vettem egyet és elkezdtem, nem valami nőiesen enni. Közben Cam elindította a filmet is. A 'Vakáció'-t rakta be.

-Jujj.. Jó ez a film!- mondtam teli szájjal.

-Tudom, azért raktam be!- mondta nevetést visszafojtva Cam.

~~~~

Tegnapról az utolsó emlékem az, hogy Cameron vállára hajtottam a fejem.

Mikor felkeltem az ágy üres volt mellettem és a farmerom helyet és kényelmes cicanadrág volt rajtam. Cam biztos, hogy nem gondolta meg kétszer, hogy átadja rám.

Lassan kimásztam az ágyból és a konyha felé vettem az irányt, ahol meg is találtam, a még mindig félmeztelen, barátom.

-Mit csinálsz?- kérdeztem tőle fáradt hangon és felültem melléje a pultra.

-Megnéztem, hogy éppen mi történt a nagyvilágba!- két lábam közé lépett és megcsókolt.- Készítettem neked teát!- mosolygott rám és combomhoz húzta a bögrét. Újra megcsókoltam, de most hosszabban.

-Köszönöm!- motyogtam szájára.

-Sophia?- hallottunk meg egy számunkra ismerős hangot. Nagyot nyeltem és az ajtó felé néztem. Sejtésem beigazolódott és tényleg Dave állt az ajtóban. Cam elállt előlem, én pedig leszálltam a pultról.- Szóval akkor... akkor most ti... együtt vagytok?- értetlenkedett Dave. Éreztem ahogy kezem megremeg és minden bátorság kiszáll belőlem.

-Igen!- mondta Cameron határozottan és megfogta a kezem.

-Cameron, kijönnél velem egy pillanatra?- Cam csak bólintott és egy apró, bíztató mosoly mosolyt küldött felém, de nem sokat segített. Idegesen megfogtam a bögrét és ittam egy kortyot a teámból.

Tíz perccel később Dave lépett be a konyhába, nyomában Cammel, aki idegességében a haját túrta. Ajkamat beharapva vártam, hogy mi lesz. De semmi sem történt. Dave egy pohár víz kíséretében kisétált a konyhából, én pedig érdeklődve Cam elé álltam. Vagy negyed órát állhattam Cam előtt, mikor úgy gondoltam, ha nem szól semmit inkább felmegyek és átöltözőm. Meg is tettem és Cam pólóját szépen összehajtva leraktam az ágyra. Már minden cuccom beraktam a táskámba, mikor Cameron lépett be az ajtón.

-Köszönöm!- utaltam a pólójára. Rá mosolyogtam, bár mind a kettőnk tudta, hogy az nem volt őszinte mosoly. Cam megfogta a csuklómat és magához rántott. Oly szorosan ölelt, mintha félne, hogy elveszít. Karjaim nyaka köré kulcsoltam és egy csókra húztam arcát sajátoméhoz. Nem akartam, hogy véget érjen ez a pillanat. Szerettem volna örökre ebben a pillanatban maradni, de nem lehetett.

-Hazaviszlek!- bólintottam egyet és a táskámért nyúltam.- Hagyjad, viszem én!- rá mosolyogtam megint. Elindultam lefelé és a folyosón felvettem a cipőmet és a kabátom.

-Szia Dave!- közben Cam is beért és együtt léptünk ki az ajtón.

Hello babák! Ehhez a mérföldkőhöz is elérkeztünk! Dave megtudta, hogy mi folyik a háttérben! De vajon mit beszélhettek Cameronnal?

Puszi: 🙊Fanny❤