My trainer

29.

>Sophia szemszöge<

Ma megyek edzésre! Nincs túl sok kedvem hozzá, de ez van! Így jár az, aki kikezd az edzőjével! Tegnap Liz sokáig maradt, bár nem kérdeztem rá semmire. Megbeszéltük, hogy ma megvár az edzésen és együtt hazajövünk és megint dumálunk. Ma biztos, hogy felhozom az Aaronos témát. A suliban hála nem sokan szóltak hozzám. Szerintem igazán látszik, hogy szarul vagyok.

-Hogy vagy csajszi?- ugrott karjaimba Liz, mikor beléptem az öltözőbe.

-Elviselhetően..- motyogtam magam elé.- Tegnap ami magabiztosságot összeszedtem, az elillant, mikor beléptem.

-Minden rendben lesz!- bólintottam egyet és gyorsan átöltöztem.

-Mehetünk?- kérdeztem mikor készen lettem. Liz is visszaöltözött, csak az edzőcipőjét hagyta magán.

-Gyere!- magához húzott és megölelt. Lassan elindultunk be és leültünk a padra. Cameront sehol sem láttam, így le is mondtam, hogy ő tartsa az órát.

-Kezdhetjük?- lépet be Cam és összecsapta a tenyerét. Nagyot nyeltem és Lizre pillantottam, aki bíztatóan mosolygott. Cam végignézett a termen és rajtam megakadt a szeme. Gyorsan elkaptam a fejem és felálltam.

~~~~

-Ügyes voltál!- gratulált nekem Liz, mikor már az öltözőben ültünk.

-Köszi! Jobb is lehetett volna, ha Cam nem bámult volna egész végig!

-Szerintem neki is szarul esett a szakítás!

-Jó hogy nem neki szarabb! Ő szakított, biztos volt is rá indoka! Nem hinném, hogy fájna neki- csattantam föl.

-Jó, csak az arcára nézve, nagyon úgy nézett ki, mintha neki is fájna!- megvontam a vállam.

Hazafelé csöndben sétáltunk egymás mellett. Otthon a szobámban telepedtünk le és majszoltuk a csokit és az egészségtelenebbnél is egészségtelenebb kajákat.

-Amúgy mi volt a suliban?- kérdezte Liz, míg egy fagyit evett.

-Semmi, Aaront ma nem láttam. És ha már Aaronnál tartunk...- elhúztam a számat és vártam, hogy mit reagál rá, de semmit.- Ti együtt vagytok?- lehet, hogy nem ennyire közvetlenül kellett volna rákérdeznem, de így sikerült. Liz kikerekedett szemekkel nézett.

-Nem, miből veszed?- hangja egy oktávot megugrott, melyből lekövetkeztettem, hogy hazudik.

-Például abból, hogy most hazudsz! És abból, hogy láttalak titeket csókolózni!- full sápadt arcát Liz rám emelte.

-Igen együtt vagyunk! Vagyis, csak voltunk randizni, de még nem kérdezett rá Aaron, hogy lennék-e a barátnője- csak rá mosolyogtam.

-Biztos megkérdezi. De miért nem mondtátok el, hogy randiztok?

-El akartuk... De végül a telefonba nem lett volna szép közölni veled. Mikor viszont hazajöttél itt vártunk rád, de te nem jöttél és utána nem álltál velünk szóba, így nem volt rá alkalmunk!- bólintottam egyet. Szóval végül is én vagyok a hibás, hogy ilyen későn tudom meg. Én pedig végig őket okoltam...

~~~~ Két héttel később ~~~~

Cameronnal nem beszéltünk az óta... Vannak jobb napjaim és rosszabbak. Ez most egy rosszabbik. A telefonom kidobta a selfiket, amiket csináltunk és megint megeredtek a könnyeim.

Mivel semmi kedvem nem volt otthon ülni és punnyadni meg hízni, így gondoltam lesétálok az edzőteremig és belopódzok. Lesétáltam az előszobába, ahol érdekes látvány fogadott. Anya és apa ült a kanapén. Anya egy héttel ezelőtt ment vissza Londonba apához, most pedig itt ülnek mind a ketten a kanapén orrot lógatva.

-Én leugrom az edzőterembe! Amúgy sziasztok!- mosolyogtam rájuk háta ők is visszamosolyognak.

-Szívem, leülnél pár percre!- mutatott apa a vele szembe lévő kanapéra. Paráznom kéne?

-Persze, csak előbb felveszem a cipőm!- gyorsan felkaptam magamra és leültem.

-Figyelj! Van úgy, hogy nem minden kapcsolat tart örökké...- kezdett bele apu.

-Ha a Cameronos dologról akartok nekem mondani valamit, légyszi inkább ne! Megoldom egyedül!- éppen felállni készültem, de apa megrázta a fejét.

-Nem! De ki az a Cameron?- nézett rám értetlenül.

-Nem fontos!- zártam le gyorsan a témát.

-Rendben! Ott tartottam, hogy ugye nem minden kapcsolat tart örökké! Még az sem, amelyben a párok egymásnak kötelezték el magukat- hatás szünetet tartott, én pedig értetlenül néztem rá.

-Hova szeretnél kilyukadni? Nem fogok senkihez se felelőtlenül hozzá menni, ezt már átbeszéltük!- mondtam halál komolyan, mire csak elmosolyodott apa.

-Nem erről van szó!- anyára pillantott és vissza rám, de a mosoly már nem volt ott az arcán.- Anyád és én úgy gondoltuk, hogy beadjuk a válókeresetet!- mondta ki teljesen komoly arccal, mire bennem a vér is megfagyott.

-O-oké!- a szüleim, akikre eddig felnéztem és akikről példát vettem egy jó kapcsolathoz, most felbontják a házasságukat.

Felálltam a kanapéról és az eredeti célomhoz. Az edzőteremhez. Felkaptam magamra a kabátom és futólépésben a terem felé kezdtem menni. Az út felénél járhattam, amikor már nem bírtam tovább könnyeim megeredtek. Ráadásként még a hó is elkezdett esni, de legalább a könnyeim nem annyira látszottak.

A terembe beérve felkapcsoltam a lámpát és leültem a földre. 'Lehetne rosszabb? A szüleim válnak, a barátom szakított velem! A jó dolog az egészben, hogy múlt héten kibékültem Lizzel és Aaron.'- elővettem a mobilom és tárcsáztam Aaront.

-Szia Soph!- szólt bele boldogan Liz. Én hülye meg elfelejtettem, hogy randin vannak. (Nem is mondtam, Aaron azért nem kérdezte meg Liztől, hogy járnak-e, mert előbb az én véleményem érdekelte. De a lényeg, most együtt vannak!)

-Liz!- szipogtam a telefonba.

-Úramisten, mi baj? Hol vagy?- sorolta fel a kérdéseit és hallottam, hogy a háttérbe Aaron megkérdezni, hogy mi baj van.

-Az edzőteremnél vagyok- motyogtam elhaló hangon.

-Mindjárt ott vagyunk érted!- Liz kinyomta a telefon. Nem így terveztem az egész estét, de így jött ki.

Tíz perc múlva Aaron kocsijában ültem és bámultam ki az ablakon. Szeretem a hóesést. Mindig megnyugtat! És ez most is sikerült. Mikor megérkeztünk Aaronékhoz a szobájába vonultunk fel. Én a kedvenc helyemen, a babzsákhoteljában foglaltam helyet, míg a szerelmes pár az ágyon foglalt helyet.

-Elárulod mi a baj?- nézett rám aggódó szemekkel Liz.

-Anyuék elválnak!- motyogtam magam elé, mire mind a kettőjüknek leesett az álla.

-Ilyet is ritkán hall az ember- motyogta Aaron.

-Tudom!- ráztam meg a fejem.- De nem is akar!- folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Ne sírj, légyszi!- Aaron felállt az ágyról, majd mellém ül a fotelra és fejem a mellkasára húzta.

-Nem fogok Aaron! Sokat sírtam a hetekben, kiszáradtak a könnycsatornáim!- csak nevetett egyet és visszaült a barátnője mellé.- Itt aludhatok ma?- kérdeztem félve, mire csak bólintott egyet.

Hali babák! Itt az új rész! Szóval, most kérek tőletek valamit, amiből nem fogok rendszert csinálni, csak most az egyszer kérlek meg rá titeket!
Kommentbe írjátok le, hogy mit szerettek ebben a sztoriban!
15 csillag és 5 komment után új rész! Puszi!

🙊Fanny❤