My trainer

12.

Reggel teljesen kemény felületen ébredtem. Azt hittem, hogy leestem az ágyról, de mikor kinyitottam a szemem, elém tárult Cameron izmos karja és mellkasa. Felnéztem a még alvó arcára. Felültem pont úgy, hogy az ágyékára ültem. Cameron kisebbet felnyögött.

-Még öt percet baby!- kezét a combomra helyezte. Kinyitotta barna szemeit, mely hihetetlen sebességgel végig mérte testemet.

-Hogy került az ágyamba?- bökdöstem a hasát.

-Este megint rosszat álmodtál! Emlékszel rá?- megráztam a fejem, pedig igenis emlékszem rá. De ha azt mondanám, hogy emlékszem, rávenne, hogy mondjam el, azt pedig nem szeretném!

-Rosszul hazudsz, ki vele!- túl átlátható vagyok! Megint megráztam a fejem.- Miért nem? Tudod, hogy bennem megbízhatsz!

-Nem szeretnék róla beszélni!- bólintott.

-Én unom ezt így!- értetlenül néztem rá, majd alatta találtam magam.

-Cameron, ez nem helyes!- suttogtam. Pedig tudnád, hogy mennyire élvezem!

-És? Mióta tartom meg szerinted a szabályokat?

-De már a bátyádnak is szemet szúrt! És tudod, hogy nem lehet köztünk semmi!- arcát vizsgálva egy kisebb mosolyt véltem felfedezni szája sarkában.

-Sophie, ez nem egy iskola, hanem egy edzés! Itt nincs olyan szabály, hogy tilos a tanár-diák kapcsolat! Mivelhogy itt nincsenek tanárok, csak veled majdnem egykorú segítők!- egy puszit adott arcomra. Oldalamat kezdte cirógatni, majd a fülemhez hajolt.- Szerintem vegyél fel valami ruhát, mert ha még sokáig így maradsz lemaradunk a reggeliről! Meg még talán az ebédről is!- kuncogtam azon amit mondott, de tudtam, hogy vissza kell vágnom.

-Azért te is vegyél fel valamit! Nem akarom, hogy más megnézzen!- éreztem, hogy arcomra kisebb pír szökik.

-Miért? Csak nem féltékeny leszel?- mosolygott rám pimaszul.

-Talán!- mosolyogtam én is, kezem végighúztam kockahasán.

-Baby, ne hergelj!- elvettem a kezem és megpróbáltam felülni.

-Khm.. Leszállnál rólam?!- a kérést teljesítve leszállt rólam és az ágy szélére ült. Én is arra felé készültem, mikor kopogtak az ajtón.- Nyitod?- Cameron bólintott és elment az ajtóig.

-Tessék?- nyitotta ki is.

-Bocsi, hogyha felkeltettelek! Csak gondoltam téged és az edződet meghívunk reggelire!- nyávogta egy ismerős hang.

-Bocsi én vagyok az edző és...- folytatta volna még Cameron, de a csaj félbeszakította.

-Ohh... Vállalsz magánórákat?- hánynom kell. Hogy féltékeny vagyok-e? Ohh... de még mennyire! Fogtam magam és odamentem hozzá, egyik kezem pedig Cameron vállára helyeztem.

-Szia!- mosolyogtam a csajra, de legszívesebben pofon vágtam volna.

-Ohh... Szólhattál volna, hogy este vendéged volt és még nem ment el!- dühösen néztem rá és már készültem megütni, mikor Cameron keze a derekamra tévedt. Érezhette, hogy itt baj lesz, úgyhogy inkább lefogott.

-Mondja a csaj, akin több vakolat van, mint a falon!- a csaj csak durcásan nézett, majd eltűnt az ajtó elől. Cameron becsapta az ajtó, de ügyelt arra, hogy keze a derekamon maradjon, majd velem szembe fordult és a másik kezét is oda helyezte. Fejem a mellkasának döntöttem.

-Mit művelsz velem Cameron?- kérdeztem suttogva tőle.

-Ez alatt mit értesz?

-Soha életemben nem tudtam kiállni magamért! Erre jössz te...- elnevette magát.- Komolyan mondtam!- még mindig a földet pásztáztam.

-Bocsi! De örülök, hogy tehettem ellene, hogy ne legyél betoji!- chh.. betoji..... Én?? Jó az vagyok!

-Sophie, Sophie! Megint hova figyeltél?- Cameron az állam alá nyúlt és fejem feléje fordította.

-Se... sehova!- dadogtam.

-Persze! És én ezt el is hiszem!- kisebb puszit hagyott a számon, majd újra megszólalt.- Öltözzünk, mert éhes vagyok!- elnevettem magam.

~~~~

-Mit csináljunk ma?- kérdeztem, míg visszafelé sétáltunk a szobánkba.

-A verseny szervezői elviszik azokat akik már itt vannak Sant'Elmo kastélyba! Szóval oda kell mennünk!- bólintottam.- De csak kettőkor megyünk, úgyhogy addig mit szeretnél csinálni?- ajkaim pimasz mosolyra húztam, melyből remélem nem arra gondol amire én.

-Kiélvezni épp ésszel azt az időszakot, melyben nem kell suliba járnom!- az ő arcáról egyből leolvadt a mosoly.

-Chh.. A mosolyodból nem ez jött le!- megrántottam a vállam és beléptem a szobánkba.

-Nagyon tele vagyok!- nyöszörögtem, míg eldőltem az ágyon.

-Nem csodálom! Lenyomtál reggelire egy tál müzlit és egy tál tejbegrízt!- túl éhes voltam ma reggel!- De segítek ledolgozni ha kell!- Cameron fölém mászott és onnan pásztázta az arcomat.

-Nem kell, köszi! Inkább lemegyek a konditerembe!- megvillantottam rá az ezer wattos mosolyom.

-Pedig szerintem mind a ketten élveznénk!- fülembe suttogva mondta ki a mondatot, míg keze végig simította az oldalamat. Érintésébe beleremegtem. De ezt nem lehet! Mellkasánál fogva eltoltam magamtól.

-Én azt hiszem lemegyek kondizni!- elkezdtem kimászni alóla, de ő a derekamnál fogva visszahúzott maga alá.- Cameron, én tényleg szeretnék lemenni!

-Rendben lemegyünk! De nem akarom, hogy túlzásba vidd így csak fél órát leszünk ott!- bólintottam, majd Cameron lemászott rólam.

🙊Fanny❤