My trainer

15.

-Sophie, mi baj?- jött oda hozzám Cameron és befeküdt mellém.

-Hagyj békén!- motyogtam a takaróba. Könnyeim már nem folytak, csak fájtak a dolgok.

-Nem, így nem hagylak itt! Mi a baj?

-Tudod te azt nagyon jól, hogy mi a bajom!- hangom visszanyerte eredeti hangszínét.

-Nem tudom, de ha én tettem sajnálom!- közelebb húzott magához. Egyik kezét a derekamra tette és belepuszilt a hajamba.- Aludjál! Szerintem most jót tenne neked! Holnap is ráérünk bemenni a városba!- bólintottam.

-Cameron?- felemeltem fejem.- Elengedsz, elmennék átöltözni!- csak bólintott és keze már le is került a derekamról. Magamhoz vettem a pizsim és a fürdő felé igyekeztem. Gyorsan átöltöztem, lemostam a sminkem és fogat mostam. Visszamentem a szobába és bebújtam a takaró alá. Cameron is visszatért az ágyamba.

-Nem kell velem aludnod!- motyogtam.

-Akkor mégis kivel mással aludjak?- kérdezte, míg átkarolta a derekam és hozzám bújt.

-Nem tudom! Azzal a csajjal, aki nyomul rád!- kisebbet felnevetett.

-Azt szeretnéd?- magával szembe fordított és a szememet fürkészte. Fejemet a nyakába rejtettem.

-Nem!

-Ezért sírtál?- államnál fogva megpróbálta felemelni a fejem, de nem hagytam neki.

-Talán!- motyogtam vállára. Cameron csak megrázta a fejét.

-Aludjál!- még egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Jó éjt!- Cameron még jobban magához húzott, majd nem sokkal később elnyomott az álom.

~~~~

A szobában már fényáradat uralkodott. Szememet még nem tudtam kinyitni. Vagy percekkel később sikerült magamat rávennem, hogy kinyissam. Cameron feküdt mellettem, de még aludt.

Emlékeztek arra, hogy azt mondtam nem leszek kedves vele? Nem tudom, hogy miért lett este hirtelen más a véleményem. Muszáj lesz megkérdeznem, hogy tényleg ott volt-e annál a csajnál... Remélem a válasza nem!

-Jó reggelt!- hirtelen felnéztem Cameron arcára. Nem ijedtem meg, csak nem számítottam arra, hogy megszólal.

-Jó reggelt!- magamra erőltettem egy mosolyt.- Cameron, tegnap ott voltál annál a csajnál?

-Nem, két percet sem bírtam volna ki mellette!- mosolyogtam egyet és arcom a nyakába rejtettem.- Csak nem féltékeny volt valaki?- arcomról egyből lefagyott a mosoly. Még jobban belenyomtam az arcom a nyakába.- Soph, meg fogsz fojtani!- felemeltem a fejem.

-Bocsánat!

-Most szépen adj oda egy puszit!- megráztam a fejem és elfordultam tőle. Viszont ő megfogtam a derekamat és egy mozdulattal a csípőjére ültet.- Enned kéne valamit, mert olyan könnyű vagy, mint egy tollpihe!- csak megráztam a fejem és le akartam szállni Cameronról.

- Elmehetnék végre?- kérdeztem kicsit ingerülten.

-Nem szépség! Most nem!- hirtelen felült, majd olyan sebességgel tapadt ajkaimra. Nem kellett kétszer kérnie, egyből visszacsókoltam. Ajkai érzékien mozogtam az enyéimmel. Minden egyes pillanatát kiélveztem. Majd alája kerültem és már a nyakam volt a célpont és nem a szám.

-Többet szeretnék!- motyogtam Cameron kép puszi között, viszont bennem még a vér is megfagyott.

-Cameron..- lihegtem.

-Csak Cam! Zavar, hogy mindig így hívsz!- feljött az arcomhoz és kacsintott, majd tért is volna a nyakamra, de kezeim közé fogtam az arcát és visszatartottam.

-Cam, én még nem...- próbáltam kinyögni, de nem nagyon akart a nyelvemre jutni a szó.

-Megértem!- még egy csókot nyomott ajkaimra, majd mellém feküdt és magára húzott.

-Tetszik a beceneved! Cam..- ízlelgettem egy kicsit még a nevet, míg Cameron csak nevetett rajtam.

-Most olyan vagy, mint egy kisgyerek, aki csak ezt az egy szót ismeri- most én is elnevettem magam.

-Éhes vagyok!- raktam kezem a hasamra, mint a kisgyerekek szokták, mire Cam még jobban nevetett. Elvette az éjjeli szekrényről a telefonját és megnéztem az időt.

-Hát, akkor vagy éhes maradsz, vagy lemegyünk a boltba- kérdőn néztem rá, mert nem értettem semmit.- Lemaradtunk a reggeliről, csupán ennyi!- megvonta a vállát és az oldalamat kezdte el cirógatni. Mutatóujjamat egyik kockájára helyeztem és köröket kezdtem rajzolni köréje.

-Cameron, mik vagyunk mi?- kérdeztem félve azt a dolgot, ami érdekel engem már az első csókunk óta.

-Barátok!- válaszolta komoly arccal, mire én egyet sóhajtottam.

-Viszont akkor ez nem helyes!- utaltam arra, hogy én rajta ülök és elkezdtem leszállni róla ha vissza nem húzott volna. A hirtelen lendülttől a mellkasára estem és pár centi választott el ajkainkat egymástól, mire nem Cameron nem sokat habozott, egyből lecsapott ajkaimra.

A csókból feleszmélve Cameron arcát vizsgáltam.

-Szerinted ez barátság? Mert szerintem sokkal több annál! És tudom, hogy te is többet érzel irántam, mint puszta barátság!- utolsó mondata megmosolyogtatott. "Te is" idéztem fel magamban a két szót, mellyel bizonyította, hogy ő is többet érez irántam. Kisebb csókot nyomtam Cameron szájára, majd fejemet mellkasára helyeztem és hallgattam a szívverését.

🙊Fanny❤