My trainer

8.

A hétvége túl gyorsan eltelt. Most ülök a terembe és várom Aaront. Várhatok itt, de így is csak becsengő után fog jönni

"Baj van!"- jött az SMS Camerontól.

"Mi?"-írtam vissza.

"Jönni fognak a megye székhelyéről és megnézik hogyan játszol!"- hát, most ez aztán tényleg nagy baj!

"És ezzel mi a gond?"

"Az, hogy lehet elküldenek egy hónapra valahova másik országba és addig ott kellened és versenyezned!"- megforgattam a szemem.

"Szerintem túlélem, hogy nem kell suliba járnom!"

"Mindegy! A mai napról kikérlek a suliból! Eljössz velem gyakorolni"- mi? Nem?

"Meg ne tedd!"

"Késő szépség, már a sulidnál vagyok!"- megforgattam a szemem és lehajtottam a fejem az asztalra.

-Baj van baba?- felnéztem és Aaront láttam meg.

-Hát te?- megint beért időbe, hogyan??

-Féltelek, nem akarom, hogy Bianca újra bántson!- mosolyogva megráztam a fejem.- Ugye most nem ő bántott?- megráztam a fejem.- Hát akkor?

-Cameron el akar kérni a suliból, hogy tudjon velem gyakorolni, mert délután jön valami bizottság és megnézik, hogy hogyan játszom!- hadartam el a mondatot. Aaron csak bólogatott.

-Nem hinném, hogy annyira szörnyű lesz!

-Mondod te!- ekkor belépet az igazgató.

-Sophia Belier!

-Itt vagyok!- néztem feléje.

-Légy szíves szedd össze a cuccodat! Kikértek a mai napra, az illető kint vár téged az utcán!- bólintottam és elkezdtem összeszedni a cuccom. Mikor kész lettem odamentem Aaronhoz és megöleltem.

-Szia! Majd hívj!- bólintottam. Elindultam ki a suliból a végzetem felé.

-Már azt hittem ki se jössz!- megforgattam a szemem.

-Komolyan szükség volt erre?- néztem Cameronra szúrós szemekkel.

-Igen, gyakorolnod kell! Most hova mész?- visszafordultam.

-Nem is tudom! Talán haza a cuccomért!- mondtam gúnyosan.

-Elviszlek kocsival, ne gyalogolj!- nagy nehezen visszamentem hozzá és beültem melléje a kocsiba.

-Amúgy nem úgy van, hogy te nem játszhatsz?- ez volt az első dolog, ami beugrott.

-De úgy van! Szóltam Davenek is! Majd vele fogsz játszani!- bólintottam.

-És tényleg igaz az, hogy egy hónapra el mehetnék máshova?- most ő bólintott.

~~~~

Haza mentünk, majd egészen kettőig gyakoroltunk. Fél kettőkor elküldtük Cameront, hogy hozzon ebédet. Háromig ebédeltünk és fél négyre jön a bizottság. Kicsit sem izgulok.. áá nem....

-Jöjjenek be!- hallottam meg Dave hangját.

-Nyugi, minden rendben lesz és ügyes leszel!- ölelt magához Cameron.

-Köszönöm!- motyogtam a vállára. Szétváltunk, majd Davere néztünk, aki szúrós szemekkel nézett minket.

-Szeretném bemutatni a mi egyetlen lány versenyzőnket, Sophiat!- rá mosolyogtam az úrra, majd a kezemet nyújtottam, melyet el is fogadott.