My trainer

30.

Aznap ottaludtam Aaronnál, ahogy Liz is. Kaptam külön szobát és vacsorát is csináltunk. Másnap reggel viszont semmi kedvem nem volt hazamenni.

-Megjöttem!- szóltam be az ajtón, majd levettem a cipőm és a kabátom. Felbattyogtam a szobámba és leültem az ágyra. Az asztalom mellé pillantva megláttam azt a táskát, melyet Camhez vittem legutoljára. Nem pakoltam ki, mert nem volt rá annyi lelki erőm, hogy megtegyem. Most vettem egy mély levegőt és az ágyamhoz húztam a táskát. Elkezdtem kipakolni a ruhákat, de egy valaminél megakadt a kezem. Mégpedig Cameron szürkéskék pólója volt az. A szemem újra könnybe lábadt. De hisz' én ezt ott hagytam az ágyán. Akkor hogy került bele az én táskámba? Mély levegőt vettem és összehajtogattam, majd a székemre raktam. Legszívesebb felvettem volna, de nem lehet. Rossz belegondolni, hogy más teszi ezt. Más lány veszi fel a pólóját és más lány öleli át a nyakát és csókolja szájját.

Megráztam a fejem. Még is csak rossz ötlet volt ez az egész.

-Megjöttünk!- hallottam anya hangját. Haragszom-e rájuk? Nem! Csalódtam bennük? Nagyon!- Lejönnél egy kicsit Sophie?- szemem egy másodpercre lecsuktam, majd erőt véve, lementem hozzájuk. A konyhába voltak, apa az asztalnál ült és a fejét fogta, anya pedig a valamit főzni készült.

-Itt vagyok!- szólaltam meg.

-Leülnél?- mutatott apa a mellette lévő székre.

-Bocsi, nem! Sokat ültem ma!- de tényleg, a napjaim semmi másból nem állnak.

-Rendben! Kicsit szerintem ezt nehéz felfognod, ami most történik, de meg kell értened!- bólintok egyet.

-Én megértettem!- mondtam ki a hazudságot. Semmit sem értek! Semmit és ez mindig fokozódik!

-Anyáddal úgy döntöttünk, hogy a hétköznapokat velem töltöd, míg a hétvégéket vele!- bólintottam egyet, hisz ez teljesen elfogadható. Eddig!- Viszont, én elköltöznék egy kicsivel arrébb, Mountain Mesaba!- az állam leeset. Mountain Mesa egy órára van Bakersfieldtől, lehetetlenség, hogy én oda menjek.

-Nem akarom egyikőtöket sem megsérteni, de nem fordítva van az egész? Csak a suli egy és fél órára lesz, és az edzések?- anya csak megvonta a vállát, apa pedig anya válaszát várta.

-Suli van ott, oda tudsz menni! Ping-pongozni meg én, majd játszok veled!

-Hát az unalmas egy játék lesz...- motyogtam az orrom elé.- És megbocsátsatok, de azért, mert a ti életetek nem végződött jól, az enyém igenis sínen van! Vannak barátaim és az edzésen is jó helyt állok!- indulni akart, hogy otthagyjam őket a gondolataikkal, de anya közbeszólt.

-Dehogyis van sínen az életed! Teljesen magadba vagy zuhanva, mert... tudod! És Davevel is beszéltem, azt mondta, hogy manapság nem vagy olyan jó. Olyanok vertek meg, akikre ő nem is számított- megrántottam a vállam.

-Köszi a bíztatást!- sarkon fordultam és kivágtattam a konyhából és meg sem álltam a szobámig.

~~~~

-Semmi kedvem hozzá!- nyavalyogtam Liznek, aki szerette volna rám adni a fekete edzőruhám.

-Légyszi!- nézett rám boci szemekkel.

-Legyen! De jössz egy fagyival!- forgattam meg a szemem. Liz csak mosolygott, mint a tejbetök.

Lassan bementünk a terembe, de ami ott várt, nem esett a legjobban. Cameron az új lánnyal, Vere-rel beszélget. A csaj csavargatja a haját, és mutogatja neki a fogsorát. Jó, hogy nem írja ki a homlokára, hogy örülne ha egy éjszakát vele tölthetne!