~Csak egy deszkás sztori~

Felismerés Korszak

Nagyon megdöbbentett az, amit Sunshine mondott. Arra kellett rájönnöm, hogy igaza van. Részben...valamiben....Na jó! Minden igaz, de mégis olyan nehéz elhinni. Hiszen arról, akit eddig bálványoztál, akire felnéztél, akit példaképednek mondtál ilyen dolgok kerülnek elő. Fájt. Nagyon. Állandóan az a kép tárul elém, ahogy Chelsea egy fiúnak magyarázza, hogy mennyire meg akar tőlem szabadulni. Közben meg itt játszotta a nagy segítőkészt. De most már nem fogok neki segíteni abban, hogy ilyen szuperkedvesnek tűnjön. A bemutató holnap lesz, és igenis jól fogom magam érezni!
Mivel szerdára tűzték ki a bemutató napját, a Skate Park tömve volt. Rögtön megláttam Sunshine-t, amint egy kisfiúval veszekedik.
-Itt egy fontos verseny lesz, úgyhogy követelem, add át ezt a korlátot!
-De én most itt akarok gyakorolni! Fel is hívom apukámat-emelte föl az iphone-ját.
-Tedd el azt a telefont, vagy felszúrom a s*ggedbe!-fenyegette Sunshine. Aztán meglátott, és intett-Jé, szia Bunny!
-Nem ér-ballagott el szomorúan a fiú.
-Mindenki a bemutatóra készül-tette csípőre a kezét.-Ja, amúgy a csapat úgy döntött, hogy a kezdők nem indulnak és nem is szavaznak. Rajtad kívül, még egy páran vannak ilyenek.
-Sunshine. Figyi, gondolkodtam, igazad volt Chelsea-vel kapcsolatban-halkultam el
-Persze, hogy igazam volt!-felelte diadalmasan.
-Hahó! Mindenki jöjjön ide!-kiáltotta egy csaj és mindenki odament.
-A dörgés ugyanolyan, mint szokott lenni. Mindenki felír 5 nevet, aki képviselheti az NTD-t nyár végén. Ennyi.
A csapat az akadályok mellé állt. Mi Sunshine-nal leghátul vártuk, hogy éppen ki jön.
Elsőként Chelsea ment. Siklás közben átfordította a deszkát a lába alatt és lecsúszott a korláton. Az emberek nagyja, már most felírt egy nevet a cetlire. Mikor befejezte mindenki tapsolt. Mindenki, kivéve engem és Sunshine-t. Ezt Chelsea észrevette és odajött hozzánk.
-Szia Bun! Te indulsz?-kérdezte mézes-mázosan. Pedig pontosan tudta, hogy még nem megy a deszkázás, hogy csak pár napja kezdtem! De azért megkérdezte. Hát miért ne?! És a legbosszantóbb az egészben az volt, hogy az elmúlt 2 napban úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna.
-Nem, nem indul. Te mondtad, hogy a kezdők ne induljanak. És ha memóriazavarod van keresd fel az orvosod, köszi-vigyorgott gúnyosan Sunshine Chelsea-re. Ő először köpni-nyelni nem tudott, majd zavarában odébállt. A csapat visszafolytott lélegzettel nézte a jelenetet. Ez előtt még hangos ordítások, éljenzések voltak, de erre mindenki elhalkult. Szegény fiú, ki tudja mióta ott állt a "színpadon" és várta, hogy végre ráfigyeljünk. Azonban senki sem figyelt rá. Szomorúan visszaballagott közénk. Nagyon megsajnáltam őt, majd jövőre....
Ezután a bekötött lábú (nem tudom máshogy hívni) Russel jött. Odavonszolta a deszkáját a mélyedéshez (borzalmasan túljátszotta. Erősen sántított, de a vak is látta, hogy csak drámaian színészkedik). Ráállt a deszkára és lesiklott. A mélyedés másik végén megfordult. Mikor felénk jött és ugratás
közben, egy századmásodperc erjéig rám kacsintott. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem vette észre. De nem én voltam az egyedüli, akinek ez feltűnt:
-Mi a?! Mi a sz*r?!-döbbent le Sunshine. Hol rám, hol a barátaival összepacsizó Russelre nézett. Ez még tisztázandó marad, de egyelőre koncentráljunk a versenyre! Luke jött. Egyszerűen fantasztikus volt! Barnás szürke, felálló haját egy fekete kapucni alá rejtette, nem játszotta magát a csajok előtt (mint Russel), nem kérkedett a tehetségével, csak simán mukkanás nélkül csinálta meg a fantasztikus trükköket. És valóban ilyen. Luke-amellett, hogy iszonyat helyes-nagyon kis visszahúzódó, a többiek felnéznek rá. Sunshine is nagyon jól szerepelt.
-A cetliket ebbe a ládába kérem!-járt körbe egy dobozzal Ken-Holnap megszámoljuk a szavazatokat.
Ezután mindenki a maga dolgára ment. Valaki izatottan, valaki letörten. Valaki az épület mellé ment beszélni, valaki az akadályoknál gyakorolt, a menőbbek a mélyedésnél ugrattak. Ken az épületbe, az NTD saját kezüleg kialakított lazuló terébe (amiről csak az NTD tud, semmi külsős személy) ment lerakni a szavazatokkal teli dobozt. Sunshine az épület mellé húzott.
-Na, ezt látnom kell!-mutatott a bejáratra-Lassan mindenki elmegy ebédelni, mondjuk van egy-két tippem, hogy ki fogja a többiek előtt megszámolni a szavazatokat. Ha érted mire gondolok-mondta önelégült mosollyal-Fontos feladatod lesz. Te itt maradsz, és őrködsz, nehogy valaki meglásson. A terv: bemegyek, megvárom, hogy valaki más is bemenjen. DE! Ha én bent vagyok, és még egy illető, akkor ne jöjjön be már más. Oké?-kérdezte, én pedig, mint egy kiscserkész bólintottam.
Húú! Ez olyan izgalmas! De egyben veszélyes is. Mert mi van, ha valaki meglátja bent Sunshine-t? Azt hiszik, Ő akarta meghamisítani a szavazatokat, holott csak igazságot akarunk szolgáltatni. Úristen Sunshine veszélyben van..... na jó.. talán tényleg túl élénk a fantáziám, mert mikor már elképzeltem, ahogy az NTD tagjai sötét rituálé keretében máglyán égetik Sunshine-t büntetésül ráeszméltem, hogy ennek elég kicsi az esélye....
Hirtelen valaki megfogta a csípőmet. Russel volt az.
-Hello Bunny. Igazából nagyon sajnálom, hogy nem mentél, szívesen megnéztelek volna-mondta sármos hangon és megfogta a kezem.
-Russel! Figyelj ez most nagyon nem alkalmas. Mindent elszúrsz!-próbáltam suttogni és ordítani egyszerre.
-Ugyan, már megszoktam, hogy a lányok zavarba jönnek tőlem-kacérkodott velem, amitől vizilabdázni kezdett a gyomrom. A mocsokja!
-Hát ez pazar. Akkor menj azokhoz a lányokhoz! Russel, ez tényleg nem a legjobb pillanat....
-Te más vagy, mint a többi lány-húzódott közelebb. Én majdnem elnevettem magam. Ez meg milyen duma?! A nyálas, filmbe való szövegétől, már csak a túlzásba vitt kölni volt rosszabb, ami megcsapta az arcomat.
-Russel!-csavartam ki a kezem az övéből, és közben folyton hátra kellett lesnem. Mikor Russel belém volt feledkezve, én meg a tőle való elhúzódásba, valaki kilépett a bejáratból. Megfagyott a vér az ereimben. A léptek egyre hangosabbak és hangosabbak lettek. Áá! Most mit csináljak?! Russelre néztem. Éppen nyitotta volna száját. Olyat tettem, amit azóta bánok. Nem volt vesztegetni való időm. Hirtelen kapucnin ragadtam őt és néma, de gyors léptekkel az épület túlsó sarkához húztam, pont úgy, hogy az erre tartó illető ne lásson minket. Russel először nem értette, valamit mondani akart. Ne! Ne mondjon semmit! Gondolkodás nélkül megcsókoltam. Nem tartott sokáig, igazság szerint nem is magára a csókra koncentráltam, hanem arra, hogy az illető aki elment előttünk (persze ő nem látta, hogy mi ott vagyunk) az ikrek egyike.
Amint eltávolodott, szó nélkül ott hagytam Russel-t az épület mögött. Csak annyit kiáltott:
-Egyszer az enyém leszel!-ezután ő is átugrotta a kerítést, és ment kajálni valahova a többiek után.
Bunny Bell! Mégis mit csináltál?! Te jó ég! Ha ezt Sunshine megtudja! A bejárathoz siettem. Sunshine óvatosan kinyújtotta a fejét, mint egy manguszta.
-Pizza?-kérdeztem
-Na jó, megengedem, hogy meghívj-válaszolta, mire mindketten összenevettünk.
Rá kell, hogy jöjjek, ez az NTD egy fantasztikus valami. Ide az ember nem csak simán deszkázni jár, hanem hülyülni, kikapcsolódni és szórakozni. Viszont arra is rá kellett jönnöm, hogy azért jócskán fel kell nőnöm ehhez a klubhoz. Például Chelsea egy kétszínű.....had ne mondjam mi... És azért ezt megállapítani, felfogni és feldolgozni eléggé felnőttes meló. Russel például biztos, hogy egy jó darabig nem fog békénhagyni. Luke pedig óvatosan közeledik hozzám, de nem tudom, hogy milyenek a szándékai. Na, ezen gondolkodni sem gyerek ésszel kell. Tehát az NTD valóban egy jól megtervezett szabadidőhely, de megvannak a maga gondjai és veszélyei....
-Mehetünk?-kérdezte Sunshine és magába tömte az utolsó szelet hawai pizzát.
-Sunshine! Nekem még ki se hozták a pizzámat-nevettem.
A pizzázóban valami fantasztikus pizzaillat terjengett. Éreztem a levegőben az oliva, fokhagyma, és finom olvadó sajt harmonizáló eszenciáját.
- Na szóval, bementem, és elbújtam amellé a fotel mellé, amelyiken nem volt a szavazatokkal teli doboz. Tracy bejött (Tehát Tracynek hívják...ez hasznos infó számomra. Tracy lesz és nem a "két iker egyike") és belekotort a dobozba. Ha láttad volna az arcát, mikor meglátta, hogy senki se szavazott rá! Kivett egy maréknyi cetlit, és a helyére tett, már nyilván otthon előregyártott cetlit. Amire persze olyan sablonos dolgokat írt, mint Chelsea, Russel..satöbbi. Na meg persze magát-dőlt hátra a székén Sunshine, mintha valami bűnügyet oldottunk volna meg. Én is hátradőltem és elmeséltem a Russeles sztorit. Az egész pizzázónak a szakadó nevetésünket kellett hallgatnia.
Mire mi is visszaértünk, a többiek már javában zenét hallgattak, deszkáztak vagy dumáltak. Russelt feltűnően kerültem. Ő éppen a haverjaival itta az energia italt, az épület alatt, mikor megérkeztünk. Tracy és az ikertesója egy náluk egy fejjel alacsonyabbb, és nyilván jó pár évvel fiatalabb NTD-s fiúnak adták a szépet. Egy velem egykorú fiú, egy nála jóval nagyobb, kb 20 éves fiúval gyakorolt. Nyilván ő is az egyik kezdő. Ment a röhögés, deszkák csattanása, de én csupán egyetlen egy szempárra voltam kíváncsi, akit nem találtam. Aha! Ott van. Luke az épület oldalát támasztotta és Chelsea-vel beszélgetett. Meglátta, hogy nézem, rám mosolygott. Én gyorsan úgy tettem, mintha nem őt néztem volna, és az eget kezdtem kémlelni. Áááá, nem voltam feltűnő! Luke erre elkezdtett nevetni. Chelsea-nek is feltűnt, hogy nem az ő szent szavára figyel, hanem rám. Hideg szemével csak annyit jelzett, "Vigyázz magadra! Ő az enyém lesz!"
-Kezdetét veszi, a "Bunnynak meg kell tanulnia deszkázni hadművelet!-rikkantotta Sunshine, egy korlát tetején.
Fantasztikusan tanított. Míg Chelsea sznobul beszélt hozzám, és azt sugározta, hogy én sose leszek olyan jó, mint ő, Sunshine valóban VELEM volt. Mivel egyidősek vagyunk könyebben megértettük egymást. Néha, még a "megmutagom, és csináld utánam" ugrásokat is elrontotta és ettől röhögő görcsöt kaptunk. Először megtanultam profi módon egyensúlyozni a deszkán. Majd megnézte, hogy nekem melyik lábammal jobb hajtani. Kiderült, hogy én jobb lábbal hajtok, így deszka nyelven Regular módon megyek. Megmutatta, hogy hogy tudok a levegőben magasra ugrani. Persze megszámlálhatatlanul sokszor leestem, de nyilván közrejátszott ebben az is, hogy Bessie nem egy mai deszka. Mire hazaértem kék, lila és zöld foltok ékesítették a lábamat.
Otthon, mikor az ágyamban ülve olvastam, Anya jött be egy bögre kakaóval. Fáradtnak látszott. A hasa napról napra nagyobb. Már nagyon várom a kistestvérem születését. Leült az ágyam mellé.
-Bunny, minden rendben? Mostanában olyan kevés időt töltesz otthon. Ne érts félre, örülök, hogy beilleszkedsz, csak remélem, nincs semmi baj.
-Nem, Anya. Tényleg semmi. Nagyon is jól érzem magam. Csak tudod egy kicsit hiányzik Lucy....
-Várj, várj várj.....-állított meg- Ha nem Lucy-val, akkor kivel vagy abban a Park Skate-ben?
-Tudod az van Anya, hogy azt Skate Parknak hívják, és szereztem új barátokat.
-Hát ez csodálatos!-csillant föl a szeme-De persze Lucy-t sem szabad elhanyagolnod. Jaj, de jó lenne, ha meghívnád egy délutánra a barátaidat!-lelkesedett. Én már kevésbé. Olyan abszurd volt elképzelni Sunshine-t, Chelsea-t, Russelt, Luke-ot és-ne adj isten-Tracy-t a nappalinkba tömörülve. Anyának tévképzetei vannak. Lehet, hogy régen még mindenki mindenkivel játszott csön-csön gyűrűt, de ez már a 21. század. Ez annál azért bonyolultabb....
-Khömm...köhömmk.. igen majd valamikor-mondtam.
Mikor éppen fürdéshez készülödtem, megrezzent a mobilom. Sunshine hívott.
-Bunny! Gyere ki egy percre a házatok elé. Tényleg csak egy perc-suttogta. Magamra kaptam egy kabátot és nesztelenül kiosontam az ajtón, majd a bejárati kapun. Kint koromsötét volt. A mi házunk pont a két utcai lámpa között fekszik, így csak a közeledő alak körvonalait láttam. Az alak kézen ragadott, és magával húzott.
-Indulunk-mondta
-Sunshine. Mégis hova? Tíz óra is elmúlt. A szüleimnek nem is szóltam-lassítottam le.
-Akkor szólj!-mordult rám.
Anya nagyon nem örült a dolognak, hogy tíz után kint mászkálok. Azt kamuztam neki, hogy egy barátnőmhöz kell átugranom. Ez részben igaz is...
Az utcákon át barangoltunk a sötétben. Én nem tudom, hova megyünk. Sunshine meg.... hát nagyon remélem, hogy tudja, hova megyünk.
-Te, voltaképpen neked miért nem tetszik Russel?-törte meg a csendet.
Most, hogy így belegondolok, Russel helyes. Nagyon. Talán még Luke-nál is helyesebb. Puha, lágyan hullámos, mézszőke haja van. Hosszabb, mint egy átlag fiúé. De nekem nincs is a külsejével semmi bajom. Csupán ez a szoknyapecérség nem tetszik nekem.
-Nem is tudom. Nekem túl nyálas ez a gyerek. De te is tudod, hogy inkább Luke....
-Luke. Hát persze, hogy Luke. Mindenkinek Luke...-forgatta vidáman a szemeit.
-De most mondd, hogy nem ari!-sóhajtoztam
-Mondanám, csak tudod az unokatestvérem..
-Mi van??!-torpantam meg. Az egész várost felkelthettem.
-Nem nagy szám. Régen a családi összejöveteleken a bátyámmal mindig bezártak a pincébe. Hehe-nosztalgiázott.
-Van bátyád?
-Igen. Ronnak hívják. 19 éves. Egyetemre ment pár éve.
-Nekem hamarosan kistesóm lesz-mondtam büszkén
-Jaj, de szupi-puhult meg Sunshine-Ugye majd átmehetek megnézni. El tudod képzelni magam egy kis Kamillával vagy Lily-vel...vagy tudoooom legyen a neve.....
-Fiú lesz-nevettem el magam
-Jól van, na. Attól még lehet Kamilla-játszotta a durcást.
-Amúgy honnan tudtad, hogy hol lakom?-kérdeztem
-Te mondtad.
-Ja, tényleg-csaptam a honlokomra.
Meg is érkeztünk egy sötét épülethez. Vágni lehetett a csöndet.
-Hol vagyunk?-néztem kíváncsian
-A magángiminél-válaszolt Sunshine és átmászta a kerítést. Az iskola mögötti udvaron fényességet láttunk. Bebújtunk egy bokor mögé. Mikor a szemem már hozzászokott a világossághoz, megláttam egy hatalmas gördeszkapályát. Az iskola udvara kellős közepén! Visszafolytott lélegzettel figyeltem az ott deszkázó alakokat. Valamilyen békáról beszéltek. Nyilván belsős poén volt, mivel mi Sunshine-nal csak bambán néztünk. A legügyesebb egyértelműen egy alacsony, sötétebb bőrű lány volt. Haja aprócska bogyókban tekeredett. De tényleg! Valami eszméltelenül göndör neki! Ha messzebbről néztem volna, azt hiszem, hogy egyenes. A feje tetején egy oldalra csapott, narancssárga sültössapkát hordott. Nem volt magas, sőt kimondottan alacsony volt, de őt ez cseplet sem zavarta. Az arca is nagyon egzotikus volt.
-Ő Kim-bökött a lányra, mintha nem őt figyeltem volna eddig.
-Nagyon szép!-ámuldoztam
-Az-helyeselt Sunshine-Ő az ellenséges deszkacsapat....hát lényegében vezetője. Ő meg a pasija, Mark.
-És miért lehetnek itt tíz után?
-Kim apjáé a gimi. A gördeszkapályát is ő építtette az ő kicsi lányának és a barátainak. Most azért jöttünk ide, hogy kémkedjünk a csapatnak.... meg mert nem volt jobb dolgom.
Guggoltunk a bokorban és vártunk, hogy valami olyanról kerüljön szó ami a javunkra...illetve a csapat javára válhat.
Hirtelen a bokorból, a fejemhez legközelebbi ágról megszólalt egy galamb. Sunshine és én feljajdultunk. A madár pedig nagy csörömpölés közepette kirepült. Ledermedtünk. Csak ne stresszelj! Mit csináljak?! Hevesen kapkodtuk a levegőt. A csapat tagjai a bokorra meredtek. Kim oldalra döntötte a fejét.
-Gyere ki! Ha nem félsz!-kiáltotta a magas fiú.
Mi még mindig nem mozdultunk.
-Kimegyek-suttogta alig hallhatóan Sunshine.
-Ne! Még elfuthatunk-suttogtam vissza.
-Ugyan, elkapnak, de te elfuthatsz-mondta és talpra ugrott. Odalépett a csapathoz. Én futásnak eredtem. A kerítés előtt jártam mikor megtorpantam.
-Mozdulj!-suttogtam a lábamnak, de az nem mozdult. Visszabújtam a bokor mögém
-Aha! Sunshine! Emlékszem rád. Tavaly te hánytad le Markot-köszöntötte őt Kim.
Sunshine elvigyorodott, és rámeredt a magas Markra.
-Szívesen, máskor is.
-Csak nem hiszed azt, hogy idén nyerhettek? He?-lökte meg egy vöröshajú lány.
-Nyugi Kenny-csitította őt Kim-Egyébként nagyon bátor vagy, hogy csak így egyedül idemerészkedsz-hajolt közelebb Kim. Mindenki Sunshine-t nézte, ő meg tűrte azt, hősiesen. Jézusom! Szegény Sunshine! De mégis hogyan kerülök én ide?! Nekem otthon kéne aludnom! Már nagyon fáradt voltam. És fáztam is. Nem fogok megfutamodni, mint a régi Bunny. Az új Bunny, az a Bunny, aki Sunshine barátja, az nem hadja magát. Előjöttem a bokorból, és igyekeztem nagyon lazának tűnni.
-Sunshine nem mehetnénk már? Későre jár-léptem közéjük nagy menőn. Mindenki kérdőn nézett rám. Még Sunshine is. Aj...-Bocs, hogy megzavarom a bájcsevelyt, de mennünk kell-mondtam és megragadtam Sunshine karját. De Kim visszarántott.
-Nocsak nocsak. Tudom. Te vagy az az új lány. Luke sokat mesélt rólad. Bár nem volt nagyon elragadtatva tőled-kezdte
-Bunnyi, ne! Ne figyelj rá! Bunny ne nézz rá! Nézz rám! Hazudik!-rázott meg Sunsine, de én csak Kimre figyeltem. Olyan ijesztően beszélt. Persze tudtam, hogy nem igaz, amit mondd. Vagy mégis? Nagyon megbabonázott a sötét szemeivel, akár egy szirén.
-Elég undokul beszéltek rólad. Főleg Luke, de hát mondtam én nektek, egyszer úgyis visszajön hozzánk. De hisz Sunshine. Te is ott voltál-folytatta Kim
-A psichopata elméleteidet hagyd meg magadnak, törpilla-vetette oda Sunshine, kézen ragadott és elhúzott. Én mukkani sem tudtam. Még sokáig viszhangzott a fejemben a "MENJETEK CSAK NTD-S PATKÁNYOK" szöveg, amit utánunk kiabáltak.
A sötét utcákon a bagoly huhogásán kívül csak a szapora lépteinket és a lihegésünket lehetett hallani.
-Hát legalább meg ismerted Kimet-próbált feldobni Sinshine-Tudod amit mondott.....
-Nem érdekel mit mondott, csak....olyan fura volt ez az egész. Nem az ijesztett meg amit mondott, hanem, hogy hogyan mondta.
-Ja-vonta meg a vállát Sunshine-Kimnek ez a specialitása. Mindenkivel állandóan ezt csinálja. De azt tudd, hogy Luke utálja Kimet.
Bólintottam. Kimet tényleg nehéz lehet szeretni. Na, nem, mintha Chelsea jobb lenne. Mit is mondott? Luke úgyis átjön hozzánk.... neeem... valahogy máshogy mondta. VISSZAjön hozzánk! Mi?!
-Luke régen Kalóz volt?-kérdeztem hirtelen. Sunshine-t meglepte ez a kérdés majd bólintott.
-Igen. Régen még járt is Kimmel egy ideig.
Ismét csönd.
A levegőbe nevettem.
-Tudod-mondtam-még az NTD-sek neveit se tudom, nemhogy a kalózokét.
-Nen olyan nehéz. Mint mondtam, lehetünk kb 15-en. Plusz, mínusz. Ott vagy te, én, Luke, Chelsea, Russel, Ken, Tracy és az ikertesója Tuppenc. Ez így nyolc. Akkor ott van még egy 20 éves fiú, Drake, egy 13 éves fiú Jack, aki amúgy marha ügyes, tavaly ő is volt a nyárzárón. Ruppy, nagyon béna szegény csaj, ő is kezdő még, de a nyomodba sem ér. Gery, az a szegény lúzer, aki lefagyott a bemutatón. És még egy testvér pár: a vöröshajú Ellie és az öccse Andy.
-Uhh ez jó sok ember. Valahogy majd megjegyzem...Te...-lassítottam le, ugyanis a házunk elé értünk-Nem mehetsz csak így haza. Nálunk alszol, jó?
A ház ajtaja kivágódott. Annya szaladt ki rajta és a köntösét tűrögette.
-Bunny! Bunny! Tudod te hány óra van?! Te mész csavarogni én meg itt idegeskedjek?! Mégis hol lakik a barátnőd, Alaszkában?!-kiáltotta és szó szerint kitépte a kaput.
-Sziaaa Anyaa-nyekeregtem-ő itt Sunshine, az izé..barátom.
Anya kicsit visszavett a hangerőből.
-Hát, szia Sunshine
-Itt alszik.
-Hát rendben-mondta Anya, csípőre tette a kezét, és kifújta magát. Sunshine rám nézett, én meg rá.
-Anya.
-Igen.
-Nem mehetnénk be?-kérdeztem.
-Ja, persze-kapott észbe és beterelt minket a házba.
Eddig csak Meg aludt nálunk, de persze még a régi házban. Annyira hiányzik. Mindenesetre, ez egy új korszak lesz a barátságunkban Sunshine-nal.