~Csak egy deszkás sztori~

Egy Zűrös Hét Korszak

Helló!
Sajnálom, hogy sokáig nem volt új rész, de most itt a kövi fejezet, remélem tetszeni fog. Ez eddig a leghosszabb! 3367 szó!!
Köszönöm az ézerhaccáz megtekintést!!😍😍
1600...... kötyönyömm!!
És az NTD második kaland kategóriában!! OMG!!😍
És emellett megkaptam warrior to warroir-tól a:
Legjobb deszkás wattpad sztori írópalánta díj-at
és a:
Legtehetségesebb díj-at!!
Mégegyszer köszönöööm mindenkinek!😍😍😍
Jó olvasást!

Hihetetlen egy hetet hagytam magam mögött, amit talán még 60 év múlva is emlegetni fogok.
Tehát miután már az Eli-vel való tanítást is letudtam, nem volt más hátra, minthogy ne törjem magam össze. Ilyen egyszerű. Csupán a testi épségemre kell vigyáznom. Nem nagy cucc. Csakhogy én Bunny Bell vagyok, és a környezetemnek hála, rohadtul nem nyugodhatok meg e téren...

Hétfő

Hétfő gyakorlással telt. Újra meg újra megcsináltam azokat az ugrásokat, amiket a három jómadártól tanultam. Délután, mikor már nem volt annyi ember a parkban, az 5 versenyzőjelölt bemutatta, hogy mit tud. A csapat szinte mindenkivel elégedett volt, de hááát Tracy......nos nem remekelt annyira, tehát akár Ken is simán helyettesíthetné, de ahhoz már túl késő...

Kedd

Kedd egy különleges nap volt, mivel aznap egyikünk sem ment deszkázni. De nem ám.
-Jónapot Mr.......-gondolkoztam, hogy mit mondjak, mikor egy napfényes kedd reggel becsengettem Sunshine-hoz, és a nevelőapukája nyitott ajtót. Hogyha Sunshine vezetékneve Horan, és Daffy-é is, akkor nem garantált, hogy egy idegen nevelőapukának is az...
-Szólíts csak Jeff-nek-engedett be-Sunshine a szobájába....
-Köszönöm-rohantam el az ajtót tartó keze alatt. Ismerem már a házat.
Belülről is pont annyira kiegyensúlyozott, mint kívülről. A nappali központjában egy téglalap alakú, plafonig elnyúló kemence áll, világoszöld máz bevonattal. Egyik oldalába be van építve egy hófehér bőrkanapé, közvetlen a tévé mögött. A szoba falainak üveges szekrények, világoszöld fotel égy roskadásig telepakolt könyvespolc volt döntve. A nappaliban van a lépcső alja, ami az emeletre vezet fel.
Sunshine-t az ágyon találtam, így nagy boldogságosan rá is ugrottam.
-Ez aztán a kellemes meglepetés-forgatta a szemeit, és megölelt.
-Tegnap kaptam egy sms-t, hogy nem kell a Skate Parkba mennünk, te tudsz valamit?-ültem fel törökülésbe.
-Tényleg nem megyünk, ugyanis elmegyünk egy hatttalmas nagy-ezt tényleg három t-vel mondta-sportüzletbe!-csillogott a szeme.
-És messze van az innen, Wilmington?-ból-kérdeztem.
-Csak egy húsz percre. Jack ma repült el egy hétre a nagyszüleihez, és olyan édes volt az anyukája, hogy felajánlotta, hogy ő szívesen elvisz minket az üzletbe a nyolcszemélyes minibusszal-magyarázta.
-De rendes-mosolyogtam-de tizenegy ember nem fog benne elférni.
-Ez a legjobb! Eli és a szőrös hapsija is elvisznek egy adagot-jelentette ki büszkén-Idegesíthetjük őket-csillogott a szeme.
-Szerintem abba a kocsiba be sem engednek már engem-röhögtem-Amúgy hogy is hívják a pasit?-tűnődtem el.
-Morris?-bambult el ő is.
-Nem inkább Mike? De annyi szent, hogy M-re kezdődik.
-Ühüm...
Aztán persze rájöttünk, hogy Damian-nek hívják, de szerény kis baráti körünkben marad a "szőrös" név.

Szegény Anya tényleg alig látott a nyáron. Persze naponta beállítottam hozzá ebédelni, általában Sunshine-nal, szóval tömhetett két éhes szájat, meg ugye este is otthon vagyok, de a nap nagy részét az NTD-sekkel töltöm. Mára tervezett egy csajos napot, amit úgy látszik most is el kell halasztanom...

Egy órával később már Eli-ékkel töcögtünk. A szürke Mercédesben én, Sunshine, Eli, Szőrös és Drake foglalt helyet, Luke, Chelsea, Ken, Andy, Tracy, Tuppenc, Ruppy és Gery pedig a nyolcszemélyes minibuszban. Ők persze Andy anyukájával együtt kilencen voltak, de azt mindenki leszarta.
Ruppy Andy ölében ült, ami Chelsea elbeszéléséből nagyon édes volt.
Mivel Drake társaságát nem igazán élveztem, az ablakon át bámultam a semmibe. Sunhine elöl ült. Mikor Szőrös leparkolt, hogy szálljon be az a bizonyos négy ember, Eli elindult az anyós ülésre, mivel hát ugye a pasija a sofőr. De Sunshine megelőzte. Így hát Eli-nek hátul kellett ülni.
Drake és Szőrös hamar szóba elegyedtek, mivel egykorúak. Mint kiderült, Drake fogorvosi egyetemre szeretne menni. Az elképzelés, hogy a kitetovált, rocker gyerek fehér köpenyben fog mások szájában turkálni annyira abszurd, hogy szétröhögtem az agyam.
-Mit röhögsz?-morgott Eli mellettem.
-Drake, inkább el tudnálak képzelni valami maffiózó vagy drogkereskedőként-nevettem.
Sunshine Szőröshöz fordult.
-Eli szülei nem akadnak ki, hogy egy ilyen idős pasival kavar az ő pici lányuk?-vigyorgott.
-Hékás, Eli 16, én meg 19 éves vagyok. Annyira azért nem nagy a korkülönbség-vezetett Szőrös, alias Damien.
-Nem tudom, anya mit szólna, ha egy 18 éves pasim lenne-tűnődött Sunshine.
-Biztos elfoglalná a helyedet az ágyban mellette-szólt közbe szúrós szemmel Eli.
-Nem tudom miről beszélsz-vigyorgott ártatlanul Sunshine, pedig pontosan tudta, hogy az anyós ülésre célzott.
Végül megérkeztünk a sportüzletbe. A bejárat előtt, Chelsea és Jack anyukája, másnéven Rikky néni felléptek egy magas padra.
-Gyerekek, úgy látszik én vagyok felelős értetek, mivel egyedül én vagyok itt érett felnőtt-nézett egyenesen Szőrösre és Drake-re, akik csak röhögve lehajtották a fejüket-Mindenki anyukájával megbeszéltem, hogy velem vagytok, kivéve Bunny-éval, de majd fehívom őt. Rendben-szólt, én pedig bólintottam.
-A bemutató után a város polgármestere küldött egy 500 dollár értékű utalványt ide, hogy vegyünk új felszerelést, ráadásul az újonnan nyílt deszkaparkjukban is alakult néhány ilyen csoport, ezért megkért minket, hogy majd velük is mérkőzzünk meg-mondta büszkén Chelsea, s azzal betódultunk az üzletközpontba. Hatalmas nagy volt, belülrő jóval tágasabb, mint amilyennek az autóból láttam.
Jack anyja a búvárfelszerelés részlegre ment, míg mi megszálltuk a deszka sarkot.
-Emberek mindenképpen veszünk, egy drága, speciális deszkát, amit a versenyen fognak a jelöltek cserélgetni...-kezdett bele a beszédébe, míg egyszercsak mellénk gurult Ken, egy minirolleren, aminek a kormányából csillógó pomponok álltak ki, a kerekeire az volt nyomtatva, hogy stargirl, és rózsaszín csillagok díszítették a hozzákapható sisakot, ami természetesen Ken kormosbarna haján díszelgett.
-Te idióta, még összetöröd!-képedt el Ruppy, akit ezen a nyáron talán most hallottunk először beszélni.
Reccs. Ahogy Ken hajtotta, a váz a földre szakadt, és ahogy tovább tolta a lábával, az csikorgott a linóleumon.
-Mennyibe került?-szórt szikrákat Chelsea szeme.
Ken óvatosan ránézett a cetlire, és falfehér lett.
-75 dollár-motyogta.
-Akkor csak 425 dollárunk van a deszkacuccokra-próbált lehiggadni Chelsea-De esküszöm, hogy még a kasszánál megetetem veled!-kezdte őt fojtogatni kidülledt szemmel.
Az összes ember figyelme ránk terelődött. Ennyit a "ne keltsünk feltünést"-ről.
-Most jön a jó rész gyerekek!-ment oda egy ott dolgozó, huszas évei elején járó sráchoz.
-Szia. Kezdő vagyok. Nem tudnád megmutatni, hogy hogyan is kell?-rebegtette a pilláit egy deszkára mutatva.
-Dehogynem-rágózott a srác. Közelebb jött  hozzánk, ráállt egy deszkára, és csinált egy nagyon ronda Ollie-t, ezután még egy Ollie-t csinált.....volna, ha Luke ki nem húzza alóla a deszkát, és nem esik pofára.
-Haver normális vagy?!-cöcögött neki Mr. Páva. Bocsánat Mr. PáWa. Duplavével-Tönkre teszed a hajamat-mordult Luke-ra.
-Amúgy ez mi volt?!-röhögött Sunshine-Imádom, ha az nagyképűsködik, aki nem id tud gördeszkázni!-s azzal elkapta a deszkát, és megcsinálta a lehető legmenőbb trükköket.
-Álszent kis liba vagy-sziszegte.
Ruppy is felélénkült, és ő is hangosan nevetett.
-Pff. Te meg mit nevetsz?-gúnyolódott Ruppy-val az eladó fiú-Már tudom, hogy miért szereted a deszkát, mert elöl és hátul is az vagy-röhögött a saját viccén.
Andy odalépett hozzá, és egy orbitálisan nagyot húzott be neki. A srác káromkodva, vérző orral odébállt.
-Látom, a legtöbbeteknek kezd lejönni már a gripp, az a smirgli, a deszka tetején. Keressetek olyat!-adta ki az utasításokat Chelsea, mintha mi sem történt volna.
És keresni kezdtünk!
-Asszem megvan!-kiálltottam fel boldogan, mikor megtaláltam egy celofánba csomagolt, 1-szer 1 méter átmérőjű, vékony lapot, aminek egyik fele smirgli volt, a másik pedig ragasztós.
Közösen elolvastuk a leírását, miszerint ki kell ollóval vágni a gördeszkád lapjának méretét, majd egyszerűen rácuppantani.
-Ez marha jó!-lelkesedett Drake, és leszedett a polcról még néhány lapocskát, ami nagy szerencsénkre nem volt valami drága.
Azt vettem észre, hogy már csak én és Chelsea vásárlunk a deszkarészlegnél, és a többiek felszívódtak.
-Így ni!-emelt be Chelsea óvatosan a kosárba egy 225 dolláros, profi deszkát. Félig gumis, félig kemény kerekek, acélerejű váz, cseresznyefa lapok, sértetlen gripp.........kell ennél több egy deszkásnak?
-Meg kéne keresni őket, hogy kell-e új cipő, mert már láttam, hogy rengeteg lóg cafatokban-nézett körbe.
A bicikliknél bukkantuk rájuk. Rajthoz álltak, mindenki egy gyerekeknek való bringát választott.
-Azonnal szálljatok le!-ordítottam.
-Rajt!-rajtolt Eli.
És elindultak. Szélsebesen tekertek az óriási üzlet másik felére. Ruppy, Andy, Luke, Ken, Sunshine, Tracy és Tuppenc. Egyértelmű volt, hogy Luke fog nyerni, viszont mindenki pánikolni kezdett, mivel nem tudtak megállni.
A hét gyerek egyesével csapódott neki a falnak támaszkodó polcsornak, aminek koszos, patkányjárta acélrúdjaira lovaglóruhák voltak felakasztgatva. Akár egy lavina, úgy omlott le minden gatya, csizma, mellény szerencsétlenekre.
-Ti megőrültetek?!-lépett hozzájuk (meg hozzánk, mivel addigra már mi is odaértünk) egy magas kisportolt eladó srác.
-Ja, mondhatjuk-röhögött Luke, és felsegítette a lányokat a ruhalavina alól.
-Sunshine, jól vagy?!-öleltem meg őt, mikor mellém ügyeskedte magát.
-Persze, de itt jelenet lesz-bökött az ikrek felé.
-Hellóka-flörtölt Tracy az eladó sráccal.
-Te olcsó szajha! És mi lesz Harry-vel?!-lökte őt meg Tuppenc.
-Hagyjál, jó?! Csak irigykedsz mert én jobban pasizok, mint te!
-Akkor úgy lászik, Harry az enyém lesz!
-Ne merészeld!
És kész. Ezek egymásnak estek. Akkora hangzavar támadt, hogy még most is cseng a fülem.