~Csak egy deszkás sztori~

Félreértés

Többen írtatok, hogy Sunshine szemszöget szeretnétek, ezért itt van, jó olvasást!

Sunshine szemszöge
Ez már megint mi? Komolyan egyetlen bulit sem csinálthat végig az ember, ha ilyen lökött barátai vannak?
Az ivászat, a hülyülés, esetleg sírás még belefér, de ájulás! Chelsea már megint mit képzel magáról?! Tök szép, de azért megváltoztatná magát! És akkor én mit mondjak?!
Bunny-val az udvarra rohantunk, a fürdőszoba ablakához, ami szerencsére nyitva állt. Sajnos, vagy nem sajnos, de az ablak ugrálós dolgokban van gyakorlatunk. Nyilván Bunny-nak is eszébe jutott, az az este, mikor elraboltak minket, ő is összeborzongott.
-Honnan tudod, hogy ájult?-kérdezte bakot tartva nekem.
-Becsukaszkodott, és nem reagál a dörömböléseimre, benéztem a kulcslyukon. A földön fekszik-másztam be az ablakon, majd Bunny-t is behúztam.
-Chels! Chelsea!-szólongattuk-Hozom a telefonomat! Ide mentő kell!-szóltam.
-Inkább ne! Szerintem azzal csak megijesztenénk magunkat is, Chels szüleit, a szülinaposokat és a szülinaposok szüleit is! Eli és Szőrös már megszokták, hogy taxiszolgálatként működnek a közelünkben, vigyék be ők a kórházba!
Megkeresem Ken-t és a többieket!-nyitotta ki az ajtót belülről Bunny.
A szívem kalapált, majd ki ugrott. Rettenetesen féltettem Chelsea-t, akiről sok mindent elképzeltem már, de hogy ekkora hülyeséget csináljon!
-Chelsea! Chelsea! Hallasz? Chels! Mièrt nem hallasz?!-lépett mellé Ken.
-Mert el van ájulva te seggfej!-emelte a füléhez telefonját Eli.

Pár perccel később a kórházban toporogtunk a készültség előtt. Azóta telefonáltam Anyának, hogy Bun és èn valószínűleg csak későre érünk haza. Még szerencse, hogy szombat van! Épp leraktam a telefonomat, mikor tehetetlenségemben megnyitottam az üzengetéseimet.
Lássuk csak...
Valaki :) üzenete:
Magamat hibáztatom, amiért rászoktattalak erre. Nem kell folytatnod, ha nem akarod...
Melegség járta át testem minden zugát. Kíváncsiságból frissítettem az üzeneteimet, hatha kaptam tőle újat. Megdöbbentett, hogy én már elvileg visszaírtam neki...
Levegőt kapkodva olvastam el az üzenetemet, amihez nincs közöm...
Ezt nem én írtam!
De akkor ki?!
Forrt a fejem a dühtől. Nem voltam szomorú, illetve de, csak az akkor mindegy volt...annál inkább mérges, olyannyira, hogy majdnem betörtem a vérraktárba, és felszlopáltam néhány véreszacskót. Persze csak 0-ásat...legyünk már ízlèsesek!
Mikor kopogtam Chelsea-hez, nem volt nálam a telefonom...Bun-nál hagytam. Az álnok kis ribanc!
Visszafutottam a váróterembe, és kivonszoltam őt a kórház elé. Rettentő hűvös volt, de a méreg felmelegített.
-Hogy tehetted ezt?!-fakadtam ki dühtől eltorzult fejjel.
-Mit?!-pislogott, mint egy drogkereskedő őzike.
-Jól tudod te!
-Megfagyok!-kényeskedett-Ha lehiggadtál, szólj!-fordult meg, de én utána kaptam. Jól beleeresztettem vékony kezébe a karmaimat.
-Au! Te normális vagy?! Agyadra ment a buli?-ordítozott. Egy család vitte be a kórházba keservesen jajgató...nagymamájukat egy kerekesszéken, egy kicsit megbámultak minket...
Legszívesebbem Bunny-nak csesztem volna a nyanyát kerekesszékestül!
-Te írtad az üzenetet a telefonomról?-pattogtam.
Bunny egy ideig kifogások után kutatva pislogott a szemével, de végül csak ennyit mondott.
-A saját èrdekedben.
-A saját érdekemben szakítasz el Ben-től?!-fakadtam sírva. Lerogytam a járdaszegélyre. Nem bírtam tovább.
-Ben?! Milyen Ben?! Az a srác, akivel az első bulinkon pizzát loptunk?-rázta ki a hideg. Némán bólintottam. Féltem, hogy bármelyik percben behúzhatok neki egyet.
-Én azt hittem, hogy Cara...
De akkor is rosszra szoktat!
-Milyen rosszra?!-kiabáltam eszelősen.
-Hát...hát..-dadogott-Azt írta, hogy rosszra szoktat, és hogy...hogy...belerángatott valamibe és hogy találkozzatok, és hohy egy újítasz valami szert!
-Te marha! Ben a...a...barátom! A fiúm, a pasim! Te lökött! Találkoztunk egymással. Ráadásul megcsókolt, ez volt az újítás! Az, amire "rászoktatott" az a hazudozás! Illetve nem is szoktatott rá, csak magát hibáztatta, amiért mindig hazudnom kellett anyának. Nem akartam elmondani neki Ben-t! Totál kiakadna! Már majdnem 16 vagyok, de úgy kezel, mint egy gyereket!
-És ki az a másik emberke, aki úgy van a telefonodban, hogy Ismeretlen?! Neki azt írtad, hogy szereted a cuccot!-vont felelősségre.
-Ő Ben egyik barátja, Alice! Ő mutatott be Ben-nek, még nyár elején! Vele becéztük Ben-t "cucc"-nak egy belsős poén miatt! Ő hozott össze minket!-törtem ki, s közben patakokban folyt le a könnyem.
-De a pizsama bulinkon nagyon furán viselkedtél, és cigiszagó volt a kabátod is, meg öngyújtót is találtam benne!-mentegetőzött Bun, aki végre pedzeni kezdte a dolgokat.
-Ben bátyja állandóan bandázik, rejtegeti a szülei elől a cigit, amire a barátai szoktatták rá. Mikor átmentem Ben-hez egy nap, felvittem a kabátomat és letettem az emeleten levő fotelba. Ben bátyja pedig megkért, hogy egy ömgyújtót hadd rejthessen már a zsebembe. Így került oda, és ezért lett olyan szaga!
-Én ezt nem tudtam...
-Hát persze hogy nem! De most Ben utál engem, hála a hülye fejednek! Menj a francba Bunny Bell-üvöltöttem, és elindultam haza....

*Bunny szemszöge*

Egy teljes hónap eltelt. Sunshine egy teljes hónapja nem áll szóba velem. Nincs is rá lehetősége, felváltva járunk a Skate Parkba. Eli az összekötőnk, aki megmondja, hogy melyikünk jöhet, amikor a másik nem jön. Gyerekes a dolog, tudom! De mit tehetnék?! Én csak jót akartam neki. Féltettem.
Meg amúgy is? Miért nem szólt Ben-ről? Én meghallgattam volna. Annyira furcsa, hogy Sunshine-nak barátja van! Egy kicsit féltékeny is vagyok, Sunshine sosem mondott semmit a fiúkról...most olyan szokatlan a helyzet, hogy...hogy lényegében nem én vagyok számára egyetlen.
Chelsea nem csak hogy anorexiás volt, de még bulmiás is. Egy csomó nyugtatót is bevett, ezért ki kellett mosni a gyomrát. Mindennap meglátogatom a kórházban. Nagyon furcsa nélküle deszkázni...

Úgy döntöttem, véget vetek a félreértéseimnek! Sunshine-nal is kifogok békülni, de még hogy! Minden rendbe fog jönni. Chelsea ügye is végre rendbe jött. Már csak egy tisztázatlan dolog van...
Ebben a percben megpittyent a mobilom.
"Szia hercegnő"
Itt az ideje változtatni. Visszaírtam neki. Most először.
"Mit akarsz?"
"Téged...tali?"
Gondolkodóba estem. Történelem témazáróra kéne készülnöm, de nár elegem van, hogy nem tudom, ki zaklat. Kimegyek és jól kiosztom az illetőt!
"A horgászüzletnél 15 perc múlva"-pötyögtem, és lementem az előszobába.
-Hová mész kincsem?-állított meg Anya.
-Csak, nagyon szeretnék...venni magamnak egy új körömlakkot!-pislogtam szendén.
-Este fék hatkor?-húzta a száját. De megláttam a szemében a reménysugarat, a reményt, hogy a végén én is olyan...lányos leszek. Néha sajnáltam őt, hogy nem egy divatmajom lányt kapott, ami szoliba meg szalonokba jár az anyjával, és kifestik egymás körmét...
-Na jó, de hatra itthon vagy!
Kifutottam a házból. Nem is féltem. Nem akartam félni. Csak arra tudtam gondolni, hogy végre mindent tisztázok az életemben....