~Csak egy deszkás sztori~

Tanulás Korszak

-A csapat téged választott a nyárzáró versenyre-jelenti be Luke nagy boldogan. És ennyi! Ideje felkelni! Ideje, hogy a lila szobám, divatjamúlt könyveim, és néhány családdal készült fotó fogadjon az álmomból. Ásítsak egyet, és vidáman sóhajtozzak, hogy de jó lenne, ha nem csak álom lenne!
Csakhogy nem ébredtem fel.... az NTD-sek ragyogó szempárjai még mindig engem fürkésztek. Mi van?!
Most ez tényleg a valóság?! Ez nem lehet! Vagy mégis...
Tènyleg lehetséges?
•14-ből 4 kilőve, mert azok fix, hogy mennek a versenyre.
•Drake is kilőve, mert ő megy a nagyszüleihez.
•Gery, Ruppy és Andy is, mivel ők még nagyon kezdők.
•Tuppenc sem jöhet szóba, az ok érthető...
•Ken és Sunshine egyértelműen megmondták, hogy nem akarnak résztvenni a versenyben.
•Eli dettó...
•Russel nélkül meg már csak én maradtam....tehát logikai úton is érthető...
De mégis, olyan hihetetlen!
-Ne már!-nyekergem a Skate Park titkos helységében.
Két nap telt el a Kalózos kémkedés óta.
A mai találkozót kora reggere tűzték ki. És ezzel fogadnak!
-Nagyon sok munka lesz, de szerintem készen állsz. Viszont mostmár nem szabad csak úgy itt lógnod, reggeltől estig itt fogsz tanulni. A verseny a nyakunkon. Holnap én leszek veled. Holnapután Luke-kal fogsz eddzeni-mondta Chelsea, és miközben ezt mondta összemosolyogtunk Luke-kal-Utána Eli, mivel tudom, hogy nagyon jóban vagytok-vigyorgott-Aztán Sunshine-nal töltöd majd az utolsó napokat-mondta.
Vidáman bólintottam.
-Nekünk is be kéne szerezni egy klubkönyvet!-mondta Andy nagyokat fütyülve. Kérdőn néztünk rá-Mi van? Bele írhatnánk a böfögőverseny új nyerteseit, hogy Russelt hivatalosan is kidobtuk, hogy Chelsea már megint idegbeteget játszik....
Ránéztem Chels-re. A szeme szikrákat szórt. Ő ilyen. A kezébe veszi az irányítást...

-Ma, az akadályugrásokat fogjuk gyakorolni-nyitott ki egy kis füzetkét Chelsea másnap reggel. Kora reggel! Annyira korán, hogy még találkoztunk a gondnokkal, aki kinyitotta reggel 7-kor a Skate Park ajataját.
-Nekünk is van klubkönyvünk?
-Nem. Az NTD-ben minden embernek van egy kis füzetkéje, amibe beírjuk a gyengéit, azt, hogy mi az, amit még gyakorolni kell.
Bólintottam, és neki indultam az akadálynak, mely egy téglalap alakú dobozka.
Megpróbáltam egy Ollie segítségével felugrani rá. Nekipattantam.
-Magasabbra csináld az Ollie-t! Ilyen alacsony ugrással a homokozóba sem tudsz bedeszkázni. Atyaég, mások meg már a városi padra is fel tudnak ugrálni-forgatta a szemeit.
Sóhajtottam egyet és újra megpróbáltam. Ez egy elég durva hét lesz. Nem lesz lazítás...
Mire 9-et ütött az óra Chelsea-vel megtanultam a lehető legmagasabb Ollie létrehozását. Gond nèlkül felugrok akár egy kerítésre is! Na jó, azért ez egy kicsit túlzás...

Mondanom sem kell, hogy a Luke-kal való tanítgatást vártam a legjobban. Igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni magamból.
-Szia Bun-üdvözölt, mikor másnap belépett a Skate Parkba. Ismét hét órakor. A fáradság abban a szent percben kiszökött a szememből, mikor azok reggel hatkor felpattantak.
-Szia Luke-sóhajtottam, szinte már túl szerelmesen.
-Chelsea szerint a korlátok és az akadályok jönnek, de én a mélyedést is szeretném még gyakorolni-mondta és összecsapta a tenyerét.
Szegény Bessie! Így is eléggé gyötredelmes állapotban volt, de a sok gyakorlás után, már azt se lehetett rá mondani, hogy gördeszka.
Nagyon szerettem volna imponálni Luke-nak. Még tegnap valahogyan eltűrtem Chelsea lekicsinylő beszédét, ami mellesleg nagyon hatŕkony volt, de Luke türelmes lesz velem. Nem akarok semmit elszúrni, mint tegnap.
-Gyere közvetlen utánam-szorította meg a kezemet. A testem ismét rákvörös színben pompázott.
Luke egy 5 méterre a tèglalap alakú emelvénytől indult, én meg a nyomába.
Egy ugrással rajta termett. A deszkát úgy fordította, hogy ne guruljon az akadályon, hanem csússzon. Maga az akadály nem volt valami széles, pont a két kerék közti részt tudta átsiklajtani rajta (van ilyen szó?! Most már van...). A végénél pedig egyszerűen csak lepottyant a tèglalapról.
Azon kaptam magam, hogy én is pont ugyanezt csinálom! Luke, akár a tükörképem suhant előttem. Hihetetlen jó érzés volt az, hogy megcsináltam azt, amit ő.
-Ez az. Persze az akadály végén még csinálhatsz akármilyen díszítő trükköt, de ezt rád hagyom-dícsért meg Luke.
Lementünk még párszor az akadályon, még a korlátcsővel is megpróbálkoztam, de arra még gyakorlás vár.
Szépen lassan, 9 óra körül megjött a csapat. A versenyző négy személy nagyon rákapcsolt a gyakorlásra. Luke persze velem gyakorolt.
A nap végére, sok esès után, végre a korlátot is magam mögött tudhattam.