~Csak egy deszkás sztori~

Barátság Korszak

Lassan már egy hete vagyok az NTD tagja, és nagyon élvezem a dolgot. Egy teljesen új helyzet ez, amit tálcán kínált nekem a sors. Új embereket ismerhettem meg, új barátokat szereztem és elsajátíthattam a deszkázást. Például az az Eli nagyon jó fej. A 20 éves Drake már annál kevésbé...
A bemutatót végül Luke, Chelsea (mily meglepő), Russel, Jack és Tracy nyerte. Tehát ők mennek a nyárzáró versenyre. Mondjuk senki nem értette, hogy Tracy mégis hogyan nyerhetett. Persze ők nem tudhatták, hogy nekünk bizonyítékunk van arra, hogy csalt. Bizony, bizony, Sunshine az egészet rögzítette a mobiljával. Azt mondta, várjuk ki a megfelelő pillanatot, mikor bemutatjuk a csapat tagjainak. Egyébként az ottalvós buli jól sikeredett. Konkrétan csak ruhástól bedőltünk az ágyba és elaludtunk. Ja. Mi így oldjuk meg.
Sunshine megadta a címét, úgy beszéltük meg, hogy ma érte megyek, és onnan megyünk a parkba.
Az út nagyon unalmas volt. Míg pár napja Sunshine-nal ijesztő, izgalmas és veszélyes, most a motyogó öregasszonyok, ugató kutyák és a tűző nap nem volt valami érdekes. Betértem a Rose utcába. Először is. Mi ez a név?! Rose utca....... elég sablonos. Na mindegy.
Itt mindenféle ház volt.
Elmentem egy modern, kocka alakú ház mellett. Nem különösebben érdekes. Egy györgy korabeli ház következett. A kertjében volt egy kovácsoltvas pad, amibe rögtön beleszerettem. Ééés vált! Ugyanis egy puccos, díszes ház jött. Borzalmas volt, ahogy az kinézett. A pázsitot, mintha minden nap szálanként vágták volna kisollóval. Mindenütt giccses szobrocskák és szökőkutak. Brrrr...
És oda is értem Sunshine-ékhoz. Szép világosbézs színű emeletes ház volt. Előtte egy férfi pakolt be az autóba.
-Biztos te vagy Bunny. Sunshine még bent van. Én vagyok Sunshine nevelőapukája-nyújtotta a kezét, és én, mint egy tízéves, boldogan megráztam.
Kinyitottam a picike kis kaput, és a kővel kirakott úton kezdtem haladni, ami a bejárat felé vezetett. Az út egyik felén fehér sziklakert volt, amit babarózsaszínű rózsák ékesítettek.
-Anya! Bunny mindjárt itt lesz. Akkor megyek!-hallatszott a tompa kiáltás bentről. Meg várom itt kint......És hirtelen kicsapódott a bejárati ajtó és Sunshine siklott ki rajta a deszkán.....egyenesen nekem. Egy puffanást szenvedő alany, egy előrepattanó lány és egy szomszédba átrepülő deszka. Ennyi. Mikor kiszabadítottam a végtagjaimat Sunshine végtagjai fogságából, röhögőgörcsöt kaptunk.
-Na, már jól indul a nap-nevetett és leporolta magát-De a deszkát vissza kéne szerezni.
Becsengettünk a szomszédba (a rozsdás kapuból ítélve egy öregasszonyhoz). A kapu magától kinyílt. Sunshine rám nézett. Én csak megvontam a vállam és a ház ajtaja felé indultam. Kopogás. Aztán még egy.
Hirtelen megfagyott bennem a vér. Most már morgás!
-Bunny! Csak ne ijedj meg! Csak, csak ne nézz hátra-suttogta a kerítésnél Sunshine. Na ná, hogy megfordultam! Egy nyálandzó, rühes korcs közeledett felém. Megdermedtem. A kutya nem. Lépésenként közeledett felém. Csak hátrálj Bunny, csak óvatosan hátrálj!
Csörömpp!
Aucs. Valamiben elestem, ami most rohadtul nem jön jól. Egy lapát?! Egy lapát. Ahha! Egy fegyver! A földön ülve felkaptam és a-tőlem alig egy méterre levő-kutya felé fordítottam. Elkezdtem lassan imbolygatni. Jobbról balra. A kutya lefagyott és az ő szemei is mentek jobbról balra. Ez ment egy ideig, mintha hipnotizáltam volna a kutyát.
-Szuper vagy Bunny. Még foglald le egy percig!-lépett át rajtunk Sunshine. A ház mellett elkapta a deszkáját és kiiszkolt. Én még utoljára elhajítottam a lapátot a kert másik végébe, és elrohantam.
-Még szerencse, hogy a te deszkád volt és nem Bessie-veregettem meg mosolyogva a deszkámat-mert akkor ezt nem csináltuk volna végig-nevettem. Sunshine átkarolta a vállamat és így indultunk a Skate Parkba, a napfényes utcákon át.

-Az újoncok jöjjenek ide!-kiáltotta Eli, mikor megjöttünk a Skate Park végébe, az épület elé. Meg kell, hogy mondjam nagyon bírom a csajt. Szinte halálra szekáljuk egymást. Rajtam kívül még az öccse, Andy és a bénácska Ruppy mentünk elé.
-Az NTD ismét bevezette azt, hogy az újakat külön fogjuk fejleszteni. A szomszéd városban nyílt egy új deszkapark és a polgármester....... bla blabla...blalblaaaablablallba-mondta Eli, de már nem tudtam rá figyelni, mert megláttam Luke-ot egy korlátnál beszélni Chels-zel. A haját valami eszméletlen módon belőtte. Nem volt 30 centis seprűfej, de ultramenőn nézett ki a fekete cuccaiban.
-Bunny! Hahó! Neked beszélek!
-Ja, bocsi!-kaptam észbe.
-Az imént mondtam, hogy be kéne mutatni pár trükköt az új deszkapark avatásán, a polgármaster direkt kezdőket kért, hogy mutassuk meg a fiataloknak, hogy ők is megtanulhatnak deszkázni. Különösen rád gondoltam Bunny, mert már láttalak menni-nézett mélyen a szemembe. A forróság elöntötte a testemet. Ó jé! Hát megérte 1000-szer leesni!
-Tehát, az Ollie. A deszka végére rakod az egyik lábadat, a másikat végigcsúsztatod a deszka smirglis felületén végül az elejére dobod lábad, így egy ugrást hozol létre. Mehet-adta ki a parancsot, és mindannyian lelkesen kezdtünk ugrálni.
A deszkák csak úgy repkedtek a levegőben, ahogy az egészséges gyereknevetés is. Újra hat évesnek éreztem magam. Eli először az orrnyergét simogatta, de persze aztán ő is felkuncogott. Lassan mindenki ránk figyelt, bár nem csoda, hiszen a deszkacsattogás elég hangos. Ruppyval és Andyvel úgy tapostuk a deszkáinkat, mint régen a sarat a pocsolyában. Minden NTD-s nevetett, de velünk, nem rajtunk. Mindenki jól szórakozott, kivéve Chelsea-t.
Én személy szerint tudtam az Ollie-t, sőt sokkal nehezebb trükköket is gyakoroltam már otthon. Persze ezt nyilván Eli is tudta, hiszen látott már engem Sunshine-nal a Front Side-ot próbálgatni. De ezt Andynek és Ruppy-nak nem kell tudniuk.
-Esküszöm, mint az oviban. Pedig már mind vagytok 14 évesek.-mordult ránk Eli. Hirtelen Russel túrta magát közénk.
-Mi van Eli, tanítgatsz?-nevetett.
-Russel, ha már idefurakodsz legalább tedd magad hasznossá-forgatta a szemeit Eli.
-Oké-villantott rám egy mosolyt. Csinált egy Ollie-t, felpattintotta a deszka egyik végét, az égbe meredő végét megfogta és pördült egyet. Vegül két keréken gurult elénk. Lehet, Eli nem bírja őt, de azt muszáj elismernie, hogy ügyes a srác.
-Éhen halok! Indulás-kiáltotta a deszkásoknak Luke. Erre több idegen is felkapta a fejét a Skate Parkban, de aztán csalódottan visszafordultak, mivel a kérés csak az NTD-sekre vonatkozott.
-Hova megyünk?-pattantam Sunshine mellé.
-Pizzára-válaszolta tömören, és követtük a többieket.
Nem abba a pizzázóba mentünk ahol Sunshine-nal voltunk. Egy teljesen másba. Két 8-as asztalnál foglaltak helyet. Én leültem középre. Russel az egyik felemre, Luke a másikra. Döbbenten meredtem magam elé.
-Na, jól van! És én hova üljek? Tűnés innen-hallottam Sunshine-t magam mögött. Gyorsan megfordultam, és könyörgő pillantással jeleztem neki, hogy: Neee kérlek ne! Hisz itt van Luke. Ez a nagy pillanatom! Sunshine rám kacsintott es elhajtotta Russelt.
-Nem lesz ez drága? És amúgy ki fizeti?-súgtam Sunshine-nak.
-Jack nagybátyjáé az étterem-súgta vissza.
A jobb oldalamon Luke, a balon pedig Sunsine. A mi asztalunknál ültünk ugye mi ketten, Luke, Chelsea, Russel, Jack, Tuppenc és Andy. Szóba került a pályaválasztás.
-Na, és miként szeretnétek elhelyezkedni?-kérdezte Chelsea.
-Én híres színésznő akarok lenni-nyögte be nagy büszkén Tuppenc. Majdnem elszóltam magam, hogy "a felnőtt filmek világában?", de nem tettem. Lopva a rázkódó vállú Sunshinera néztem, akiben nyilván ugyanez a kérdés fogalmazódott meg. Kitört belőlem.
-Mi van?-nézett rám Tuppenc, miközben a könnyeimet törölgettem a nevetéstől.
-Khömkhm.....semmi-mosolyogtam rá. Luke a szája sarkában megjent egy meleg mosoly. (Na nem úgy meleg!!😀)-Csak, tudod nagyon izgalmas pályát szeretnél választani-tuszkoltam le mélyre az újra feltörekvő nevetést.
-Hát, szeretek színészkedni meg így. Tehát érted. Ja, igen-nyávogta. Luke rám nézett, és a szemével intett. Felállt az asztaltól. Vártam egy keveset, majd utána mentem. Sunshine rögtön átlátta a dolgot, mikor én is felálltam a fülembe súgta.
-Sok sikert. Vedd le a lábáról.
Mosolyogva megráztam a fejemet, és elindultam a pizzázó bejáratához.
Luke kint ült a bejárat lepcsőjén. Megálltam mellette. Most izé... mit kéne tennem?
-Nem ülsz le?-nézett fel rám. Szó nélkül le ültem mellé.
-Szót fogad az öreg Bessie?-mosolygott rám. A gyomromban élősködő pillangók lassan újra feléledtek a gyönyörű mosolyától.
-Persze-mosolyogtam vissza-Ja, amúgy gratulálok a bemutatóhoz. Nagyon oda tetted magad-mondtam. Mi?! Magam elé vágtam a grimaszaimat. Ez mi volt?! Most mit udvarolok én neki?!
-Köszönöm. Nagyon remélem, hogy idén nyerünk. A Kalózok tavaly nagyon megvertek minket. Ne félj, majd valahogy elintézem neked, hogy te is jöhess-fogta meg a kezem. Gondolom totál rakvörös vagyok. Szuper, legalább passzolok az égővörös
conversemhez-Bunny, arra kérlek, vigyázz Russellel. Jó arc is tud lenni, de amíg nem ismered...
-Nyugi nem lesz semmi-mondtam neki komolyan. Pimaszul elmosolyodott.
-Azt az időt, amit vele tölthetnél, töltsd inkább velem-szorította meg még jobban a kezemet. Kész. Végem. A pillangók lassan kitörik a hasfalamat.
-Luke! Megjött a pizza-lépett mellénk Chelsea. Szúrós szemekkel bámult ránk, míg felálltunk a lépcsőről. Luke még mindig fogta a kezem. Chelsea összekulcsolta a kezét, úgy nézte végig, ahogy bemegyünk, mintha a szülőnk lenne.

Nagyon élveztem a Skate Parkban töltött napot. Mikor hazaértem, és már pont feküdtem volna a kanapéra, anya állított be a nappaliba egy listával és pénzzel. Egy kiadós vásárlás. Hurá!
Sunshine-t már nem akartam ilyenkor zavarni. A szupermarketbe mentem, még véletlenül sem a mellette levő kis üzletkébe. Ezt utólag megbántam, de mindent a maga idejében. Tehát bementem az üzletbe, és ugye megvettem a tojást, tejet....meg a többi uncsi élelmiszert. Az előttem levő sorból nevetések hallatszottak. Ismerős nevetések. Félretoltam egy uborkabefőttet és a polcok közt, teljesen kivehetően megláttam Markot, Kenny-t, és Kim-et. Magam elé meredtem. Ideje felszívódni. Gyorsan lepörgettem a fejemben a lehetőségeket.
•Köszönök nekik, végülis ismerősök és nem leszek bunkó (Jaj Bunny! Térj észhez! Ez nem egy tündérmese)
•Észre sem veszem őket, mintha idegenek lennének (Ez sem jó, hiszen attól függetlenül ők még tudják, én ki vagyok)
•Gyorsan eliszkolok a sor előtt
A harmadik lesz a nyerő! Csak átfutok a sor végénél. Az alig két méter. A számításaimat csupán egy bevásárlókocsi húzta keresztül, ami nekem jött. Az egész szupermarket hallhatta az ütközést. A fiatalok figyelme középpontjába kerültem. Csak álltam ott előttük.
-Őöö....heló-nyögtem.
-Jé ez az a Bunny! Hé Bunny, gyere velünk-indult felém Mark. Elszadtam. A Kalózok meg utánam. A raktár résznél találtam menedéket, ahol az ásvány vizeket is árulják. Lihegtem egy ideig, mikor egy hang szólalt meg mögöttem. Hirtelen a szívem kihagyott egy ütemet és elfelejtettem lélegezni. Magam elé meredve próbáltam nem hátra nézni....

Bocsánat, hogy csak most hozom a kövi részt.😆 Remélem tetszett. ☺
Szerintetek ki a szimpatikusabb Luke vagy Russel?